Simontornya vára

Simontornya vára

Simontornya területe a középkorban mocsaras, vizekkel körülvett szigetekből állt, melynek legnagyobb szigete a mai város belterületét alkotó rész volt. Ezt a szigetet egészen a 18. századig csak két hídon keresztül lehetett megközelíteni. Itt építette fel Kun László uralkodásának idejében (1280 körül) Salamon fia, Simon al-országbíró az első várat, melynek korai építéstörténete nem ismert, egyes vélemények szerint akkor csak egy lakótorony épült (a várfalat csak később emelték), mások szerint viszont már akkor kialakult az a szabályos négyzet alaprajzú várudvar, melyet jóformán változatlanul őriztek meg az évszázadok. (A településnek is nevet adó tornyot -Simon tornya-, a vár 16. század eleji átépítéskor bontották el).

A simontornyai vár legfontosabb időszaka a 13. és a 16. század közé esett, amikor a terület a legjelentősebb főúri családok -a Lackfiak, a Garaiak és a Gergellakiak- birtokában volt, fénykora pedig az 1500-as évek elejére, Gergellaki Buzlay Mózes korára esik.

Vár története

Miután Simon fiú örökös nélkül halt meg, így a vár I. Károly királyra szállt, aki 1324-ben Hench fia János mesternek adományozta. Az ő halála után fia, Miklós örökölte a birtokot.

Miklós végrendeletében Lackfi István erdélyi vajdára és fiaira hagyta a várat. A Lackfiak akik a középkori Magyarország legnagyobb jelentőségű családjai közé tartoztak, továbbfejlesztették a kastélyt. Ekkor az udvar keleti oldalán egy új, az öregtoronnyal összeépült palotaszárnyat emeltek. Ezzel a vár a Nagy Lajos-kori Magyarország egyik legjelentősebb birtokközpontjává vált.

A palota homlokzata máig őriz gótikus részleteket (a lőrésrendszerben illetve az emeleti ikerablakokban, ablakkertekben), ezzel a hazai világi gótikus építészet legkorábbi példái közé tartozik.

1397-től a vár tulajdonlásáért hosszabb ideig tartó pereskedés indult, míg végül 1426 körül a Garai család birtokába került, és 1482-ig maradt az övék, de tőlük 1448-ban Farkas László zálogba vette. Farkas idejében jelentős építkezések folytak Simontornyán. Ekkor építettek külső védőövet a vár köré, a kapuvédőmű és az öregtorony helyén pedig egy teljesen új épületszárnyat emeltek. Sor került a régi palotaépület átalakítására is, az udvari homlokzat elé pedig négy vaskos pilléren nyugvó árkádos folyosót emeltek, kialakítva mögöttük a palota új, gótikus homlokzatát.

Amikor az utolsó Garai (Jób) fiú nélkül halt meg, a vár a királyra szállt, aki feleségének, Beatrix királynénak adományozta.

Az 1500-as évek elején Gergellaki Buzlay Mózes, Mátyás király diplomatája és a Jagellók fő – udvarmestere szerezte meg Simontornyát. A vár ekkor élte fénykorát.

Az ő kezdeményezésére indult el az a nagyszabású átalakítás, melynek végeredményeként -1509-re- a kor egyik legjelentősebb reneszánsz várkastélya született meg a Tolna vármegyei településen. A humanista műveltségű, megbízatásai révén Európa fejedelmi udvaraiban megfordult, a reneszánsz udvari kultúrát jól ismerő Buzlay Mózesnek az anyagi lehetőségei is megvoltak ahhoz, hogy valóban igényes várkastélyt alakítson ki magának Simontornyán. A munkálatok során teljesen átalakították a korábbi épületszárnyak közül az északit és a keletit, a déli oldal építményei helyén pedig egy teljesen új épületszárnyat emeltek. (Valószínűleg a nyugati oldalt is be akarták építeni, de ennek megvalósítása végül elmaradt.) A keleti oldalon lévő palotaszárny elé kétemeletes loggiát építettek, amely az oldalszárnyakon boltozott, kőkonzolos függőfolyosókban folytatódott. A várkastély lovagtermét az északi szárny földszintjén alakították ki. Fölötte lehetett az épületegyüttes reprezentatív nagyterme

Buzlay halála után özvegye, Podmaniczky Anna örökölte a várat, majd Zápolya János egyik híve kapta meg adományul. Az ő birtoklásának az 1545-ben bekövetkezett török megszállás vetett véget. Simontornyát a török 150 éven át folyamatosan birtokolta.

A török hódoltság után 1702 és 1704 között nagyszabású átalakításokkal a vár reneszánsz állapotát teljesen megváltoztatták, és erődítménnyé építették át.

Az így megerősített vár a Rákóczi-szabadságharc küzdelmeinek egyik fontos támaszpontja volt. Több évi ellenállás után 1709 augusztusában az osztrákok nehéz ostrom után elfoglalták, és a védőit kivégezték, illetve bebörtönözték.

1717-ig osztrák, majd olasz csapatok tartották megszállva. Ekkor a vár katonai jellege megszűnt, tervbe és új tulajdonosa, a Styrum Limburg család vette birtokába. 1764-ben kastélyt építtettek a templom mellett, a várkastélyból kiköltöztek és uradalmi magtárnak használták.

A Styrum Limburg család kihalása után Simontornya egy időre az Esterházyak birtokába került, majd 1821-től az 1860-as évekig a bécsi eredetű Sina bankárcsaládé lett, akiktől a gróf Wimpffen család örökölte. Az 1930-as években a zirci apátság vette meg, s bérbe adta a Simontornyai Bőrgyárnak. A várból bőrgyári raktár, a mellé épített félnyereg-tetős toldalék épületekből szükséglakás lett.

A vár helyreállítása 1964-ben megkezdődött és 1975-ben fejeződött be, azóta látogatható.

szerk.: Cseke Ibolya

Forrás: Tolna Megyei Múzeumok Igazgatósága, wmmm.hu

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *