SumidaPest középkori városfala és városárka
Ismert tény, hogy egykor a mai Pest területét fal védte a külső támadásoktól. Jelenleg két falról lehet tudni: az elsőt, az 1241-es események előtti rétegekben találták meg a régészek, ehhez a falhoz járult még az a másik fal, amit három nap alatt építettek fel, éppen a közeledő tatárok hírére, de a két vonal együtt sem volt képes megvédeni a várost.
Ez a városfal, a régészek szerint nagyjából 6 méter magas, 2 méter széles volt, és a tetején egy 3 méteres mellvéd egészítette ki. A várost a falat még egy 4 méteres vizesárokkal, föld védművekkel és rondellákkal is kibővítették.
Az 1444-1479 között épült második védelmi vonal a korábbival párhuzamosan, a mai Kiskörút mentén, a Dunától a Kálvin tér felé, az Astorián és a Vörösmarty téren is áthaladt, hossza 2,2 km volt, magassága pedig körülbelül 8-9 méter lehetett. A török hódításnak sajnos ez sem nem tudott ellenállni, Buda visszafoglalására már nagyon romos állapotban volt, újjáépítésére pedig sosem került sor. Nyomai azonban számos helyen megtalálhatóak a városban, bérházak belső udvarai és emléktáblák őrzik az egykor oly meghatározó fal nyomait.
Város kapuk
Az új városfalat 1493-ban említik először, de a kapukat csak a 16. században.
A Vác, Hatvan, Kecskemét és Belgrád felé vezető utak kapui (Váci kapu, Hatvani kapu, Kecskeméti kapu, Belgrádi kapu) négyzetes alaprajzúak és többemeletesek voltak. Közöttük, ahol a fal vonala megtört félkörös tornyok helyezkedtek el.
A kapuk egyformán néztek ki, korabeli telekhivatali leírás szerint: nyolc öles homlokzattal (8×189 cm) és hét öles oldalmérettel (7×189 cm).
Város árok
Péter tárnokmester 1281. évi okleveléből tudni, hogy Pestet nagy árok vette körül, ami városvédelmi célokat szolgált.
A később, a 15. század folyamán felépült városfalat is mély árok vette körül. A feltöltött városárok egyetlen emléke a Múzeum körút 13. számú ház mélyen fekvő udvara. A városárok a Baross tértől a Teleki László tér, Dobozy utca irányában a Baross utcában végződött. Innen mesterséges árokvonal húzódott a Haller utca mentén a Dunáig. A 19. század első felében a város árka szabta meg Pest körvonalait, ami a külvárosok határa és egyben vámvonal is volt.
A városárok vizét az a régi vízér adta, ami a Ferdinánd híd vonalával indult a Szív utca irányába, majd élesen elfordulva a Felső erdősor, Rottenbiller utca vonalán érte el a Kerepesi utat
A város egy idő után túlnőtte a falait, egyes szakaszait beépítették a készülő új házakba (ismert például, hogy a Deák tér melletti Új kapunál állt félrondellát 1786-ban bontották le, a Duna-parti északi rondellát 1788 körül bonthatták le, bizonyára azért, mert zavarta az állatok felhajtását a városi hajóhídra. A Kecskeméti kapu lebontásáról 1794-ben hozott határozatot a pesti városvezetés, és ugyancsak 1794-ben bontották le a Ferenczy István utca környékén állt félrondellát is, amely akkor Cukor kapu néven szerepelt a tanácsülési jegyzőkönyvekben). A folyamatot a 19. század elejétől a Szépítő Bizottság is támogatta.
Emlékezete
A városfalnak több helyen fennmaradtak eredeti vagy rekonstruált elemei, de ezek többsége magánházak udvarán található, így nem látogatható. A Kiskörút mentén azonban több ponton is emlékhelyet alakítottak ki, ilyen található például a Ferenczy István utcában és a Kálvin téren (ez utóbbi helyen az 1980-as évekig egy még nagyobb szabású emlék is volt az egyik ház tűzfalán, de a Korona Szálló építésével ez eltűnt). Az egykori kapuk emlékét a Váci utcában, az Astoriánál és a Kálvin téren is őrzi egy-egy emlékmű, míg a Korona szálló két épületét összekötő hídjának egyfajta kaput formázó alakja a kecskeméti utcában, a korábban ott álló Kecskeméti kapura tett szolid utalás.
2014-ben az V. kerületi önkormányzat egy bemutatóterületet létesített a Királyi Pál utca 13/b alatt, a városfal egyik, még megmaradt szakaszának, illetve az erődítésrendszer történetének bemutatására. Az itteni emlékhely kialakítását az tette lehetővé, hogy az egykori Királyi Pál utcai félrondellának az 1700-as évek végén történt lebontása után az ahhoz kapcsolódó telektömbön egyesítették a telkeket, így több szomszédos háznak is közös udvara alakult ki, ahol már korábban is lehetőség nyílt a középkori városfal majdnem 30 méter hosszú, körülbelül 8 méter (a jelenkori udvarszinttől mérve valamivel több mint 6 méter) magas, összefüggő szakaszának műemléki helyreállítására és bemutatására.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
Budapest lexikon
http://epa. oszk. hu
fotók: Kőrösi Tamás / We Love Budapest
