SumidaA FURTAI HÍMZÉS
A furtai hímzés a Hajdú-Bihar megyében megtalálható Furta község egyik igazi jellegzetességének tekinthető, amely sajátosan hímzett motívumvilágával, valamint díszítő stílusával a 20. század egyik leginkább elterjedt hímzéstípusa volt, ami nem véletlen, hiszen a furtai hímzés több mint 150 éves múlttal rendelkezik. Mégis szinte mai napig elkerülte a kutatók szélesebb körű érdeklődését e zömében kék alapon fehér hímzőpamuttal készült hímzés. Bár a furtai hímzés a századfordulón még igen elterjedt volt, a II. Világháború után csak szórványos emlékei maradtak meg.
A furtai hímzés kialakulásának pontos időszaka nem ismert, A Déri Múzeumban őrzött néprajzi gyűjteményben az első Furtáról származó hímzések az 1850-es évekre datáltak, ezáltal kijelenthető, hogy akkoriban már virágzott ez a díszítési módszer. Az ilyen régi darabok között főként fehér alapanyagúak találhatók, amelyek batisztból, házi vászonból vagy gyolcsból készültek.
Nagyjából 1880 körül már kék sarcvászonra nyomott fehér pamuthímzést is találunk, amely az 1930-as évekig jellemző maradt.
A furtai hímzésben a díszítő eljárások rendszerint hagyományosan, anyáról lányára öröklődtek, és másolással terjedtek, de minden alkotó kezében újabb motívumok, altípusok vagy megvalósítási módok, illetve variációk bukkantak fel. Érdekesség, hogy minden generációban volt legalább egy olyan hímző asszony, akinek a stílusa és a formakészlete uralkodó volt az adott időszakban, hiszen ők örömmel vállaltak mások részére az elő rajzolást, ami ugyebár alapvetően meghatározott egy hímzést.
A furtai hímzés alkalmazása
Elsőként a férfiak kötényén jelent meg, kék surcvásznon fehér mintákkal. Jellemzőek voltak rajtuk a virágminták, a tulajdonos neve, valamint a viselőjének valamilyen jellegzetessége. Mindig személyre szabott volt, és általában menyasszonyok készítették kedvesük számára. Voltak a hímzett férfiingek is, amelyek általában inkább ünneplőnek készültek.
A furtai hímzés gyakran került női ruhákra is, de szegényesebben. Általában ingvállakat díszítettek apró virágokkal, és az alsószoknyát ékesítették vele. Általában a kötény volt a nőknél is a legdíszesebb, de a kék helyett a nők fekete kötőt hordtak.
A jegyváltáshoz külön jegykendőt készítettek közepén hímzéssel, szélén horgolt csipkével.
Miután a népviseletek háttérbe szorultak, a díszítőmotívumok megjelentek az otthonok belső textíliáin is, így a húszas évektől asztalterítőkön, falvédőkön, törülközőkön, kendőkön, tarisznyákon, lepedővégeken és minden lakást díszítő textílián alkalmazták. Ekkor terjedt el egyre inkább a fehér alapon piros pamuthímzés, amit később további színek, zöld, kék, sárga és rózsaszín egészített ki, ezáltal pedig fel is bomlott a klasszikus furtai hímzés egyoldalúsága.
A furtai hímzés az 1960-as években élte mélypontját, amikor majdnem feledésbe merült ez az értékes hímzési módszer, valamint sajátos minta- és formavilága.
Varga Dánielné (született Juhász Erzsébet) népi hímző és íróasszony a hatvanas évek elején 40 másik asszony társaságában megszervezte a hímző szakkört, aminek köszönhetően a furtai hímzés új erőre kelt. Erzsi nénit azóta a furtai hímzés második szülőanyjaként tartják számon, aki ezért a tevékenységéért 1980-ban elnyerte a Népművészet Mestere címet. A hagyományok ápolását természetesen mindmáig fontosnak tartják Furtán, így ma is sokan vannak, akik azon fáradoznak, hogy az egykori hímző hagyományok őrzése és ápolása fennmaradhasson, a furtai motívumokat pedig mindenki megismerhesse.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás: Furtai hímzés. Medint -group.hu
Furtai krónika. Furtam .hupont.hu
Népművészet Mesterei egyesített jegyzék. Szellemi Kulturális Örökség
A női táskát Sárai Anna hímezte
