SumidaLengyel – magyar barátság
“Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát, vitéz s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre”
“Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki, oba zuchy, oba żwawi, niech im Pan Bóg błogosławi.”
Bár maga a versike csak később keletkezett, a történelmi barátság tényleg ezer évre nyúlik vissza, még ha természetesen viszály és szembenállás is tarkította bőven.
De mikor és hogyan barátkoztunk össze?
A lengyelek és a magyarok kölcsönösen támogatták egymást az éppen aktuális ellenség, például a német-római császár vagy a cseh király ellen, vagy éppen az utódlási viszályokban álltak egyik vagy másik trónkövetelő mellé. Egy-egy vereség után pedig rutinszerűen kerestek menedéket egymás országában.
Mindkét államot nagyjából egy időben, az első ezredforduló környékén alapították, és a két kereszténységet felvevő, államalapító uralkodóház, az Árpád-ház és a Piaszt-dinasztia is jó viszonyt ápolt.
Árpád-kor
Géza fejedelem második felesége Adelajda – Siemomysł fejedelem lánya volt, és Géza lányának, Juditnak (Szent István nővérének) legyel férje volt: Vitéz Boleszláv. Ebből a házasságból született 968-ban Bezprym herceg, aki magyar földre menekült, ahol nagybátyja, I. István király a Balaton-felvidéken birtokot adományozott neki. Egy monda szerint Veszprém városa róla kapta a nevét.
A Szent István halála utáni évtizedben Péterrel szemben az Árpád-házi hercegek: András, Béla és Levente lengyel földön kerestek menedéket, majd I. András lengyel segítséggel távolította el a trónról Pétert. A trónon I. Andrást követő öccse I. Béla felesége lengyel hercegnő volt. Bélának ettől a feleségétől született három fia, ezek közül a későbbi I. Géza és I. (Szent) László magyar király lett.
Szent László Lengyelországban született, és egyes források szerint anyanyelve is lengyel volt.
1239-ben az akkor 13 éves V. Boleszláv feleségül vette a 15 éves magyar királylányt, Kingát, IV. Béla leányát, akivel már korán eljegyezték.
Az Árpád-ház kihalása után, az Anjou királyok idején is folytatódott a jó viszony, olyannyira, hogy ekkoriban kerültünk a magyar-lengyel perszonálunióba, amely a nagy barátság egyik legfőbb történelmi alappillére.
Károly Róbert és I. Ulászló is szövetséget kötött, később a magyar király közvetített Ulászló fia, Kázmér és János cseh király békülésénél Visegrádon (ez az 1335-ös királytalálkozó ihlette a mai Visegrádi Együttműködést is).
Károly Róbert is Lengyelországból házasodott, három feleségéből kettő lengyel volt. Lengyel anyától született a fia, aki később Nagy Lajosként lett magyar király, majd később Lengyelország uralkodója is; Károly Róbert és Kázmér 1339-ben állapodott meg – szintén Visegrádon – arról, hogy ha a lengyel király utód nélkül hal meg, a testvére, Erzsébet magyar királyné férje vagy fia a lengyel trónra is felülhet. Kázmér halála után, 1370-ben az addigra Magyarországon már közel három évtizede uralkodó Nagy Lajosból egyúttal Ludwik Węgierski, vagyis Magyar Lajos lengyel király válhatott. Lajos halála után lánya, Hedvig lengyel uralkodó lett, hozzá házasodott be Lengyelországba a litván Jagello-ház, amely később Magyarországnak is adott két nem túl népszerű királyt.
A török uralom alatt a barátság a lengyel királyok és az erdélyi fejedelmek között szövődött tovább, amit Báthory István fejedelem tetőzött be, amikor 1576-ban, a Jagellók kihalása után király nélkül maradt Lengyelországban őt választották uralkodóvá.
Később a Habsburg uralom elől menekülő kurucok többek között megint Lengyelországban találhattak menedéket, Rákóczi is oda szökött a bécsújhelyi börtönéből, mielőtt hazatért, hogy a szabadságharc élére álljon.
Lengyelország 18. század végi feldarabolása után a magyarok továbbra is ahol tudták, támogatták az újraegyesítési törekvéseket. Az 1830-as felkelésnek a magyar reformnemesség gyűjtéseket szervezett, és katonai támogatásért is lobbiztak I. Ferenc királynál. A felkelés leverése után pedig menetrendszerűen megint ide menekültek a lengyelek a megtorlás elől. Cserébe az 1848-1849-es magyar szabadságharcban pedig a lengyelek harcoltak Bem, Dembinski és Wysoczki vezetésével a magyarok mellett.
Az 1919-1921-es lengyel-szovjet háborúban Magyarország volt az egyetlen ország, amely segítséget: lőszert és fegyvereket ajánlott a lengyeleknek. A második világháborúban a két ország ellentétes oldalra került, de a magyarok az 1939-es lengyel összeomlás után, a német nyomás ellenére fogadták a lengyel menekülteket.
A 20. század közepére újra szinkronba került a két ország, az 1956-os események során előbb a magyarok tüntettek szolidaritásból a lengyelek mellett, aztán az ebből kirobbanó forradalommal vállaltak szolidaritást a lengyel tüntetők.
A rendszerváltást, majd a NATO- és EU-csatlakozást pedig már egyszerre érte meg a két nemzet.
A történelmi összetartozás még külön emléknapot is kapott: március 23-a mindkét országban hivatalosan a lengyel–magyar barátság napja.
Ezt 2007-ben szavazta meg a lengyel és a magyar parlament, egy évvel azután, hogy Sólyom László és Lech Kaczynski akkori államfők Győrben felavatták az első köztéri Magyar-Lengyel Barátság Emlékművet.
szerk.: Cseke Ibolya
