Pál-völgyi-barlang

Pál-völgyi-barlang

Hazánk leghosszabb barlangja leginkább cseppköveiről nevezetes, bár igazából sokkal jellemzőbbek rá a magas, hasadékszerű folyosók, a nagy szintkülönbségek, és a hévizek által kioldott gömbszerű oldásformák. A barlang 1919 óta kisebb megszakításokkal folyamatosan látogatható. 500 méteres, megújult túraútvonala sok izgalmat tartogat. Meseszerű cseppkövek, különleges szikla-alakzatok évezredek óta változatlan, megdermedt világába visz el.

A barlangban egész évben 11°C a hőmérséklet, nyáron ezért érdemes kissé melegebben felöltözni. A kiépített útvonal utcai ruhában megtekinthető. Kényelmes túracipő viselése ajánlott. A barlang némely szakaszán meredek lépcsőkön vezet az út, ezért a látogatás 5 éves kor és 115 cm alatt nem engedélyezett!

Feltárás

A Szépvölgyi út mentén létesített kőbányából nyíló barlangok 1902-ben keltették fel az arra járó turisták figyelmét, azonban a barlangok néhány méteres járható szakasz után sorra beszűkültek. 1904 júniusában a szájhagyomány szerint egy birka alatt beszakadt a föld a bányaudvar szélén. Az állat kimentésére odasietett a barlangfelügyelő fia, Bagyura János, észrevette, hogy az üregnek folytatása van. Amikor a barlangkutató turisták, köztük Jordán Károly és Scholtz Pál Kornél megtekintették az üreget, egy kis sziklabontás után sikerült a Pál-völgyi-barlang első, cseppkövekkel is díszített szakaszába bejutniuk.

A kutatók 1910-ig folytatták a munkájukat, és helyenként robbantás segítségével felfedezték a barlang körülbelül egy kilométer hosszú szakaszát. A barlangot a kutatások és a barlangrendszer feltérképezése után a Pannónia Turista Egyesület tagjai látták el elsőként lépcsőkkel, korlátokkal és áthidalásokkal. Az így járhatóvá tett szakaszt 1919-től a nagyközönség szakavatott vezetők kíséretében, karbidlámpák fényénél tekinthette meg. Nagyot lendített a barlang látogatottságán, hogy 1927-ben Magyarországon tartották az Első Nemzetközi Barlangkutató Kongresszust. Erre az alkalomra a főváros támogatásával villanyvilágítással látták el a látogatható barlangszakaszt, biztonságosabbá és kényelmesebbé téve a barlang megtekintését.

A második világháború során óvóhelynek használták a barlangot. Ez azzal járt, hogy a barlang berendezéseiben és képződményeiben sok kár keletkezett. A háború után némileg helyrehozták a károkat, de komolyabb felújításra csak 1973-ban került sor, mikor az Országos Természetvédelmi Hivatal nagy anyagi áldozatok árán, a barlangkutatók társadalmi munkájának segítségével korszerűsítette a villanyvilágítást és az utakat a barlangban.

1989-ben a Budapesten rendezett 10. Nemzetközi Barlangtani Kongresszus tiszteletére újabb szakasz és új kijárat került kiépítésre. Ezzel lehetségessé vált a turisztikai célra kiépített szakasznak az útvonalismétlés nélküli látogatása, és egyben a barlang befogadóképessége is nőtt. A kiépített szakasz ezzel az utolsó bővítéssel elérte az 500 méteres hosszúságot. Eközben a barlang tudományos vizsgálata is szép eredményeket hozott, így például a denevérállomány folyamatos megfigyelése, a lámpák környékén megtelepedett algafajok vizsgálata, a beszivárgó víz mennyiségének és minőségének nyomon követése.

A folyamatos kutatásnak köszönhetően 2011. december 11-én a Pálvölgyi-Mátyáshegyi-barlangrendszer és a Hideg-lyuk – Harcsszályú-barlang “összekötésével” a barlangrendszer mára ismert járatainak hossza érte el a 31 kilométert, amivel ma Magyarország leghosszabb barlangja. (Hosszabb az Aggtelek-Jósvafői Baradla- és a hozzátartozó, szlovákiai Domica-barlangnál is). A kiépített túraútvonal a legjellegzetesebb szakaszokon vezeti végig a látogatót. A barlangtúra során változatos cseppköveket, gömbszerű hévizes oldásformákat, csillogó kalcitkristályokat, és ősi kagylólenyomatokat csodálhatunk meg.

szerk.: Cseke Ibolya

forrás:

*Pál-völgyi-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park honlapján

*Országos Barlangnyilvántartás

*Barlangtúrák Budapest alatt

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *