SumidaBudavári Magdolna -torony
Mária-Magdolna templom története
A 13. században a tatár rombolás után épült fel a Budai Várnegyed, már a század második felében a maihoz hasonló felosztásban állt: délen a királyi szálláshely, középen a Nagyboldogasszony temploma (Mátyás-templom), északon pedig a Mária Magdolna-templom. A Boldogasszony templom volt a német ajkú, a Mária Magdolna-templom pedig a magyar lakosság temploma. Ekkor a vár északi része a szombati nagyvásároknak helyt adó Szombathely tér volt. A tér délnyugati sarkán állt az eleinte egyhajós, majd 1400 körül háromhajósra bővített gótikus templom, melynek tornyát, a korabeli ábrázolások szerint, gúlasisak fedte.
Az első templom, a régészeti ásatások tanúsága szerint kicsiny, egyenes szentélyzáródású, egyhajós épület volt. A 14-15. század fordulóján a magyar polgárság számbeli és anyagi növekedésével párhuzamosan elnyerte egyházközsége számára az önálló plébánia rangját, és elkezdte templomának nagyszabású újjáépítését. A munkálatok a 15. század végére zárultak le, ekkorra épült fel teljesen a hat boltszakaszból álló háromhajós, nyújtott szentéllyel rendelkező késő gótikus épület nyugati homlokzatának tengelyében az öt emeletes torony. A hajó belső terének bazilikális elrendezése és méretei ma is jól megfigyelhetők a torony templom felőli oldalán. A török időkben ez volt a vár egyetlen keresztény temploma, amelyet megosztva használtak katolikusok és protestánsok. A tizenöt éves háború (1591-1606) idején elvették a keresztényektől az épületet és ezután, mint muzulmán imahely Fetih (Győzelem), illetve Szaát (Órás) dzsámiként volt használatban.
1686-ban, a város visszafoglalásakor, az ostromban súlyos károkat szenvedett templomnak, egyedül a tornya maradt használható állapotban. Romokat a ferences rend kapta meg, majd építette újjá. A gótikus maradványok lebontása után új, barokk stílusú templomot, mellé kolostorépületet emeltek, a középkori tornyot barokk formában helyreállították. A ferences kolostor rövid életének II. József rendelete vetett végett, aki 1787-ben a rendházat és a templomot bezáratta, gazdag belső berendezését elszállíttatta.
1792-ben a használaton kívüli templomban koronázták meg I. Ferencet magyar királlyá, de ezután még évekig üresen állt az épület. Végül 1817-ben a budai helyőrség kapta meg istentiszteleti célokra, innen származik ma is használatos elnevezése, a “Helyőrségi templom”. A használatba vétel idejéből származik a torony jelenlegi jellegzetes süvege és a toronyaljban látható keresztelőkút. A 19. század végén a Koronázó Főtemplom (Mátyás-templom) átépítése alatt itt működött a plébánia, és az ott feleslegessé vált barokk berendezés jelentős részét is ide hozták át. 1920-tól a római katolikus tábori püspökség temploma lett, védőszentje azóta Kapisztrán Szent János.
Az 1920-as években éjszakai díszkivilágítást és fűtőrendszert kapott, komoly változás azonban nem történt az épületen, bár Lechner Jenő már 1938-ban a torony gótikus arcának visszaállítását és a templom múzeummá alakítását szorgalmazta.
1945-ben, Budapest ostrománál az épület súlyosan megrongálódott. A hajó és a szentély boltozatai beszakadtak, a torony negyedik emeletét belövés lyukasztotta át. A romok alatt maradtak a templomi berendezések és oltárok, a legtöbb tárgy megsemmisült.
Az igazi pusztítást azonban a Mária Magdolna templom esetében sem a háború, hanem az 1950-es évek „helyreállítása” végezte: hiába készítette el 1946-ban Lux Kálmán a templom felújítási tervét, hiába kezdődött meg a tetőzet és a szentélyfal visszaépítése, 1950-ben – állítólag Rákosi személyes utasítására – az épületet mégis lebontották. Csak tornya menekült meg, néhány forrás szerint Csemegi József, egy “Rákosi-panteon” kialakításáról szóló mentőötletének köszönhetően.
A torony sokáig elhagyatottan állt, többször kellett renoválni, például 1956-ban, amikor aknarobbanás ejtett sebet a toronysisakon.
A toronybelső, az oldalkápolnák és a copf előcsarnok restaurálására 1961–63 között került sor.
Hasznosítására több terv is készült. Eleinte csak kilátóban gondolkoztak, aztán a funkciók egyre bővültek: az 1970-es években a nagy belmagasságú oldalkápolnák szintekre osztásával alakítottak volna ki társalgót, előadó- és kiállító tereket és modern berendezésű kávézót; az 1980-as években borozót álmodtak a háború után kifosztott kriptába, kávézót az előcsarnokba és pénzváltót a toronyba. Végül ásványi anyagokat, bizsukat és művészeti alkotásokat árusító üzlet működött a toronyban, pár évig.
1986-ban alakították ki a torony előtt a romkertet: a gótikus falakat egy méterrel a járószint fölé emelték, így a barokk maradványok eltemetésével csak a gótikus templom körvonalát, valamint a burkolat mintájában az első, egyhajós templom alaprajzát mutatva be – mint később kiderült, a gótikus templom esetében néhol méteres eltéréssel. Az egykori templom méretét érzékelteti a toronnyal átellenben felállított gótikus szentélyablak (amely valószínűleg sokkal magasabban lehetett az eredeti középkori templomon). A barokk templomra csak a gótikus tornyon helyreállított, attól teljesen idegen barokk sisak emlékeztet.
A templom teljes újjáépítése is felvetődött 1989-ben, ekkor háromhajós, gótikus stílusú, de krómacél szerkezetű, üveghomlokzatú épület terve látott napvilágot, de ez az ötlet hamar elfelejtődött,
A templom újjáépítése, a Millennium alkalmából 1999-ben ismét napirendre került:
A Honvédelmi Minisztérium Kollégiumának felkérésére ekkor Balázs Mihály építész készített terveket a rekonstrukcióhoz. Balázs terve szerint helyreállították volna a gótikus tornyot egy hozzá illeszkedő gúlasisakkal, és új templomhajót építettek volna, amely a környező épületek tömegéhez, magasságához illeszkedve kitölthette volna a téret
Azonban a Honvédelmi Minisztériumnál végbement személyi változások miatt a tervet „elnapolták”.
Az alapkoncepciót egyébként is többen támadták: mi szükség van egy ekkora templomra a várban, miközben templomból van több is, de például alapvető turisztikai funkciók hiányoznak? Azóta galéria működik a toronyban, de rendezvényszervezés céljából bárki kibérelheti, habár a fűtés nem megoldható.
A torony belsejébe az Úri utcából, ma is a templom hajdani főbejáratát képező, copf stílusú előcsarnokon át léphetünk, amely I. Ferenc koronázása alkalmából készült. Az előcsarnokból gazdagon tagozott, magas, késő gótikus kapun keresztül néhány lépcső vezet a mélyebben fekvő toronyaljba, amelyet csillagboltozat fed. Innen két oldalt kisebb ajtók nyílnak a rekonstruált oldalkápolnákba, üvegfal zárja el az egykori templomteret, a mai romkertet, egy kisebb ajtón keresztül pedig az emeletekre juthatunk fel a helyreállított csigalépcsőtornyon keresztül. Az első emelet szolgált egykor a gótikus templom karzatául, ahol ma egy 24 harangból álló harangjáték kapott helyet. A torony zömök alsó része háromszintes, négyzetes alaprajzú, erre épült fel a nyolcszögletes, kétszintes és minden oldalán nagyméretű ablakokkal áttört felső rész. Megmászva a lépcsőket a legfelső emeletről páratlan körpanoráma élvezhető.
2017-ben , a romkertben nyerte el végső helyét, Rieger Tibor, koronázási palástot ábrázoló bronzszobra.
A mai Kapisztrán tér legrégibb épülete a késő gótikus stílusban épült Magdolna-torony, mára az egyetlen középkori torony Budán, amely viszonylagos épségben és eredetiségében vészelte át az évszázadok során az ostromok okozta sorozatos rombolásokat, az azokat követő bontásokat és újjáépítéseket.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
*Végh András cikke nyomán
*A templom a Műemlékem .hu-n
