SumidaA magyar kajszi
Ha Magyarországon lenne a hanamihoz (a japán Sakura szinonimája) hasonló virágünnep akkor azt szeretném, hogy az a baracknyílás ünnepe legyen. Tetézhetnénk azzal, hogy nyár közepén egy kajsziünneppel is tisztelegnék ezelőtt a csodálatos gyümölcs előtt.
Miért is különleges ez a gyümölcsfajta a hazánkban termesztettek között? Már a virágja is kiemelkedő, az első ami az igazi tavasz beköszöntét jelzi, a gyümölcséből pedig akár egy egész napi menűt ki lehet alakítani: kezdve az étvágygerjesztő barackpálinkával (csak óvatosan!), majd jöhet egy tejszínhabbal gazdagított kajszileves, utána a kulinária királynője a barackosgombóc és mindezt leöblíthetjük egy pohár hideg kajszi ivólével. Uzsonnára esetleg egy házi baraclekváros kenyér…..
Honnan is származik ez a csodálatos gyümölcs?
A kajszibarack Kínából származik, a hatalmas kiterjedésű ország 38-40. szélességi fokon fekvő övezetéből.
Hogy mégis az Armeniaca, (Prunus armeniaca L vagy Armeniaca vulgaris Lam) azaz örmény nevet viseli, annak bizonyára az lehet a magyarázata, hogy az egykori Selyemúton akarva-akaratlanul nyugat felé vándorolva az egyik nagy termőtája Örményországban alakult ki. Innen terjedt el a középkorban a Földközi-tenger körüli országokban is, majd hazánkban.
Nálunk legelőször a 16. századból való Besztercei szószedetben fordul elő a “barack” szó, de nemsokára már minden kertészeti könyv megemlíti a kiváló ízű “magna et optima” (nagy és legjobb) magyar kajszit.
A kajszi a magyar nyelvben oszmán-török eredetű jövevényszó (oszmán-török kāɪysɪ, újperzsa qaisï), ami ott önmagában is a gyümölcsöt jelenti.
Népies és irodalmi nevei igen változatosak: kajszi, kajszibarack, sárgabarack, tengeribarack, majombarack, kap szin. Valamennyi a kajszibarack valamelyik változatát vagy ősét jelzi. A legcélszerűbb a kajszibarack elnevezést használni, mert ez utal az őszibarackhoz való hasonlatosságra, de meg is különbözteti attól.
Lippay János Posoni kert 3. kötetében esik szó a „kajszi Baraczk”-ról 1667-ben, azonban fellendülésére közel 300 évet kellett várni. Ugyan három évszázada termesztik kiterjedten hazánkban, de nagy fellendülése a múlt század derekán kezdődött meg, és ez az időszak egybeesik azokkal a nagy erőfeszítésekkel, amelyeket akkor az elsivatagosodással fenyegetett Alföld befásítására tettek. Ez idő tájt ún. kétszintes kultúrában termesztették, Vagyis a szőlők közé ültették a kajszibarackfákat, mert a szőlősgazdáknak az volt a tapasztalatuk, hogy amennyiben a fagy elviszi a szőlőtermést, a kajszi akkor is kihúzza őket a bajból. A magyar kajszibarack jó híre gyorsan terjedt, megindult az export és az ipari feldolgozása. A Duna-Tisza közén Kecskemét lett a baracktermelés központja.
A háttérben a Kecskeméten és 40 km-es körzetében uralkodó futóhomok megfékezésének, illetve megkötésének szándéka állt, amelyet már 1788-ban II. József császár is sürgetett. Egyetlen megoldás maradt, amely nagymértékben meghatározta Kecskemét városának 19. majd 20. századi földbirtok politikáját, az pedig a nagy összefüggő területek szétparcellázása – ekkor születik meg mai „Széktóhegy, Máriahegy, Budaihegy, Vacsihegy, Kőröshegy, Szolnokihegy– volt, amely lehetővé tette minden tulajdonos számára a szőlő- és gyümölcstermesztést.
A kétszintes termesztéshez kapcsolódott egy évszázados tapasztalat is. Ugyanis a gazdák a maradék bordói permetlevet (rézgálic oldat, mésztejjel gyengítve) sajnálták kiönteni és a kajszifára fújták. A bimbókon-virágokon a rézgálic mikrokristályai megakadályozták a jégkristályok képződését és a fagykár jelentősen csökkent.
A kedvező termelési tapasztalatok arra ösztönözték az 50-es években már megszilárdult téeszeket és állami gazdaságokat, hogy hatalmas kajsziültetvényeket hozzanak létre. Sajnos ezek egy része nem az élettanilag optimális termőterületre került. Számos agrotechnikai problémával kellett a szakembereknek megküzdeniük, és sok kajszigyümölcsöst időnap előtt kivágtak.
A kiskertekben azonban változatlanul eredményesen termelték ezt az illatos gyümölcsöt, amelyről dr. Entz Ferenc, a 48-as szabadságharc honvéd főorvosa, kiváló pomológus azt írta, hogy: “Európában Magyarország a kajszibarack igazi hazája.” Mostanában kevés van belőle, a piacokon a legdrágább gyümölcs, ezért a kertekben is kincsnek számít egy rendszeresen termő, szép és jóízű gyümölcsöt érlelő kajszibarackfa.
Ismerkedjünk meg a hungarikumok között méltán helyet foglaló „leg” kajszival,amelynek már az idegen nyelvű elnevezése is büszkeségre ad okot: Ungarische beste vagyis Magyar legjobb. Hivatalos elnevezése Kecskeméti Magyar kajszi (C 235)
Magyar származású fajtakör, amely elsősorban a Duna-Tisza közén terjedt el, de az egész országban megtalálható, július második és harmadik harmadában érik, szedését rendszerint július első hetében meg lehet kezdeni.
A gyümölcs leírása:
nagy, vagy középnagy, széles, tompán kúp alakú. Színe világos-, majd narancs-sárga, vérpiros fedőszínnel mosott. Kocsánya középhosszú, vastag barnás bordó-piros színű. Húsa narancssárga, félkemény, magvaváló, kissé rostos, lédús. Íze közepesen édes, gyengén savas, jellegzetes zamattal.
Mit mondjak? Ez a leírás bizonyára szakszerű és pontos, de mégis szegényes. Hogyan lehetne szavakba foglalni azt az ízvilágot, zamatot, amit az ember akkor érez, amikor ebbe a finomságba beleharap?
Kedves rokona a Gönczi magyar kajszi. 1960-ban négy tudós hozta létre tájfajta-szelekcióval a magyar kajsziból. Ennek a lépésnek azért volt döntő jelentősége, mert sikerült egy olyan értékes válogatást megalkotni, amely rendszeresen és bőven terem, megtermékenyülése is tökéletes, zamatos, kiváló ízű és minden betakarítási célnak megfelelő. Gyümölcse középnagy, gömbölyded, kissé lapított tompa kúp alakú, alapszíne narancssárga, kárminpirossal mosott, enyhén molyhos, lédús, aromás ízű, magbele édes, kiváló beltartalmi tulajdonságú, friss fogyasztásra és konzervipari felhasználásra egyaránt alkalmas.
A magyar kajszibarack minősége – elfogultság nélkül – kimagasló. „Egy alkalommal módomban állott a londoni Covent Garden piacon végigkóstolni a napsütötte görög, francia, spanyol és olasz tájakról származó kajszikat, de ízben és zamatban egyik se közelítette meg a nálunk termeltet. Indokolt, hogy Európa nagy gyümölcspiacain “hungaricum”-ként tartják nyilván a magyar kajszibarackot.”/Bálint György/
Felhasználási módja: Ugye kedves Háziasszony olvasók, ezt nyugodtan mellőzhetem, mert Ti ezt jobban tudjátok: lehet belőle lekvárt, befőttet, dzsemet, ivólevet, süteményt készíteni. Nagyon alkalmas ipari és házi mélyhűtésre, aszalvány készítésére.
És hogy a Kedves Férfiolvasók se maradjanak említés nélkül: pálinkának egyedülálló.
A brit trónörökös, Edward walesi herceg, 1936-os magyarországi látogatása alkalmával megkóstolta és megszerette, majd egész életében kedvelte a kecskeméti barackpálinkát. “Szódával jobb, mint a whisky, teával jobb, mint a rum” – mondta a hagyomány szerint. Mind a mai napig minden alkalommal, amikor a brit uralkodó család valamely tagja Magyarországra látogat, látogatása emlékeként egy hatalmas üveg barackpálinkát kap.
írta és szerkesztette: Pester Béla
Köszönet Haulik Beatrixnak a lektorálásért
Forrás: Minden héten szüret, dr.Bálint György, Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1985.
Gyümölcsöskert, dr.Bálint György, Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1986.
