SumidaSakura ~ a cseresznyevirág ünnep
cseresznyevirág
közt szállok meg húsz napig
elvirágzásig
(Matsuó Bashó, ford : Terebesss Gábor)
A japánoknak van egy nagyon kedves kb. ezerháromszáz évre visszatekintő hagyománya, a virágnézés. Ilyenkor tavasszal családok, barátok felkerekednek és piknikkosárral, vagy anélkül elindulnak a közelükbe lévő ligetekbe, allékba megcsodálni a virágzó cseresznye, illetve japánszilva fákat. Ez a hagyomány nincs pontos dátumhoz kötve, hiszen egy 3300 kilométer hosszan északkelet irányban elnyúló szigetvilágról van szó, de az időszakokról később részletesen beszélünk.
Valójában a nálunk meghonosodott kifejezés a –sakura- magát a japáncseresznyefát ( Prunus serrulata) jelenti, ennek a termése nem túl értékes, de számtalan fajtája színben és tömöttségében messze túlmúlja a termésükért nevelt fák virágát. A cseresznyevirág a krizantém mellett Japán nemzeti virága.
A japán nyelven a “Hanami” a virágzó cseresznyefák illetve szilvafák alatti piknikezés évszázados gyakorlata. A japánszilva (uma) virágzásának csodálata korábbi a cseresznyénél.
Azt mondják, a szokás a Nara időszakban kezdődött (710–794), amikor az emberek elcsodálkoztak az elején a magasabb rangúaknak ezen a szokásán, de a Heian időszakban (794–1185) a cseresznye virágok egyre nagyobb figyelmet kaptak, a hanami pedig a sakura szinonimája lett.
A szokás ugyanis eleinte eredetileg a császárság elitjére korlátozódott, de hamarosan elterjedt a szamuráj társadalomra, és az Edo időszakban a közönséges emberekre is. Tokugawa Yoshimune a dinasztia nyolcadik sógunja a 18. század első felében sok ezer cseresznyevirág fát ültetett, hogy ösztönözze a hagyomány továbbélését..
A sakura fák alatt az emberek ebédelnek, és vidáman ünnepeltek.
A hanaminak a két változata az idők folyamán korosztályosan is kettévált. A sakurafák alatti rendezvények résztvevői általában fiatalok, ezért igen zajos és zsúfolt ez az esemény. Így az idősebbek szívesebben szemlélik a szilvafák (uma)virágba borulását, ami sokkal csendesebb, mint a sakurafák alatti rendezvények.
Igazán ínyencek számára az éjszakai sakuranézés különleges látványosság, ugyanis a fákra ilyenkor papírlampionokat aggatnak a látvány fokozására. Ezt az éjszakai hanamit yozakurának nevezik.
A cseresznyevirágzást minden évben előre jelzi a Japán Meteorológiai Ügynökség és tájékoztatást ad azok számára, akik tervezik a hanami megünneplését, mert a virágok nagyon kevés ideig tartanak, általában legfeljebb két hétig. Az első cseresznyevirág Okinawa szubtrópusi déli szigetein jelenik meg, Hokkaido északi szigetén pedig sokkal később virágzik. A legtöbb nagyvárosban, mint Tokióban, Kiotóban és Osakaban, a cseresznyevirág-szezon általában március végén és április elején van. A televízió és az újságok szorosan követik ezt a cseresznyevirágzást, mivel lassan délről északra mozog. 2018-ban a virágokat Fukuokában, március 21-én, Kyoto március 27-én, Tokióban, március 26-án és Sapporóban május 26-án ünnepelték meg.
A hanami ünnepségeket általában étkezés és ivás kíséri, zenehallgatás mellett. Néhány különleges étel készül, és ebből az alkalomból esznek, dangot, egy édeskés golyó alakú desszertet és a bent, rizs vagy tészta, hal vagy hús, pácolt és főtt zöldségekkel, dobozban viszik magukkal. Természetesen az ünnepség elmaradhatatlan része a szaké fogyasztása.
Japánban a cseresznyevirágok szimbolizálják a felhőket, virágzó tömegük természetéből adódóan amellett, hogy tartós metaforája az élet tiszavirágszerű természetének, a japán kulturális hagyomány olyan aspektusa, amely gyakran kapcsolódik a buddhista befolyáshoz és amely az élet átmenetiségének fogalmában szerepel, a sors és karma kecses és könnyen elfogadható elfogadásával; emiatt a cseresznye virágok gazdagon szimbolikusak, és gyakran használják a japán művészetben.
Ezt tanúsítja a japán irodalom mérföldkövének számító versantológia, a Man’yōshū (Tízezer levél gyűjteménye, 759.) is, melynek 4500 verséből mintegy 100 vers szól a szilvavirágról és 40 a cseresznyevirágról.
A hanami hatása a művészet számtalan területére kiterjedt. Például a hagyományos japán verselési formában, mind a waka , mind a haiku esetében a “virágok” ( 花 hana ) “cseresznye virágokat” jelentettek.
Álljon itt végül Kobajasi Issza remekműve elmúlásról, sakuráról:
a vizére hullt
cseresznyevirágokkal
elfut a folyó
(ford: Terebess Gábor)
írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás: http://xn--wikipdia-f1a.org/, Terebess
