Iparművészeti Múzeum szecessziós épülete

Iparművészeti Múzeum szecessziós épülete

Budapest egyik legforgalmasabb útján, az Üllői úton áll a Magyar Iparművészeti Múzeum, amely a szecessziós építészet egyik hazai gyöngyszeme. A múzeum Rómer Flóris indítványozásával jött létre már 1872-ben, Európában harmadikként, de a ma látható palotája csak később épült.

A múzeum épületét 1893-ban Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte, miután megnyerték a kormány 1890-ben kiírt pályázatát. A csodálatos építészeti remekmű 1896. október 25-én a millenniumi ünnepség keretein belül avatták fel.

Lechner már régóta foglalkozott egy önálló nemzeti stílus létrehozásának ideájával; e folyamatnak első komoly eredménye lesz a megvalósuló épület. Egyben ez az első olyan múzeum Európában, amely teljesen elvonatkoztat az antik építészeti elemek használatától; a műfajra ekkoriban még általánosan jellemző ez.

Homlokzat

Az épület szinte teljes homlokzatát többféle technológiával készült, Zsolnay-féle kerámiával burkolták; ebből az anyagból készült a tetőfedés is. Az uralkodó színek a sárga és a zöld. A tervező figyelme a homlokzat minden részletére kiterjedt. A falsíkokat a magyar népművészet ihletésében készült, színes motívumok uralják, a hullámvonalas záródású ablakokat a középtorony első emeletén nagyméretű rózsaablak egészíti ki. A nyitott előcsarnok az épület legkülönlegesebb terei közé tartozik: az oldalfalakat is vöröses, eozinmázas téglákkal burkolták, a sárga korlátok és mennyezeti burkolat pedig barlangszerű, organikus hatást kelt.

Kupola

A kupolát négy allegorikus szobor díszíti (Oppenheimer Ignác) alkotásai melyek az iparművészet négy ágát hivatottak szimbolizálni. Az első figura kezében egy szoborserleget tart ezzel az ötvösséget jelképezi, a mellette álló egy orsót fog utalva a textilművészetre, a harmadik kezében a kancsó a kerámiaművészetet, míg a legutolsó a női torzóval a szobrászatot dicsőíti.

A múzeum belsőtere

Az épület belső díszítettsége egyértelműen a keleti világ művészetét szimbolizálja a szecessziós építészetben. A múzeum fényes nagycsarnokának oszlopain és boltívein végig futnak az ornamentális csipkék a maguk hófehér eleganciájukkal. Minden elemében magas színvonalú és egyéni művészetről árulkodik, úgy hogy minden részlet harmóniában van egymással.

Az előcsarnok díszes üveg kupolája és a nagycsarnok üveg teteje miatt különleges fényárban úszik ez a belsőtér.

Az 1920-as évek végéig a belső falakat Reisemann Károly Miksa falfestményei gazdagon díszítettek, ezeknek azonban mára csak egy apró része maradt meg, ugyanis lemeszelték a falakat.

A múzeum gyűjteményei több forrásból származnak. A történeti gyűjtemény magját a Magyar Nemzeti Múzeumból áthelyezett egyetemes régiségek jelentették, míg a kortárs gyűjtést világkiállítási vásárlások (1873, Bécs; 1878, Párizs; 1889, Párizs) és neves cégek (Herendi Porcelánmanufaktúra, Zsolnay-gyár) ajándékai alapozták meg.

A múzeum első két főigazgatója, Ráth György (1828–1905) és Radisics Jenő (1856–1917) elismertségének köszönhetően a múzeum kiterjedt és élénk nemzetközi és hazai kapcsolatokkal rendelkezett, mely a kollekciók gyarapodásának is nagy lendületet adott.

A múzeum a kezdetektől fogva egyaránt gyűjti a magyar és egyetemes, a régi és kortárs iparművészeti alkotásokat. A mintegy 100.000 műtárgyból álló gyűjtemény valamennyi műfajban áttekintést nyújt az egyetemes és magyar iparművészet történetéről, a középkortól a 20. század első harmadáig, sőt napjainkig.

Állandó kiállítások

Gyűjtők és kincsek, állandó kiállítás

Oszmán-török szőnyegek, állandó kiállítás

szerk.: Cseke Ibolya

forrás:

A múzeum honlapja

muzeum.lap.hu

Nemes Márta tanulmánya az épületről: Lechner Ödön Iparművészeti Múzeuma. Tanulmányok Budapest múltjából 24 (1991)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *