KOPJAFA

KOPJAFA

fejfa, fütül való fa, gombfa

A kopja eredendően lándzsaszerű, 2-2,5 m, de akár 3-4,5 m hosszú, keményfából készült döfő fegyver. A történelemből tudjuk, hogy nagy ütközetek után az elesett hősök sírhantjának fejéhez beszúrták a vitéz harci kopjáját. Ebből a szokásból eredhet a kopjafaállítás hagyománya.

Manapság főképpen a Székelyföld protestáns temetőiben mondható általánosnak, de gyakoriak a kalotaszegi és néhány alföldi (Albertirsa, Fülöpszállás stb.) temetőben is.

Kopjafa részei,szimbólumai

A fejfák, kopjafák jelzik a sír helyét és általában azt is, hogy férfi, nő vagy gyermek nyugszik a hantok alatt. Faragott díszítése, mérete, sőt újabban színezése is sokat elárul az elhunytról.

A kopjafa legfelső része a díszes hegye. Ez lehet tulipán, csillag, gomb, csonka gúla, pap fejfáján kehely, leányok sírján tulipán, rügy, bimbó, lófej vagy turbános.

A hegye alatt van a fejfa „homloka”, ahova a díszítés kerül; ide vésik a halott foglalkozására jellemző szerszámokat; a csizmadia dikicsét, az ács szekercéjét, fűrészét, baltáját, a földműves ekevasát, a cigány hegedűvonóját, az asszonyok orsóját stb.

A kopjafa következő része az ovális, fűrészes vagy rovátkás eresz, amely a feliratot védi a lecsurgó esőtől. A halálozás évszáma legtöbbször az eresz síkjára kerül.

A törzs a felirat és a sírvers helye.

A földbe ásott rész a kopjafa lába.

A kopjafa részeit antropomorf elképzelések alapján más – más névvel említik: fej, konty, törzs, köldök, bajusz, szív, nyak, hát stb. Kós Károly szerint „a fejfák bárkit tájékoztatnak a halott vérségi hovatartozásáról, neméről, életkoráról, vagyoni helyzetéről, foglalkozásáról.”

A díszítések sok esetben egyértelmű vallási utalásokat is hordoznak. Eredetileg a református közösség állított fejfákat, ezért a (nyolcágú) csillag motívum előfordulása nem véletlen. A vésett díszítések között a Tiszántúlon gyakori a szomorúfűz, amely a sírköveken is fellelhető. Még ősibb, a kereszténység felvétele előtti időket sejtető szimbólumok is vannak. Ilyen például a Nyírségben és Bodrogközben előforduló Nap-Hold motívumpár előfordulása.

A különféle vésett virágmotívumok általában életszimbólumok. A rózsa, tulipán szintén elterjedt jelkép, a Székelyföldön a szívvel kombinálva képez életszimbólumot.

A fejfák méretezése szintén jelentéssel bír. A férfié általában valamivel magasabb, mint a nőé, a gyermekeké kisebb. A méretezés a vagyoni helyzettől és a társadalmi státusztól is függ.

Az idősebbek fejfája feketés, amelyet úgy készítettek, hogy megpörkölték a fát, majd ecetes vízzel kevert hamuval bedörzsölték a halotti torra levágott tyúk vagy borjú májával.

A kopjafák színezése újabb keletű szokás, és a festékek a tömeggyártásával, nagyobb hozzáférhetőségével magyarázható.

A festék elsődlegesen célja a konzerválás, de nem mindenhol volt elterjedt, mert a fejfák eleve kemény, ellenálló fákból készültek, mint például a tölgy vagy az akác.

A festett fejfákat általában feketék, amely a gyász jele, de előfordult zöld, kék vagy piros színű is: Az öregeké volt gyakran fekete. Kékre általában a fiatalokét festették. A kék szín használata azzal kapcsolatos, hogy az égre emlékeztető szín távol tartja a rontó szellemeket. A házfalakat – főként a Szilágyságban – szintén ugyanezért festették kékre.

Sajátos esetben, ha az elhunyt öngyilkos vagy erőszakos halála volt akkor használták esetenként a vörös színt.

Az utóbbi években a kopjafaállítás szokása újjáéledt. Ezek a művek viszont gyakorta nemcsak a temetői sírjeleket, hanem köztéri szobrászati alkotásokat takarnak. A készítők a korábbi, főként népi motívumokat átírják, kiegészítik. Ezeken kívül sok más szimbólum is kerülhet a kopjafára: a nemzeti címertől, vallási jelképektől kezdve az állítás idejét vagy apropóját jelző évszámig, szöveges feliratokig. Egyes kopjafák a magyarságnak vagy a sztyeppei rokon népeknek ősi motívumait használja. Más kopjafákon egészen új keletű jelképek lehetnek: ismeretes az Európai Unió csillagaival faragott kopjafa is! Mivel a kopjafaállítás élő hagyomány, a művészi fantázia és a megrendelő kívánságai könnyen összeegyeztethetőek.

Szerk.: Cseke Ibolya

forrás:

*Magyar Néprajzi Lexikon

*Ambrus Aladár fafaragó hivatalos oldala

*Mi a különbség fejfa és kopjafa között?. National Geographic, 2006. október 31

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *