SumidaSzékelykapu
Székelyföld talán legismertebb szimbólumát, a hagyományosan nagynak, fedelesnek vagy galambbúgosnak nevezett kaput az 1900-as évek elejétől nevezik székelykapunak. Nevét Székelyföldről kapta, ahova erre az időre visszaszorult készítésének gyakorlata.
Funkcionalitásuk mellett többletjelentésük, üzenethordozó értékük is van. A népi hiedelem a kapunak bajelhárító szerepet tulajdonít, megvédhet a boszorkányok rontásaitól. A székelykapuk két világ határán állnak: az enyém – a másé, a kint – a bent, az otthon – és a nagyvilág. A kapun belül van az „élet”: az életszer, az udvar, az otthon.
Első írásos emlékei a 17. század első feléből valók, a legrégebbi ma is álló kapu Sepsiszentgyörgyön, másodlagos helyszínen található a Székely Nemzeti Múzeum kerítésében.
Eredete a nemesi udvarházak bejáratához nyúlik vissza, innen terjedt el a 18. század folyamán az alsóbb néprétegek körében. Első híradásokban nagykapu, öreg kapu, kötött kapu megnevezéssel szerepel és Székelyföldön kívül Erdély-szerte, sőt a Kárpát-medencében többfelé előfordult.
Felépítése
Székelykapu két részből, kis- és nagykapuból áll melyeket a szemöldökgerenda fogja össze. A kiskaput ugyanolyan magasságúra emelik, így annak mérete nem változik, teteje viszont jó alkalmat nyújt a díszítésre.
A két részt közös tetővel látják el.
A kapunak szánt fa minden esetben szép sudár, bog nélküli. leggyakrabban tölgy. A kiválasztott fa alapanyagot egy évi szárítás után, félszáraz állapotban kezdik el faragni. Először a székelykapu alapját, a három függőleges, téglalap alapú oszlopot, a “zábét” készítik el. Ebből az alaposzlopból három van, magasságuk a földtől négy-öt méter (a székely kapukat úgy tervezik, hogy a nagykapu alatt egy szénával jól megrakott szekér is könnyedén átmehessen).
A föld alatti rész ezen felül még plusz egy méter, ez a csutakfa.
Miután mindhárom zábé elkészült, méretüket faragófejszével egymáshoz igazítják. A zábék minden esetben fölfelé enyhén vékonyulnak. Vastagságuk egyezik a fölső zárógerenda, a “kontyfa” vastagságával.
A kontyfát csapolással illesztik a zábékhoz és két-két faszeggel rögzítik a helyükön.
Miután mindezzel elkészültek, hozzáfog a faragómolnár a kapu faragásához, festéséhez.
Az elkészítést és a díszítést a székely kapu felállítása követi. Ezt a nehéz feladatot tíz-tizenkét ember vezényszóra, három mozdulattal teljesíti: Vagyis beállítja a zábékat az előre megásott gödrökbe.
A rögzítés a következőképpen történik: a gödörbe köveket és földet szórnak,hogy kitöltsék a csutakfa és a gödör fala közti ürességet. Természetesen ezt a “tölteléket” keményre döngölik.
Ezután következik a tetőzet.
Kontyfán nyugszik a galambdúc, illetve más néven a “galambbúg”, illetve a felül csúcsban záródó tető. Ez kettős szerepet tölt be: egyrészt védi a kaput a csapadéktól (kiképzése ezért háztető formájú), másrészt pedig galamboknak otthont adó díszítőelem.
Díszítése
A faragás minden arra alkalmas felületen (kontyfa, kötés) megjelenik, de kibontakozni mégis a kiskapu feletti négyszög alakú táblán, a “koronán” tud. Ezt a helyet egyébként a Kis-Küküllő völgyében “kiskapuföle tornácának” nevezik. Ide, a kapu koronájára, betétjére kerülhet a magyar koszorús címer, vagy Erdély címere, ezek a nagy jelentőséggel bíró jelképek csakis itt, tehát a főhelyen helyezkedhetnek el.
A legszebben faragottak egyébként a háromszéki kapuk.
Lehetséges díszek még az égitestek (megjegyzendő: a székelyeknél a nap az áldás jele), a madarak, a kelyhek, a növényi motívumok. Az oszlopokon jellemző a rózsa illetve a levélfüzér végigfuttatása. Ezek ismétlődése ritmikus, szívalakra emlékeztető, a köztük kimaradó helyet kacsokkal töltik ki, melyek végén gomb, tulipán, rózsa vagy csillag található. A keret díszítése egymásra helyezett formákkal: virággal, csillaggal, rózsával, herelevéllel, tulipánnal, koronával, gyertyával, kereszttel, kehellyel vagy madárral történik. Virág motívumok mellett előfordulhatnak még geometrikus minták is.
Kapuk festése
A székelykapukat régebben csak faragták, de a 18. század óta a díszeket gyakran festik is; a felkúszó indák színe sötétvörös, az indán ülő hármas levelek kékek, néha zöldek fehér pettyekkel tarkítottak; a rozmaringok mindig zöldek. A színezéshez csak piros, fehér, zöld és kék színeket használnak, a kapukon a sárga vagy a lila szín sohasem fordul elő.
Feliratok
A feliratok a hónaljkötéseken találhatóak, elmaradhatatlan tartozékai a székelykapuknak. Egyrészt elsődlegesen az építés idejét és az építő illetve a gazda nevét ismerteti, másrészt jókívánságok, vagy üzenetek vannak a betérőnek.
Néhány sűrűn használt felirat:
A béjövőnek szállás, a kimenőnek békesség.
Áldás a bémenőnek, üdv a kijövőknek.
Béke a bejövőre, áldás a kimenőre!
Békesség a bemenőknek, egészség a kimenőknek.
Ha jó szándék hoz, e kapun bejöhetsz, különben az úton fel s alá elmehetsz.
Isten hozott. Ha mész, Isten legyen veled.
A kapu sokat elmondhat a házigazdáról: Az erős, szép kapu csinos és gondozott háztájat sejtetett, valamint az első percben jó benyomást keltett a belépő vendég szemében. Minden egyes elkészült székelykapu műremek, egyedi a maga nemében. Az erdélyi magyarság számára a hovatartozás jelképe.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
*Székely Múzeum
*www.kiszely. hu
*Erdély-portál
