SumidaA TIZEDES MEG A TÖBBIEK
A tizedes meg a többiek nem egy jó film. Ez maga a FILM. Igaz a Mágnás Miska többszörös nézettséget ért el, de mindent összevetve a „tizedes” hordozza magában mindazon jegyeket amitől egy film sikeres lehet.
1965-re nemcsak a mozinézőknek, de a filmkészítőknek is tele lett a hócipője a sematikus partizán és hasonló háborús filmekkel. Pedig a „tizedes” is annak indult. Aki olvasta Dobozy Imre eredeti forgatókönyvét, az abból készült kisregényét megerősíthet ebben.
Szerencsére azonban két olyan ember kezébe került mint Szász Péter, aki nagyszerűen „belenyúlt” és a halhatatlan Keleti Márton, aki minden idők legsikeresebb filmjeinek rendezője. Ne Oscar-díjban gondolkodjunk, az ő filmjei a magyar nézőknek szólnak, szinte kizárólag.
Mi a recept tehát:
– jól megírt/átírt forgatókönyv
– zseniális rendező
– nagyszerű színészek. Ne feledjük, ebben a filmben még az epizódszerepeket is Kossuth díjasok serege játszotta!
A film első perceiben – mialatt fut a stáblista – egy motorkerékpáros katona száguld a behavazott tájon, nem tudjuk kicsoda ő, a németek és az oroszok is biztos, ami biztos lőnek rá, de közben elismerően mormogják: Der ist ein Soldat! To eto vojennij! Ez aztán a katona!
Elérkezik egy eligazítási pontra, ahol kiderül Molnár Ferenc tizedes az akárhányadik határvadász zászlóalj futára, aki nyílt paranccsal viszi az ezredzsoldot. Itt egy magyar százados (Kovács Károly) aki utálja a németeket és a nyilasokat, megadja az alaphangot:
„ TUDOD ÉDES FIAM… AZ A BAJ, HOGY A LEGJOBBAN MI VAGYUNK LESZARVA”
Ezt követően tizedesünk bátran átvág a fronton, míg eljut egy üres kastélyba, ahova rögtön bekvártélyozza magát. és találkozik a film másik legnagyobb karakterével a Major Tamás által alakított komornyikkal (Albert, mon Alben, don Alberto, vén majom…, a lakáj, polgári nevén Kovács Dezső) aki Sinkovitscsal együtt a legkarakteresebb alakjai a filmnek. A gazda, Drexler báró elmenekülése után a kastély ura és szolgája ekkor már ugyanaz a személy, Albert:
„– Ital van a házban?
– Van, uram. Mária Terézia Brandy, Zwack Unicum, Black And White, Courvoisier, Scotch, Altvater Gessler, Grand Marnier, Pernod Fils …
– Pálinkaféle nincs?
– Ez mind az… uram!”
Aztán az üresnek hitt kastély lassan megtelik, előkerül a tizedes csapatának többi tagja. Gálffy Eduárd zászlós (Darvas Iván), Szíjjártó István, szökött kommunista munkaszolgálatos (Pálos György), Gáspár Imre, szökött katona (Kozák László), Fekete György, szökött katona (Szabó Gyula) s végül Grisa, a szovjet katona (Cs. Németh Lajos). Ez az „ad hoc különítmény” egyetlen célra szövetkezett: túlélni az ő szempontjukból már értelmetlenné vált háborút. A háború sodra, a felfordult világ véletlenszerűen hozta össze a „tizedest” és az embereit. Eltérő életutakkal, társadalmi helyzettel, műveltséggel… Ha nincs a háború, talán sohasem találkoznak. Most mégis egymásra utaltan, az egyetlen közös cél érdekében összefognak. Álparancsnokságot alakítanak, hogy a kastélyban maradhassanak.
„– Ha az öcsödi huszárok a tizenhetes magaslatot átkarolják, akkor Székesfehérvár egyszerűen az ölünkbe hull.
– Úgy van, úgy van… Feltéve persze, hogy a nyékládházai kerékpáros zászlóalj idejében beleavatkozik a hadműveletbe.
– Egyesülve a csákánydoroszlói fogatolt tüzérekkel.
– Persze, persze, persze…
– Hogy állunk a csodafegyverekkel?
– Jönnek, jönnek…
– Margaréta-akció Z napon hajnali 4.12-kor Páty térségében dél, dél-kelet irányba megindítva.”
Nagy valószínűséggel ez a párbeszéd az egyetemes filmtörténet legnagyobb háborús hablatyolása.
A kis illegális különítmény ezután kalandok sorába bonyolódik, hogy megcsinálják a maguk kis kiugrását a háborúból.
Fontos momentum a filmben, hogy bár van köztük tiszt (Gállfy zászlós), mégis a nagyhangú, találékony, önbizalommal teli, tapasztalt, minden hájjal megkent, minden helyzetben a kiutat találó tizedes szinte azonnal a társaság vezéralakjává növi ki magát. Molnár tizedes alakja nemcsak emiatt emelkedik ki a többi karakter közül. A passzív bujkálásban kiutat keresők közül egyedül ő az, aki aktív cselekvésre is hajlandó és társait is ráveszi erre. Mindig optimista, nincs az a lehetetlen helyzet, melyben feladná a reményt. Persze a túlélésen túl, a többiekkel ellentétben, más motívumok is mozgatják. Nem valamiféle magasztos eszme, vagy valami fensőbbségbe vetett hit az, ami mindig lendületet ad neki. Ilyenek amúgy sem jelennek meg markánsan a filmben, vagy ha igen, akkor is inkább ironikusan, Gállfy zászlós szájából.
Molnár egyedül magában bízik, szinte túlzottan is, és a háború zivatarában, miközben mindenki csak a vihar elültét várja, ő már a jövőjét tervezi.
Ebben a jövőben pedig kulcsszerepet játszik alakulatának zsoldpénze, amit a tizedes úr nagy igyekezettel privatizálni óhajt. A kettős célból – túlélés és a lopott pénz megtartása – következik, hogy alakja hol hősiesként, hol meg mint egy kicsinyes, önző szélhámos jelenik meg.
Külön ki kell emelni a folyton zabálni akaró SS obersturmführer (Márkus László alakítja) és az adjután (Horváth Tivadar) személyét, hiszen az ő párbeszédükben hangzik el a legendás mondat:
„– Herr Obersturmführer, die Russens sind schon im Speis!
– Idiot! Was? Die Russens? Alaarm!”
Vagyis: „AZ OROSZOK MÁR A SPÁJZBAN VANNAK!”
Ez később elhangzik Molnár szájából is és évtizedekre szólássá válik.
A film megmaradna feledhető vígjátéknak, de kell bele egy pont amikortól a komédiában megjelenik a tragédia. Ez az a jelenet amikor a német katonát a beígért kolbász eltűnése miatt lelövi a tiszt. Ettől kezdve mindvégig ott lebeg a filmben, hogy ebből a komédiából még baj is lehet. Nem lesz baj tudjuk, de minden esély meg van rá.
Innentől lesz igazán nagyszerű Keleti filmje, amikor hirtelen nemcsak arról szól, hogyan lehet viccelődni a háború alatt egy üres kastélyban hanem, hogy muszáj viccelődni, hogy elviseljük a szörnyűségeket, amik azon kívül történnek. Amikor már kifogynak a viccekből, és a film harmadik harmadára megjelenik Ungváry László mint nyilas főhadnagy, és a színjátékokból a kivégzés felé tereli az eseményeket, ott már mosoly sincsen, csak az érzés, hogy nemcsak ez a maroknyi ember, hanem az egész ország az életéért küzdött akkor.
Pedig A tizedes meg a többiekben végig megvan ez a vonal, csak inkább a komikum oldaláról: Darvas Iván a pesszimista zászlósként úgy szórakoztató, hogy közben szomorú igazságokat puffogtat a háborúról és Magyarországról.
-Hogy mindig ott vagyunk két front között.
-Hogy mindig más köpönyeget kell hordaniuk a magyaroknak.
-És hogy mi lesz akkor, amikor elfogynak a köpönyegek.
Keserű mondatok ezek egy filmben, amiben előtte nem sokkal még oroszok bujkáltak a kompótok között.
És így lett sokkal komolyabb film A tizedes meg a többiek. Tényleg ez a magyar filmtörténelem legjobbja. Ami Amerikának a 17-es fogolytábor vagy Franciaországnak A nagy ábránd, Oroszországnak pedig a Ballada a katonáról, az nekünk ez, egy partizánfilmnek álcázott humanista kirohanás arról, hogy háborúval még soha senki nem járt jól.
Végül, tisztelgésként nagyszerű játékukért álljon itt a szereplők névsora, talán ha ketten élnek még közülük:
Sinkovits Imre Molnár Ferenc, tizedes
Major Tamás Albert, valós nevén Kovács Dezső, a kastély lakája
Darvas Iván Gálffy Eduárd, katonaszökevény zászlós
Pálos György Szíjjártó István, szökött kommunista munkaszolgálatos
Ungváry László Barokányi, nyilas érzelmű főhadnagy
Kozák László Gáspár Imre, szökött katona
Szabó Gyula Fekete György, szökött katona
Márkus László mindig éhes SS Obersturmführer
Horváth Tivadar Gutnacht, SS tiszt
Cs. Németh Lajos Grísa, sebesült orosz katona
Agárdy Gábor leventeparancsnok a faluban
Bánhidi László Suhajda Pál, a munkaszolgálatosokat felügyelő őrmester
Fonyó József német SS katona, akit a kolbász miatt lelőnek
Fülöp Zsigmond magyar királyi hadnagy, fényképezőgéppel a nyakában
Iglódi István Vég Jóska, az autószerelő segédje
Szendrő József Dunyhás testvér, nyilas pártszolgtálatos
Raksányi Gellért nyilas pártszolgálatos, Dunyhás testvérrel ő akarja lefoglalni a kastélyt
Horváth Gyula báró Hétházy, a fogolytáborban
Gobbi Hilda falusi nagymama az „onokáival”
Győrffy György szovjet főhadnagy
Kautzky József tábori csendőr, ő irányítja Molnárt a kastélyba
Makláry János autószerelő mester
Szakács Sándor az erdész
Gyimesi Pálma az erdész felesége
Kovács Károly százados, aki nem szereti a nyilasokat és a nácikat
Kelemen Éva Jóska anyja
Gelley Kornél katona
Keleti Márton alkotása elnyerte a Magyar Filmszemle fődíját, 1968-ban a Magyar Filmművészek Szövetsége beválasztotta a tizenkét legjobb magyar film közé (Budapesti tizenkettő), 2012-ben pedig bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás közé is.
Írta és szerkesztette: Pester Béla
Forrás: Cinematrix, Újkor…., Múlt kor Történelmi Magazin.
