SumidaVolt egyszer egy MOM
A Magyar Optikai Művek története
A MOM alapítója Süss Nándor 1848. szeptember 25-én született a hesseni Marburgban. Már gyermekkorában nagyapja mechanikai üzemében dolgozott majd 1876 ban a kolozsvári egyetemen alapított műszerész műhelyt.
Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter 1884-ben Budapestre rendelte, és egy mechanikai tanműhely felállításával bízta meg.
A tanműhelyt a Mozsár utcában nyitotta meg, amit 1891-ben Budára, az Alkotás utcába helyezett át.
Az oktatás 4 évre terjedt és fő célja volt, hogy kellő előképzettséggel bíró ifjakat képezzen ki a finommechanikai ipar számára.
Az államilag segélyezett tanműhely 1900-ban megszűnt, és Süss Nándor magánvállalatává alakult. Saját tervei alapján a Csörsz utcában külön gyárat építtetett, ahová 1905-ben költözött át. Ez volt a MOM elődje.
Állandó megrendelője volt Eötvös Lóránd, a torziós inga feltalálója, aki a kísérleteihez szükséges műszereket Süssnél rendelte, már 1889-től. Világhírűvé vált ingáját is Süss készítette el 1898-ban. A torziós ingával a Föld nehézségi erőterének változásait lehet terepen meghatározni. Ezt a műszert állandóan továbbfejlesztve – később Eötvös-Rybár inga néven – egészen az 1940-es évekig gyártották. Munkássága külső elismerésekben is részesült. Gyártmányai több mint húsz kiállításon különböző kitüntetéseket kaptak, Ferenc József 1896-ban Koronás Arany Érdemkereszttel tüntette ki.
Mivel az 1918-ban részvénytársasággá alakuló cég gyártmányai (például távcsövek, teodolitok) egyre több optikai alkatrészt tartalmaztak, és ezek importja meglehetősen drága volt, német üvegcsiszoló know-how-ra támaszkodva megkezdték a hazai lencsegyártást, aminek kiteljesedését Süss már nem érhette meg: 1921-ben halálra gázolta egy villamos a Tabánban.
A vállalat termelése egyre bővült, és ez megkívánta újabb üzemépületek építését. Ehhez a szomszédos Csörsz utcai telkeket fokozatosan felvásárolták. 1930-ban a részvények egyik fele a Honvédelmi Minisztérium, a másik fele a ZEISS-GOERZ cégcsoport tulajdonába került. A gyár, úgy a polgári felhasználókat, mint a honvédséget ellátta finommechanikai-optikai műszerekkel, emellett komoly méretű exportot is bonyolított.
1939-ben a céget átkeresztelték Magyar Optikai Művekre, utalva az egyre meghatározóbb optikai profilra. Ettől függetlenül a legnagyobb lökést nem a magas szintre emelt lencsecsiszolás jelentette a gyárnak, hanem egy kis apró felhúzható szerkezet, az óraműves gyújtó. A légvédelmi gránátokba szerelhető robbanáskésleltetőt német licensz alapján kezdték gyártani, és a közelgő második világháború miatt több százezer darabot gyártottak belőle.
És itt következik a talán legmeglepőbb csavar a történetben: az ellenséges államnak számító Nagy-Britanniának is gyártott és szállított a MOM a rendkívül kelendő, remek minőségben gyárott, megbízhatóan működő óraműves gyújtóból, amire milliós nagyságrendű szerződésük volt. Hogy ezt teljesíthessék, a hadiipari beszállítóvá váló cég területén külön épületet húztak fel részben angol befektetői pénzből. A Mengl Ferenc tervezte F-épület kis homlokzati tornyára került a légvédelmet szimbolizáló, ég felé célozó íjász szobra, ami a MOM korabeli logója is lett egyben (és amit 1945 után le is döntöttek, nyilas jelképként értelmezve azt).
1944-ben a gyár gépparkjának és felszerelésének egy részét a vezetés tiltakozása ellenére nyugatra vitték, és az ostrom alatt az épületek fele romossá vált. A háború befejezése után a dolgozók elkezdték a romok eltakarítását, az épületek helyreállítását, és a megmaradt gépek javítását, üzembe helyezését. 1946-ban a potsdami egyezmény alapján a német tulajdonban lévő részvények a Szovjetunió tulajdonába kerültek. Ezekben az években újra indult a termelés és a műszaki személyzet fejlesztése. 1949-ben Konstantin Szmirnov lett az igazgató. Nevéhez fűződik a gyári óvoda létrehozása és a MOM Kultúrház a felépítése, melyben a MOM dolgozói is részt vettek. A MOM 1952-ben teljes egészében visszakerült a Magyar Állam tulajdonába. A finommechanikai-optikai gyártmányok iránti minőségi és mennyiségi igény növekedése lehetővé tette a gyár és a gyártmányok fejlesztését. Új gyárépületek épültek. A geodéziai műszerfejlesztés nemzetközi elismerést is hozott, három műszer is elnyerte 1958-ban a Brüsszeli Világkiállítás nagydíját. A műszerek tervezői közül Bors Károly 1958-ban, Bezzegh László és Schinagl Ferenc 1960-ban Kossuth-díjat kaptak. 1963-ra készült el a giroteodolit, melynek segítségével a Föld forgástengelyének irányát lehet terepen meghatározni ez a műszer a CERN egyik földalatti részecskegyorsítójának építésekor jutott meghatározó szerephez.
A műszer kifejlesztéséért Pusztai Ferenc 1963-ban szintén Kossuth-díjat kapott. 1960-tól új gyártmánycsoport is megjelent, a laboratóriumi műszerek (Derivatográf, Ultracentrifuga stb.).
Az 1960-as években kezdte meg a MOM a számítástechnikai kiegészítők gyártását (szalaglyukasztók és olvasók, mágneslemezes tárolók).
Ezek mellett tömegesen készültek a MOM ébresztőórák, amikből csaknem minden magyar (és számos KGST-tag, sőt nyugat-európai) háztartásba jutott, és maradandót sikerült alkotni a fényképezőgépgyártás területén is: átvették a Gamma Optikai Művek optikai profiját, és az Optikai Kutató Laboratórium optikai-kutató részlegét, ahol még 1954-ben fejezték be egy korszerű, kisfilmes, távmérős fényképezőgép fejlesztését, amiből azután a MOM gyártott Momikon néven 1956-ig 3470 darabot. Ezután következett az 1956-tól gyártott Mometta-sorozat (Mometta, Mometta-II, Mometta-III, Mometta Junior), több mint harmincezer eladott példánnyal, illetve 1959 és 1966 között a rollfilmes Fotobox több tízezer eladott példánnyal. A sikeres fényképezőgép-gyártást a szovjet és kelet-német gyártók előnyben részesítése érdekében, központi utasításra állították le 1966-ban. Nem véletlen, hogy a Momikonok és Mometták ma már féltett gyűjtői darabok, az átlagos használt filmes kameráknál lényegesen drágábban cserélnek gazdát
A vállalat fejlődése a 80-as évek közepén torpant meg, többek között az olcsóbb és jobb japán floppyk térhódítása miatt. A rendszerváltás politikai-gazdasági kavarodásában több kisebb rt-re és kft-re bomlott az időközben eladósodott cég, egyes részlegek pedig meg is szűntek. A Csörsz utcai telephelyet egy bajor befektető vette meg, a gyárat 1996 nyarán kiüríttek, majd az épületeket lebontották. A Magyar Optikai Művek 1998-ban jogutód nélkül megszűnt, nevét a helyén épült bevásárlóközpont és lakópark őrzi.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
*A Magyar Optikai Művek rövid története Hegyvidék című lap
*Dr. Ábrahám György: A magyar optika története
*A Magyar Optikai Művek Közhasznú Emlékalapítvány honlapja
