Szőnyi István festőművész

Szőnyi István festőművész

(Újpest, 1894. január 17. – Zebegény, 1960. augusztus 30.)

Szőnyi István még Schmidt István néven született, apja pár év múlva magyarosította Szőnyire a család nevét.

Szőnyi István festői tehetsége már nagyon fiatalon megmutatkozott, életének szerencséje, hogy voltak olyan tanítói, tanárai, akik ezt felismerték és támogatták. 1913-ban iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Ferenczy Károly lett a mestere. Az első világháború derékba törte tanuló éveit, ennek ellenére üstökösként robbant be a magyar művészeti életbe.

Ősszel bevonult katonának, 1915-ben a fronton harcolt, 1916-ban tbc-vel a tátralomnici szanatóriumban kezelték, itt ismerkedett meg Nagy Imrével. Ezt követően Kolozsvárott, majd Nagyszebenben szolgált. 1917-ben a Képzőművészeti Főiskola katona hallgatói részére rendezett nyári tanfolyamán vett részt Nagybányán, majd a következő év nyarán ismét megfordult itt. 1919-ben leszerelése után Réti Istvánnál folytatta tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol az intézmény megreformálására törekvő fiatalok közé tartozott, majd a Tanácsköztársaság idején az Ifjúmunkások Szakszervezetében a képzőművészeti alosztály helyi szervezetének az elnöke volt. Emiatt 1920 márciusában az igazoló bizottság kizárta a Képzőművészeti Főiskoláról.

1916-ban, még a háború alatt megszületett első gyermeke Jolán (1916-1988), akit édesanyja korai halála miatt nővére, Szőnyi Anna (1891-1971) nevelt fel férjével, Korvin Lászlóval. Jolán Komáromy Istvánhoz (1916-1960) ment férjhez, 1951-ben született Péter nevű fiuk, Szőnyi egyetlen unokája.

1919 decemberétől a kiállítások rendszeres résztvevője, 1920-ban megkapta a frissen megalakult Szinyei Merse Pál Társaság első ízben kiadott díját, a Szinyei-jutalmat, és 1922-ben taggá választották. 1920-ban rövid tanulmányúton Bécsben járt, ez év novemberében fejezte be első sokszorosított grafikáját, egy hidegtű önarcképet.

1921 szeptemberében nagy sikert aratott az Ernst Múzeumban megrendezett első gyűjteményes kiállításával. Ez idő tájt a Vörösmarty utca 35-ben közös műteremben dolgozott Pátzay Pállal, 1922 tavaszán harmadikként meghívták Nemes Lampérth Józsefet is, aki ez év végéig maradt velük. Szőnyi a húszas évek legelején számos helyen megfordult, festett a Sajó mentén és Budakalászon.

Szőnyi István életének sorsdöntő fordulata volt, hogy 1924-ben feleségül vette Bartóky Melindát és Zebegénybe leköltözött, apósa kis házába. Itt megtalálta azt a helyet, mely pótolni tudta az elveszett Nagybányát, itt bontakozott ki művészete, itt született meg a magyar festészet egyik legjelentősebb életműve. Az ötvenes években menedéket jelentett a ház nemcsak a Szőnyi házaspárnak, de Bartóky Magda kitelepített családjának is.

1924-ben megszületett lánya, Zsuzsa, aki ettől kezdve képeinek rendszeres szereplője lett. Szőnyi Zsuzsa számos önvallomásában, könyvében leírta, hogy élete legmeghatározóbb élménye a zebegényi gyermekkor volt, amikor szabadon kószálhatott a végtelen, csodálatos kertben. Csak 6 éves kora után költözött be a család Pestre, hogy a kislány iskolába járhasson.

Több művével részt vett a Velencei Biennálén, és egy olaszországi tanulmányutat is tett, valamint a frissen megalakuló KUT első kiállítására is meghívták, amelyen már törzstagként szerepelt.

Az év végén a Műcsarnokban megnyíló Aktkiállításon Hegytetőn című képével elnyerte a kiállítás ifjúsági díját, és a mű – adományozás útján – a Szépművészeti Múzeumba került. Szőnyi ettől az évtől kezdve a Belvárosi Szabadiskolában kezdett tanítani. A következő évben, 1926-ban megszületett fia, Péter. 1928-ban megkapta az ekkor induló állami római magyar ösztöndíjat, míg azonban kollégái két évet töltöttek kint, ő négy hónap után hazatért. 1929-ben megrendezte harmadik gyűjteményes kiállítását a Tamás Galériában.

A harmincas években a Gresham-kör tagja, 1935-ben a Fränkel Szalon rendezett műveiből kiállítást. 1937-től a Képzőművészeti Főiskolán tanított, 1941-ben a Képzőművészet iskolája című könyv szerkesztője és egyik szerzője volt, ebben az évben elkészítette Győrben a nádorvárosi templom freskóit.

A második világháború alatt üldözött zsidókat bújtatott, családtagjaival hamis okmányokat készített számukra. Budapesti lakása és műterme az ostrom alatt bombatalálatot kapott, számos műve megsemmisült. A háború utáni művészete szerves folytatása harmincas években kialakult stílusának. Munkásságáért számos kitüntetést, díjat kapott (1949, Kossuth-díj; 1952, érdemes művész; 1956, kiváló művész). Zebegényi házában ma Szőnyi István Emlékmúzeum működik.

Szőnyi István élete például szolgálhat az utókornak, hogyan őrizhette meg egy művész emberségét, hitelességét a legkeményebb diktatúrák idején is.

írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás: MEK, Magyar Nemzeti Galéria, Szőnyimuzeum

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *