SumidaTáncházmozgalom története
Kodály Zoltán, a zeneoktatás és a népzenekutatás megkerülhetetlen hatású alakja közel nyolcvan éve írta:
“eljött az idő, hogy a művelt réteg megtanulja a nagy tömeg zenéjét.”
Ez a szellemiség táncházmozgalomban a mai napig meghatározó.
Az ötlet a Budapesten működő Bihari Együttestől eredeztethető. Ők fedezték fel, hogy a nem megkomponált táncokat sokkal élvezetesebben adják elő a táncosok, mint a sokadszor előadott koreográfiát. Innen jött a gondolat, miszerint egy privát, csak a négy nagyobb budapesti táncegyüttes tagjait érintő táncházat kellene szervezni. Táncház viszont nincs élő, nem magnóról szóló zene nélkül. Így került képbe a Sebő – Halmos páros, akik addigra köztudottan a népi hangszeres zene elkötelezettjeivé váltak. 1972-ben egyedinek bizonyultak az országban, hiszen ők voltak az elsők, akik úgy nyúltak a népzenéhez, hogy annak Bartóki „tiszta forrását” igyekeztek szem előtt tartani úgy, hogy mindeközben mégis újat hozott az akkori ember számára.
A táncházmozgalom előzményeinek és szellemi előkészítőjének a Gyöngyösbokréta mozgalom (1931-1944), az 1950-es években a Magyar Állami Népi Együttes megalakulása, illetve több, amatőr népi együttes létrejötte, és az 1960-as években a Röpülj páva TV-vetélkedővel induló kezdeményezés.
Kallós Zoltán személye megkerülhetetlen volt az Erdélybe látogató gyűjtők számára, az ő kalauzolása nélkül az induló táncházmozgalom sem juthatott volna táptalajhoz, általa ismerünk számtalan népdalt, balladát. Ezek az előzmények kellettek ahhoz, hogy végül, a 70-es évekre létrejöjjön a társadalomban a magyar népi kultúra megismerése és megélése iránti igény.
A kezdet
Az első táncház megrendezésére 1972. május 6-án került sor a Liszt Ferenc téren. A Sebő – Halmos duó szolgálta a „talpalávalót”, a Bihari Együttes pedig házigazdaként szerepelt. Ez a táncház oly mértékben sikeresen végződött, hogy felkeltette az utcáról betérő emberek érdeklődését is. Ekkor nézeteltérés alakult ki: a Bihari továbbra is a privát, szakszerű táncházat szerette volna, míg Sebő Ferenc, Halmos Béla, és Tímár Sándor, a Bartók Együttes akkori vezetője jó ötletnek tartotta kinyitni az ajtókat, és beengedni a táncolni vágyókat. Így történt, hogy a Bartók Együttes ezek után átvette a táncházak szervezését, az azokon való oktatással együtt.
A mozgalomhoz már az elején csatlakozott Novák Ferenc (Novák tata koreográfus, rendező, etnográfus) és Martin György (tánctörténész, néprajzkutató) is.
A táncházmozgalom óriási lendülettel haladt előre. Rengeteg lelkes amatőr indult gyűjteni, zenekarok, táncegyüttesek, dalkörök alakultak. A táncház a városi fiatalok egyik szórakozási formájává vált.
Hamar kialakult három ismert táncházas helyszín: a Fővárosi Művelődési Ház, az R-klub a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Kassák klub Zuglóban (utóbbi a Sebő együttes klubjaként működött). Ezután nem csak újabb magyar helyszínek jelentek meg szerte az országban, de megalakultak más népek zenéjét és táncait bemutató és őrző csoportok is.
Később a néptánc-táborok lehetőséget kínáltak bárki számára, hogy a táncok származási helyén, a még élő, idős adatközlőktől személyesen tanulhassák meg a hagyományos kultúra értékeit.
Az oktatás intézményesülni kezdett, elindultak a népzene iskolák (elsőként az Óbudai népzenei iskola) alap-, közép- és felsőfokon. A néptáncoktatás bekerült az általános iskolák órarendjébe. A Magyar Táncművészeti Főiskolán elindult a néptánc szak.
Mára a táncházmozgalom nemzetközivé terebélyesedett. Minden jelentősebb magyar kolóniának van saját táncegyüttese és néha zenekara is. Az USA és Ausztrália minden nagyobb városában, Kanadában, Argentínában, Nyugat-Európában, Japánban, Hongkongban egyaránt és mintaértékűvé vált a világ folkloristái számára.
A magyar táncház módszer 2011-ben bekerült az UNESCO szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára, a legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe. A jó gyakorlat különösen lényeges: a hagyomány profi kutatása és kezelése mellett a mozgalomba bármilyen érdeklődő folyamatosan bekapcsolódhat. A táncházmozgalom az amatőr és profi együttműködés nemzetközi példája lett.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
*Sebő Ferenc: Lajtha László és Táncház mozgalom
*Nemzeti büszkeségünk, a táncházmozgalom
*Táncházmozgalom hivatalos honlapja
