SumidaA kocsi kocsi
A Tatától délre fekvő Kocs évezredek óta fontos kereszteződésben feküdt, a közeli Brigettio (Szőny) és a Budát Béccsel összekötő ősi római hadiút találkozási pontján, egyszerre volt vámhely és lóváltó állomás.
A település neve személynévi eredetű, Koch (Kocs, Kos) nevét egykori tulajdonosától kapta.
A település első tulajdonosának, Kocsi Fekete Pálnak a nevét 1325-ben említették először (Paul Niger de KWCH) néven.
Kocs falut Zsigmond király idejében, 1414 után már a Lossonczy-Bánffy család birtokaként említették az oklevelek.
A kocsi kocsi
1421-ben Zsigmond király a kocsi szekérkészítő mestereket bízta meg, hogy lánya, Erzsébet és V. Albert herceg
menyegzői szekerét elkészítsék. Ez a jármű egy szíjakon függő fedett echos szekér, (hintálló szekér) hintó volt.
A esküvői szekér megmaradt felső kocsiszekrénye a jegyespár címereivel díszítve máig megtekinthető a grazi múzeumban.
Erzsébet és Albert esküvője 1421 szeptember. 28.-án volt Pozsonyban.
A falu hírnevét mégsem ez a királyi esemény hozta meg…
A Mátyás kori kocsi-kocsi
A Kocs községet átszelő Budát Béccsel összekötő főút mellett Hunyadi Mátyás idejében készítik el a falu szekérkészítő mesterei azt a könnyű, több, addig nem használt újítással felszerelt 3-ló húzta kocsiszekeret, amely a település nevét világhírűvé tette, s innen neveznek kocsinak, szinte minden 4-kerekű járművet. A kocsi szekérkészítő mesterek pedig szétszéledtek az akkori Magyarország területén,tudásukat kamatoztatva készült aztán szerte Magyarországon, Erdélyben és Európában a könnyű kocsi utazószekér.
A magyar kocsiszekér, egy igen könnyű négykerekű parasztszekér, aminek kocsiszekrénye vesszőből font kas, amely hátrafelé fokozatosan magasabbra emelkedik, azért, hogy szükség esetén ponyvával letakarható legyen.
A kas hátsó ülésén két személy foglalt helyet, egy pedig szemközt levő kisülésen, a kocsis háta mögött. A kocsi felszereléséhez felfüggeszthető párnazsák tartozott, amely pehellyel töltött gyapjas báránybőrből készült. Amikor az utas aludni kívánt, azt vállaira a nyaka köré vette, úgy hogy a feje nem ütődhetett a kocsi oldalaihoz. Különben a párnazsák az utas dereka mögött, ülést tette kényelmesebbé.
A kocsi Mátyás király idejében lett általánosan használatos, kimondottan személyszállításra, mikor fellendült az utas közlekedés és a kocsiposta, amely a kocsi használatával hazánkból terjedt el külföldre.
A XVI. század elején a Buda-Bécs útvonalon már rendes járatok és kocsi állomások voltak.
A Kocson virágzó kocsigyártás, híre egész Európát bejárta. Sajnos ennek a kocsigyártásnak a török pusztítások véget vetettek. Az itt készült kocsik híre azonban fennmaradt. Az 1614-es újratelepülés után ismét megalakult a céhes ipar, de azokat a híres kocsikat, mint amilyeneket Mátyás király idejében készítettek, már nem tudták megismételni.
Hogy lett kocsi a neve?
A kocsi magyar eredetére több nevezetes külföldi személy is utalt. Cuspinianus, a bécsi egyetem rektora 1511-ben leírja, hogy a magyarok közül sokan jöttek Bécsbe gyorsszekéren, melynek neve kocsi. Az egyik előadásában, amelyet 1516-ban nyomtattak ki, így szólott:
„Nosza beszéljünk most… Magyarország lovairól, kancáiról, az ezek által vont gyors szekerekről, amiket egy helységről közönségesen kocsinak neveznek, ezeken egy nap alatt százezer lépésnyire bárki könnyen eljuthat.”
Avila y Zuniga spanyol történetíró, aki V. Károly császárnak a német protestánsok ellen viselt háborúját írja le, 1545-ben a kocsi magyar eredete mellett tanúskodik:
„Minthogy az éjszaka hosszú és hideg volt, a császár olyanforma fedett szekéren hált, mint aminőket Magyarországon kocsinak neveznek, mert ez az elnevezés, valamint a találmány abból az országból való.”
Ezt a magyar szót vette át a többi európai nép is. Innen eredt a német Kutsche, a francia coche, a spanyol coche, az olasz cochio, az angol coach, a lengyel kocz, a cseh koč, a szlovák kocija, a szerb kočije, a falamnd goetse, a svéd kusk, a román kocsie stb.
Kocs lakossága a falujuk egykori hírnevét nem felejtette el.
A kocsigyártás hagyományait és emlékeit a falumúzeum őrzi. Rekonstruálták az egykori kocsiszekeret is, melyet évente a hagyományossá vált NEMZETKÖZI KOCSITOLÓ VERSENY-en használatba is vesznek.
szerk: Cseke Ibolya
forrás:
*A mátészalkai Szatmári Múzeum tájékoztató anyaga
*Magyar néprajzi lexikon III. (K–Né). Főszerk. Ortutay Gyula.
*Réthei Prikkel Marián: A kocsi eredete
*Tarr László: A kocsi története (Bp., 1968)
