SumidaBudatétény az ismeretlen városrész és annak gyöngyszeme a Dézsmaháza utca
Ez a beszámoló teljesen szubjektív alapokon nyugszik, hiszen azt a városrészt szeretném a Kedves Olvasókkal megismertetni ahol közel harminchét éve lakom és bizony annak idején az ideköltözésem előtt jómagamnak is a térképen kellett megkeresnem, hol is található.
Szinte minden beszélgetés amikor azt kérdezik tőlem hol is lakom a következőképpen zajlik:
– Merre is laksz tulajdonképpen?
– Budatétényben.
– Nagytétényben?
– Nem, Budatétényben, ez Budafok és Nagytétény, valamint a Baross Gábor telep közé eső terület.
Itt látom a beszélgetőpartnerem szeméből kihunyni a csillogást és helyét valamiféle homály veszi át. Ekkor szoktam másfelé terelni a társalgást gondolván, most vissza kellene ugranom a történetbe néhány évszázadot, szóval hagyjuk inkább.
Tehát kezdjük az elején, hol is helyezkedik el Budatétény. Ha valaki autóval, autóbusszal a budafoki felüljárótól dél felé halad, keresztül utazik a közismert Budafok régi/új városközpontján és a Dunára néző borospincéket elhagyva a Háros utca magasságába észrevétlenül Budatétényben találja magát. Északon a régi Balatoni úton a nagy kanyar után, a Panoráma pihenőt elhagyva kb 1 kilométerre történik ugyanez velünk. Nagyjából északnyugat-délkeleti irányban jobbról a Háros utca, balról pedig a Dózsa György út határolja (térkép!).
Kezdetben Tétény, a 15. század elejétől mezőváros (jelenlegi nevén Nagytétény) külterületi pusztája volt, ahol a 19. század elején kezdett kialakulni egy nyaralótelep, amit az 1850-es években Klauzál Gábor kezdett el fejlesztgetni. 1873-ban Tétény nagyközségből kiválva lett önálló község Kistétény néven, ami miatt kezdték az ófalura a Tétény helyett a Nagytétény nevet használni. 1915. április 30-tól Kistéténynek Budatétény lett a neve.
A közigazgatási határokat azonban a földrajzi, települési határok nem mindig követik, így ha Budatétényről beszélünk, óhatatlanul a két szomszéd területet is említenünk kell.
A kutatások szerint a területet már az őskorban is lakták, a rómaiak idején Campona tábora fontos katonai helyőrség volt. Az Árpád-korban kezdődött földművelés rohamosan fejlődő ágazata a szőlőművelés volt. A bor hamarosan a legtöbb haszonnal járó, értékes mezőgazdasági termékké változott. Az Árpád-kor végére a Duna budai oldalán Békásmegyertől Nagytétényig húzódott a szőlők sora, alig szakította meg gabonatábla, vagy legelő. Oklevélből tudjuk, hogy a mai Budafok térségben lévő csőti és kocsolai szőlőket a premontrei szerzetesek művelték.
A XVIII. század végén fejeződött be a nagy mértékű betelepítés. A betelepülők nemcsak a szőlőművelésben szerzett tapasztalataikat, hanem igényesebb, mondhatni praktikusabb építkezési kultúrát hoztak magukkal.
A XVIII. század közepétől Promontoron a házhelyeket utcák szerint, tervszerűen mérik ki, fontos szempontként kezelve, hogy a szőlőművelők olyan házhelyeket kapjanak, ahol borospincét is ki tudnak alakítani. Elsősorban ez a gyakorlat befolyásolta, illetve alakította Promontor XVIII. századi településének arculatát (És itt válik el a közigazgatási határ a településszerkezeti határtól, mert a cikkünk fő tárgyát képező Dézsmaház utca már bizony nem Budafok-Promontor utcája hanem Budatétényé ).
A Dézsmaház utca első épületeinek keletkezése is erre az időre tehető. Az utca északi oldalán lévő meredek támfalba viszonylag egyszerű volt pincéket vájni, míg az utca másik feléről viszonylag nagy déli lejtőre lehetett kijutni, melyet még ma is szőlőtermesztésre, illetve parkként használnak.
Ahol a telekadottságok lehetővé tették, a telek dél felé néző lapos oldalán épült fel a hosszan befelé nyúló lakóház, melynek építőkövét egyidejűleg a borospince vájásával nyerték. A fentiekből következik. hogy az utca déli oldala valószínűleg később épülhetett be. A házakat meglehetősen egyforma típus szerint építették. A ház homlokzata háromszögletű oromfal, egy vagy két barokkosan kiképzett kőpárkányzatú ablakkal az utca felé. Az oromfal közepén van a padlásablak, mellette vagy alatta a tulajdonos nevének kezdőbetűi és az építési évszám. Az utca felől a tágas udvarba kettős kapu vezet, az egyik a kiskapu, a személybejáró, a másik a nagykapu. Ez utóbbi tágassága elárulja, hogy ezen át terjedelmes fuvarokkal, nagy hordókkal, kádakkal közlekedtek. Ezen át szállították szüret idején a présházba a szőlőt, majd szállították el a bort. A kapuk oldalán hatalmas vaskos pillérek emelkednek, melyek tetejét barokk stílusú vázákkal díszítették. Ezek a vázás kapuk tették Promontor házait jellegzetessé.
A kiskapun át széles eresz alatt lehetett a ház középső részét elfoglaló konyhába jutni. Ebből nyílt az utca felőli úgynevezett parádés szoba és a hátrafelé elhelyezkedő nappali szoba. E korabeli stílusban épített lakóépületekből ma már igen kevés van, úgyszólván csak a nyomait lehet felfedezni pl. Budafokon a Péter-Pál és a Tóth József utcában, de viszonylag sokat találhatunk a Dézsmaház utcában.
A település kialakulásának meghatározója a kőbányászás egyszerre három célt is szolgált: építőkövet nyertek, a keletkezett hatalmas tárnákat, folyosókat, néhol teremnek is beillő földalatti helyiségeket borospincéül használták fel, végül a kőfejtők lakást is itt alakítottak ki.
A kőfejtő tárnákat, folyosókat átfogó terv nélkül, pusztán a jó kőzeteket követve fejtették, így alakult ki a kerületet behálózó pincerendszer, melynek egyes elhagyott, lefalazott, ismeretlenné vált ágai jelenleg igen nagy gondot okoznak.
A vidék kereskedelmi élete szorosan összekapcsolódott a lakosság létalapját képező szőlőtermesztéssel. A szőlőterméstől, a borok mennyiségétől és minőségétől függött a lakosság anyagi helyzete és nem éltek rosszul. Promontoron XVIII. század legelején a Duna-parton a Csepelre menő révátkelőnél nyílt meg az első kocsma. Ezt nevezték “Kutyavillának”. Az épületet többször átalakították, nagyobbították. Több mint egy évszázadon át a fővárosiak kedvelt kirándulóhelye volt.
Körülbelül a jelenlegi Borkatakomba magasságában.
Mára szerencsére mind az önkormányzat, mind az utca lakói felismerték, hogy védendő kincs van a birtokukban, így a területet nem fenyegeti már sem a lakótelep, sem a szomszédos családi házas övezet terjeszkedése sem. Most a legfontosabb feladat az eredeti szellem és arculat megőrzése és továbbfejlesztése leginkább egy rehabilitációs szemléletű fejlesztéssel és szabályozással, ahol érvényesül a településszerkezet, telekstruktúra, lépték védelme, az eredeti kisvárosias hangulat megtartása. A XXII. kerületi önkormányzat ebben a szellemben készítette el a terület fejlesztési koncepcióját, ami az értékek megőrzése mellett lehetőséget keres a problémás területek rendezésére.
A szép számmal található pincék, a meglévő hangulatos épületek, a kockakővel burkolt utca, A Jókai út felöli esetlegesen beépíthető terület olyan adottságok amelyek a budafoki Péter-Pál utcához hasonlóan, a lakófunkció dominanciájának megtartása mellett alkalmasak lehetnek úgy az itt élők, mint az idelátogatók számára vonzó kulturális jellegű kereskedelmi, vendéglátási és szolgáltatási funkciók kialakítására, a környezet minőségi továbbfejlesztése mellett. Ehhez további kedvező adottságot jelent a jó tömegközlekedési kapcsolat a belváros felé. A Dézsmaház utca déli oldala ugyan kevésbé karakteres, de meghatározó az utca hangulata szempontjából. Ehhez a két oldal harmonikus illeszkedését biztosító beépítés szükséges. Jelenleg a beépítés módja vegyes, van szabadon álló és oldalhatáron álló épület is, van ahol van előkert és van ahol nincs. Ehhez a területhez kapcsolódik a Dézsmaház utca 26. sz. telek, a terület egyetlen kerületi önkormányzati tulajdonú ingatlana. A lényegében egy pinceudvarból álló telek északi oldalán egy kőfal található, a déli oldalán végigfutó kőtámfalból nyílnak a pincék.
A Dézsmaház utca felől egy régi patinás kőkapun keresztül juthatunk az udvarra. A telek jelenleg üres, a pincék kis részében jelenleg gombatermesztés folyik. A telek a kőkapun keresztül kapcsolódhatna a Dézsmaház utca elején kialakuló térhez. Elképzelhető lenne itt egy kisebb vendéglátó létesítmény hangulatos átriumszerű kert-helyiséggel.
Az utca legnagyobb problémája az eleje, a Jókai út felöli sarkon ugyanis egy teljesen elhagyatott, több mint 4000m2-es lényegében beépítetlen terület helyezkedik el amelynek jelenlegi (közpark) besorolása, lehetetlenné teszi a beépítést. Az övezeti átsorolást a kerület és a tulajdonos már számtalanszor kezdeményezte, és ezzel kapcsolatban ellenérv nem is merült fel, de ennek ellenére a Főváros eddig még nem sorolta át a telket. A legutóbbi alkalommal például egyszerűen elfelejtették(?) bevinni az előterjesztést a testület ülésére. Pedig számtalan jó elképzelés született már amelyek a telket és a hozzá tartozó pincéket hasznosították volna könyvtárként, panzióként, apartmanházként, vagy bormúzeumként.
írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
Klauzál.hu
Budafok-Tétény helytörténete
