A Bercsényi ejtőernyős huszárok

Általában a jó dolgokat szereti minden nép a magáénak vallani, így van ez a kürtőskaláccsal, a Tokajival és a kolozsvári káposztával is. De van valami, amit két nép büszkén és joggal vallhat a magáénak, ez pedig az Első Bercsényi Huszár Ejtőernyős Ezred. Igaz jogilag a Francia Hadsereg része, de egyben része a történelmünknek is.

Az ezred alapítója gróf Bercsényi László II. Rákóczi Ferenc testőre volt.

Apja Rákóczi közeli harcostársa, hadvezére gr.Bercsényi Miklós. László már 19 éves korában a fejedelem testőrségének századosa lett. A trencséni csatában különösen kitüntette magát, amikor megmentette a sebesült fejedelem életét. Az első vonalban a szerbek rontottak rá Rákóczi erőire és ez a támadás már mindjárt az elején visszavetette a kurucokat. A továbbiakban a teljesen kibontakozó császári roham meghozta az eredményt és fokozatosan felbomlott a kurucok arcvonala. Rákóczi megpróbált személyesen beavatkozni a küzdelembe, de lovával felbukott és csak testőrei, köztük a később fényes francia katonai pályát befutó Bercsényi László tudták megmenteni.

A szabadságharc bukása után végigkísérte a bujdosó fejedelmet Lengyelországon keresztül Párizsig, ahol megőrizhette rangját, sőt 1712-ben Ráttky György huszárezredében alezredes lett. Ezredével végigharcolta a spanyol örökösödési háborút. Sikerei nyomán 1719-ben ezredesi rendfokozatot kapott.

Ebben a korban az Európa hadászatban nagy szerepet kapott a magyar huszár típusú könnyűlovasság. Ezt felismerve a francia katonai vezetés Bercsényit bízta meg a fegyvernem franciaországi megszervezésével. 1720-ban XV. Lajos francia király engedélyével Rodostóban magyar emigránsokból megszervezte a nevét viselő önálló francia huszárezredet. A Ráttky-féle ezred megszűnése után az így létrejött Bercsényi-ezred vetette meg az alapját a következő korszak híres francia könnyűlovasságának, így a napóleoninak is.

A Bercsényi huszárezred megalakulása után (1733) szervezték meg Esterházy Bálint ezredét a 2. huszárezredet. Az új ezredparancsnokot, kinek édesapja II. Rákóczi Ferenc katonája volt, Bercsényi tanította a huszármesterségre, éppen úgy, mint a fejedelem egykori apródját, Polleretzky Andrást (André Poleretzky de Polereka). Utóbbi 1743-ban egy újabb magyar alapítású huszárezred parancsnoka lett. Ez a két egység a mai napig viseli nevében a 2. és 3. huszárezred megnevezést.

Bercsényi 1726 decemberében megkapta a francia állampolgárságot. Huszárai élén részt vett a korabeli Franciaország minden nagy fegyveres konfliktusában; különösen kitüntette magát a lengyel örökösödési háborúban. 1734-ben brigadéros (dandártábornok) lett, majd 1738-ban tábori marsall. 1743-ban a francia huszárok főfelügyelője lett. 1744-ben, Elzász meghódítása után altábornagy. A következő évben Conti herceg visszavonulásának biztosításával tüntette ki magát. A huszárok mellett már a lovasság 32 további svadronya is a parancsnoksága alá tartozott.

Katonai tehetségét előmenetele mellett a Szent Lajos-rend adományozásával is elismerte a király, végül pedig, 1758. március 15-én megkapta a Franciaország marsallja címet, a legmagasabb francia katonai rendfokozatot. Személyes barátja lett Stanisław Leszczyńskinek, a trónjától megfosztott és Franciaországban élő lengyel királynak. Az ő birtokán élt annak haláláig, majd a saját kastélyában hunyt el 1778. január 9-én.

Az ezrednek ma is kiemelkedő helye van a francia hadseregben, igaz, ma már nem lovak hátán, hanem selyemkupolák oltalmában szállnak csatába.

A Bercsényi-huszárok ma az 1. huszár-ejtőernyős ezred nevet viselik. A bercsényisek az ellenséges terület mögött ejtőernyővel földet érve veszik fel a harcot a szemben álló féllel. Teszik mindezt különleges kézifegyverekkel, felszerelésekkel és légi úton is könnyen szállítható páncélozott járművekkel.

Állomáshelyük a Pireneusok lábánál található Tarbes. A laktanya közelében van Európa első huszármúzeuma is, ahol a francia történelem valamennyi huszáregyenruhája és számos relikviája megtekinthető. Ezeken felfedezhetők a magyaros motívumok és szabások, ami nem pusztán a véletlen műve.

A francia huszárok a mai napig büszkén viselnek olyan megkülönböztető jelzéseket, mint például a vitézkötést, ami jelvényeiken is vissza-visszaköszön. Mindemellett büszkén vallják ma is, hogy ők a magyar huszároktól származnak.

Ahol Franciaország harcolt a XIX. században, ez a huszárezred is ott volt: Spanyolországtól, a Krímen át, Algériáig, vagy éppen Szíriáig. Harcoltak a franciáknak igencsak rossz emlékű Sedani csatában. 1914 augusztusától Lotaringiában küzdöttek, 1917-ben pedig Verdun előtt.

A második világháború elején a belgiumi Mont Dieunél 400 huszárnak sikerült súlyos veszteségek árán három napig feltartóztatnia öt német zászlóaljat.

A fegyverletétel után az Ellenállás soraiban született újjá a huszárcsapat és vett részt az ország felszabadításában, 1946-ban Algériába vezénylik őket, ahol ejtőernyős kiképzést kapnak. Az elmúlt hat évtizedben számtalan helyszínen bevetették őket: Indokínában és több afrikai országban részt vettek békefenntartó missziókban, ugyanezen okból jártak Koszovóban, Bosznia-Hercegovinában, Afganisztánban és Libanonban. Harcoltak az Öböl-háborúban is.

Magyar az alapítójuk, magyarul éneklik az indulójukat. Ahogy egy tábornok mondta róluk, ők a lovasok legjobbjai, mivel ejtőernyősök, és az ejtőernyősök legjobbjai, mivel lovasok (igaz, az eltelt időszakban a huszárezred katonái átnyergeltek a páncélozott járművekre).

Ők a Bercsényi-huszárok, vagy ahogy franciául nevezik őket: les hussards de Bercheny.

Bordó sapkájukon (barett a hivatalos neve) is őrzik a magyar alapító emlékét: egy vitézkötés látható rajta, amit nemes egyszerűséggel La Hongroise-nak, azaz a Magyarnak neveznek.

Jelmondatuk : „Omnia si perdas, famam servare memento », ha mindent elveszítettél, emlékezz, hogy a becsület megmarad”

Mindemellett büszkén vallják ma is, hogy ők a magyar huszároktól származnak. Ezt erősíti az a tradíció is, hogy himnuszuk gyanánt egy magyar dalt énekelnek az ezred ünnepnapjain, magyarul. Ennek megtanulása az alapkiképzés része:

„Gyönge violának letörött az ága,

Az bánatomnak nincs vígasztalása.

Suhog a szél Késmárk felett,

Édes hazám, Isten veled!

Nagy Bercsényi Miklós sírdogál magába’,

Elfogyott szegénynek minden katonája.

Suhog a szél Késmárk felett,

Édes hazám, Isten veled!”

Az írás végén található linkre kattintva meghallgatható, hogyan adják elő a fiúk a magyarul .

Érdekesség, hogy az ezrednek a hagyomány szerint mindig kell lennie egy magyarul tudó tagjának is.

Harci kiáltásuk is igen kedves a magyar fülnek, hiszen így hangzik: „Bercsényi vagyok!”

Magyarországon a 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj viseli a nevét.