SumidaHungaricum – A Magyar Védőnői Szolgálat
A Magyar Védőnői Szolgálat a világon szinte egyedülálló, Magyarországon kívül Finnországban vannak még hasonló szerepet betöltő nők.
A kezdetek, az Országos Stefánia Szövetség megalakulása
A védőnői szolgálat kialakulása az első világháborúhoz kötődik. 1915-ben, a világháború második évében az egyre sürgetőbbé váló egészségügyi és szociális intézkedések keretében hozták létre Budapesten az Országos Stefánia Szövetséget, az első hivatásos védőnői szervezetet. A Szövetség több célt határozott meg: a csecsemőhalandóság csökkentését, a nemzet számbeli erősítését. Feladata kezdetektől fogva a prevencióban való aktív részvétel volt oly módon, hogy a képzett védőnők maguk keresték fel a várandós és kisgyermekes anyákat, hogy tanácsaikkal segítsék őket.
A Szövetség fővédnöke Zita királyné, névadója és helyettes védnöke gróf Lónyay Elemérné Stefánia belga királyi hercegnő (Rudolf Habsburg-Lotaringiai főherceg özvegye) volt.
A kezdeményezői között olyan neves személyiségek voltak, mint Bárczy István, Budapest székesfőváros polgármestere, Madzsar József orvos, a szövetség programjának kidolgozója, valamint „a kor nemes lelkű arisztokratái”.
A Szövetség elnökévé gróf Apponyi Albertet, az orvosi bizottság elnökének Heim Pál gyermekorvost választották.
A Stefánia Szövetség egy állami feladatot ellátó országos hálózatban működő civil intézmény volt, amelynek irányítása alatt működött a Magyar Királyi Állami Anya- és Csecsemővédőnő Képző Intézet.
Az oktatás tananyagát a kor neves professzorai állították össze: Tauffer Vilmos szülész az anyavédelem, Bókay János gyermekorvos pedig a csecsemővédelem kialakítását támogatta. 1915-ben indították az első védőnői tanfolyamot kéthetes kurzusként, majd a képzés időtartamát 1916-ban hat hétben állapították meg. 1918-tól már három, 1920-tól hat hónapos tanfolyamon vehettek részt a jelöltek. 1925-ben a képzési időt két évre emelték, ahová már az érettségivel vagy a tanítói oklevéllel rendelkezőket iskoláztak be.
Zöldkereszt
1927-ben Johan Béla az Országos Közegészségügyi Intézet igazgatója vidéken is megszervezte ezt az egészségvédő munkát, ez volt a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat. A szolgálat védőnői 1930-tól olyan képzésben részesültek, mely kettős képesítést adott: ápolónői és védőnői oklevelet. Ennek az volt a célja, hogy az otthoni gondozás során az ápolással kapcsolatos problémák megoldására is felkészítse a védőnőket.
A Zöldkeresztes Egészségvédelmi Hálózat a Stefánia Szövetséghez képest szélesebb körű tevékenységet végzett. 1930 és 1944 között feladatai közé tartozott az anya- és csecsemővédelmen kívül az iskola-egészségügyi feladatok ellátása, a nemi betegségek és a TBC elleni küzdelem, a szegény betegek otthoni ápolásának megszervezése és a szociális gondozás. Ezen kívül betegeket látogattak, elfekvőket, magatehetetlen embereket gondoztak, ápolási cikkeket kölcsönöztek a rászorulóknak.
Az Országos Stefánia Szövetség és a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat 1927 – 1940-ig egy időben, egymással párhuzamosan működött. Az egyesüléssel, 1941. január 1-jétől a Stefánia Szövetség beolvadt a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Hálózatba, s kialakult a védőnői szolgálat mai arculata. A lakosság gondozását ekkor 1044 védőnő látta el, mely akkor kb. hét millió ember ellátását jelentette. A védőoltásokkal kapcsolatos teendők is a védőnői tevékenység részét képezték, melynek eredményeként jelentősen csökkent a fertőző és járványos megbetegedések száma.
A védőnők helyzete a második világháború után
A második világháborúban a védőnők egy részét frontszolgálatra osztották be, ahol az emberi szenvedés árnyékában dolgozva végezték feladatukat. Számuk a háborús események következtében megfogyatkozott, a gondozásra szorulók száma azonban megsokszorozódott. A háború befejezése után, 1945-től az egészségügy és különböző intézményeinek (köztük az Országos Közegészségügyi Intézet) irányítása a Népjóléti Minisztérium feladatkörébe került. Ekkortól Védőnői Szolgálat néven, állami keretek között működött és működik a mai napig.
A védőnői képzés 1975-ben főiskolai szintre emelkedett, napjainkban az orvosi egyetemek Egészségtudományi Karán képzik a védőnőket. Ma a védőnő elsősorban preventív feladatokra képzett, az alapellátás meghatározott területén dolgozó szakember.
A területi védőnő feladata a nővédelem, a várandós és gyermekágyas anyák gondozása, a gyermekek gondozása születésüktől a tanköteleskor végéig és a komplex családgondozás.
Az ifjúsági védőnő részt vesz a gyermekek szűrésében (tanulók egészségi állapota, alkalmassági vizsgálatok), közegészségügyi és járványügyi, illetve környezet-egészségügyi feladatok végrehajtásában, az elsősegélynyújtásban, illetve a nevelési-oktatási intézmények egészségnevelő tevékenységében.
További feladatot jelentett a kórházakkal való kapcsolattartás, az anyatejadás szervezése, napi két óra eltöltése a körzeti orvos rendelőjében, segédkezés a betegek ellátásában, a gyermekgondozási intézmények rendszeres látogatása, ellenőrzése, a közegészségügyi hiányosságok jelentése, a veszélyeztetett korú nők rákszűrésre küldése, járványvédelmi és közegészségügyi munka.
A kórházban dolgozó védőnő az újszülött illetve gyermekágyas osztályon dolgozik, megfigyeli az újszülötteket, az édesanyákat, és a legfontosabb tudnivalókkal látja el őket hazaengedés előtt. Dokumentál, értesíti a körzeti védőnőt a gyermek születéséről. Ezen kívül védőnők tevékenykednek még a Családvédelmi Szolgálatoknál is.
Mottójuk „Védőnők az egészséges, boldog családokért”
Hungarikum Bizottság 2015. április 23-i döntése alapján az idén 100 éves Magyar Védőnői Szolgálat, mint nemzetközileg is egyedülálló, tradicionális ellátási rendszer már szintén nemzeti büszkeségeink között tudható.
szerk.: Cseke Ibolya
*www.fokusz .info/index.
*Magyar Védőnők Egyesülete
