SumidaBonszai, a miniatűr fák
A bonszai (japánul: lapos tálban nevelt fa, bon=edény, tál, szai=növény) mesterségesen, művészien alakított, formára metszett, esetleg hajlított fa. Nevezik tálas kertészkedésnek is, mivel a legismertebb formája a kis méretű, tálkákban nevelt és alakított fák tartása. Általánosan elterjedt tévhit, hogy a bonszai egy növényfaj. Ezzel szemben elvileg bármilyen fás szárú kétszikű növényből lehet bonszait nevelni, természetesen ennek azért korlátot szabnak az illető faj morfológiai jellemzői, például a túl nagy levélméret, az ágelágazások hiánya, vagy a túl nagy távolság a rügyek között stb. Másik tévhit, hogy a bonszai szobanövény. Ez csak a trópusi-szubtrópusi fajokból kialakított fácskákra igaz és ezekre is csak a saját természetes élőhelyükön uralkodó klimatikus viszonyokat megközelítő körülmények között. Megjegyzendő, hogy ezen fajok némelyikének életben tartása éppen speciális igényei (magas és kiegyenlített hőmérséklet, magas relatív páratartalom) miatt egy átlagos magyar lakásban szinte reménytelen vállalkozás.
Története
Már a Tang-dinasztia idejében is ismerték a bonszait. Eredetét sokszor az ókori Kínának tulajdonítják, ahol, úgy hisszük, a gyógyítók ilyen módon szállították gyógynövényeiket. Régen a stílusosan megformált törzseken volt a hangsúly, amiket főleg állat- vagy misztikus figurák formájára alakítottak. Néhány ilyen darab máig is fennmaradt és nagy értéket képvisel.
A japánok a bonszait a kínai stílusból vették át és az uralkodói nagykövetség hozta „divatba” Japánban (7–9 század). A Kamakura-korból származó penjing a Heian-kori szokásokra hivatkozik és néhány papírtekercsre lett feljegyezve (megrajzolva). A Muromacsi-korban a penjing Japánban különféle formákat öltött. Csakúgy mint a japán kert, ez is átvette a „vabi-szabi” művészformát. Ebben az időben a bonszai még csak egy kiválasztott társadalmi réteg képviselőinek szórakozása volt. Az Edo-korban a bonszai nevelése már a daimjó, szamuráj, kereskedő és városlakó réteg számára is elérhetővé vált. A bonszai-cserép népszerűvé válását követően sok fazekasmester szakosodott kimondottan e típusú áru készítésére. Azt mondják, hogy a „bonszai” szó használata e szakaszban kezdődött. Sok japán fametszeten szerepel.
Stílusok
Nem minden tálba ültetett, kis termetű növény (fa) bonszai. Ahhoz, hogy egy fából valóban bonszai váljék, valamelyik tradicionális stílus jegyeit kell hogy viselje, ennek eléréséhez évek türelmes alakító munkájára van szükség. Szerencsére az évszázadok során számtalan stílus alakult ki, így ha egy fácska arányos és esztétikus, majdnem biztos, hogy valamelyik ezek közül ráillik. A stílusokat csoportosíthatjuk a törzs alakja-száma, a korona alakja, a gyökérzet és az elrendezés szerint.
Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül a leggyakoribb stílusok rövid ismertetése következik.
I. A TÖRZS ALAKJA SZERINT
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Csokkan
(Egyenes stílus) A fokozatosan vékonyodó törzs egyenesen felfelé nő, az ágak körben szabályosan helyezkednek el. A gyökérzet (lehetőleg) körben szépen látható. Ilyen stílusú fákat, főleg fenyőket láthatunk a természetben szabad területeken. A törzs felfelé vékonyodik. Az ágak is egyenesek, a fa minden irányába nézzenek, de a nézőkkel szembe nem nőhet. Az ágak közel vízszintesek. A fa körvonala szabálytalan háromszöget alkot.
A fenyőfélék zöme alkalmas erre a stílusra, a lombos fák közül a juhar, bükk, gyertyán.
Mojogi
Kissé hajlott, kanyargó törzsű fa. Az ágak és a törzs esetleg kissé csavarodhatnak. A gyökérzet itt is szimmetrikus. Kialakítása nem nehéz, de a szabályok betartása igen fontos. A törzs „S” alakban görbül, de nem csak síkban, hanem a tér minden irányába. Sok kanyar és különösen, ha azok erősek, az rontja a fa megjelenését. A fa csúcsa a törzs kiindulópontja fölé esik. A törzs fokozatosan vékonyodik. Az ágak a törzs görbületének a külső részéről indulnak ki. Az ágakat szintén „S” alakúak. Az alsó ágak a legerősebbek, a magasabban levők pedig vékonyabbak és rövidebbek. A lombkorona egy szabálytalan háromszög alakba foglalható. A törzs a fa magasságának 1/3-a, innen indulhat az első ág.
Bankan
Nagyon görbe, feltekeredett törzsű fácska. A gyökérzet egyaránt lehet szimmetrikus, vagy aszimmetrikus.
Nedzsikan
Itt a törzs mintha meg lenne csavarva, vannak olyan fajok amelyek eleve csavarodottan nőnek, de a csavarodás lehet mesterségesen előidézett is. A gyökérzet itt is szimmetrikus.
Sakan
(Elhajló) Az egyik irányba határozottan megdőlt fácska, az ágak mindkét oldalon (elcsúsztatva) megtalálhatók. A gyökérzet a dőlést egyensúlyozandó, az ellentétes oldalon fejlettebb. A dőlésszög akár 45 fok is lehet. Az ágak vízszintesen helyezkedjenek el, tehát ha egy egyenes fát ferdén ültetnek be az helytelen. Gyakran ültetik ovális edénybe. A gyökerek láthatóak, és olyan látszatot keltenek, hogy a fa biztosan támaszkodik a földben. Az ágrendszerre és a lombozatra ugyanazok a követelmények, mint az egyenes stílusokra. A törzs lehet egyenes vagy kissé görbült.
Kengai és han-kengai
Han-kengai stílusú bonszai. A törzs közel vízszintes. A természetben akkor alakul ki ez a forma, ha a sziklán áll vagy víz fölé nyúlik. Bonszai esetében a törzs határozottan vízszintes hatást kelt, még ha a törzse kissé az edény pereme alá hajlik is. A kiemelkedő gyökerek ellensúlyozzák a törzset. Sok fa alkalmas erre a stílusra.
Kengai stílusú bonszai. A törzs lecsüngő növekedésű. A meredek hegyoldalon vagy sziklán élő fák jellegzetes formája, melyet elsősorban a szél alakít ki. A határozottan lefelé növő bonszai törzse többnyire az edény aljánál jóval mélyebbre nyúlik. Sok faj nevelhető így, ha nem kifejezetten felfelé törőek.
Bundzsin
(Aszkéta, vagy festői) Nem könnyű meghatározni a bundzsin stílust, mert felrúg sok bonszaiszabályt. Az biztos, hogy az ebben a stílusban nevelt fák olyan karcsúk és kecsesek, mint azok a kínai festményeken lévő, amelyekről a nevüket kapták. A bundzsin stílusban nevelt fa törzse általában többször csavarodik, kanyarodik. A természetben az ilyen fák gyakran a tengerparton élnek vagy olyan helyen, ahol fel kellett küzdeniük magukat a többi fa között a napfényre. Emiatt lombkoronájuk csak a magas törzs csúcsán alakul ki.
II. A TÖRZSEK SZÁMA SZERINT
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Tankan
Egytörzsű.
Szokan
A természetben az egyik törzs általában kisebb, mint a másik. A keleti bonszainevelők ezt “apa és fia” vagy “anya és lánya” stílusnak hívják. Gyakran egy alacsony ágból is alakíthatják a második törzset. Három vagy több törzs esetében is hasonló szabályok érvényesek.
Szankan
Háromtörzsű. A törzs a tövénél háromfelé ágazik el. A gyökérzet általában itt is szimmetrikus.
Gokan
Öttörzsű. A törzs a tövénél öt felé ágazik el. A gyökérzet általában itt is szimmetrikus.
Kabudacsi
Közös tőről eredő, sűrűn álló sok törzsű növények.
III. A GYÖKÉRFORMA ALAPJÁN
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Neagari
Az ilyen bonszai gyökérzete a talajból kilátszik. A csupasz gyökerek azt az érzetet keltik, mintha a növénynek hosszú évek szélsőséges időjárását kellett volna átvészelnie.
Necuranari
A soktörzsű növény különállónak tűnik, pedig közös, valaha elfektetett tövük a talaj alatt kígyó alakban húzódik. Erre a stílusra legalkalmasabbak a hajlékony ágú és törzsű fák, mint a tiszafa vagy a fenyők, sarjakat hozó fajok, mint például a szil.
Ikadabuki
“Csónak”, vagy “tutaj”.Több törzses növény, hasonló a necuranarihoz, de míg ott a törzsek görbe vonalon helyezkednek el, itt ez egyenes.
IV. A KORONA ALAPJÁN
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hokidacsi
Egy fejre állított japán seprű adta az ötletet ehhez a bonszaistílushoz. Jellemző rá, hogy az egyenes törzs jól kiegyensúlyozott, boltozatos ágrendszert tart. A hokidacsi stílusban kialakított fák legjobban télen mutatnak, amikor ágait nem takarják el a levelek. Ideális természetes környezetben a fenyőfélék szabályosan felfelé növő fák, de a juharok, szilfák és több más finom ágrendszerű lombhullatófa is valószínűleg seprű alakúvá fejlődik. Ezt a visszafogott, klasszikus stílust talán a legnehezebb elérni a bonszaiban.
Fukinagasi
Szélfútta stílus. Mintha az állandóan egy irányból fújó szél döntené meg a fát, az ágak is e szerint egy irányba rendezettek. A gyökérzet a dőlést egyensúlyozandó, itt is az ellentétes oldalon fejlettebb.
Szasieda
Elnyúló. A törzs itt is felfelé nő, de egy főág különválik, és oldalra elnyúlik valamelyik irányba. A gyökérzet többnyire itt is szimmetrikus.
V. Az ÜLTETÉS SZERINT
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Josze-ue
Erdőcske. Több különálló növényt ültetnek szépen összeválogatva, amolyan erdőszerű elrendezésben. Ha egy közös gyökérből eredő törzsekből készítik, akkor kabudacsi a neve.
Szekidzsodzsu
Kőre ültetés. A növény gyökerei egy követ ölelnek és úgy futnak le a tálba.
Isicuki
Kőbe ültetés. A növény egy szikladarabból nő ki. A gyökerek a kő repedéseiben nőnek és (láthatóan) nem érik el a talajt.
Szaikei
Tájképi stílus. Kövek, sziklák, kisebb-nagyobb növények felhasználásával kialakított miniatűr tájkép
szerk: Cseke Ibolya
forrás: Wikipédia
