SumidaA hetési fa haranglábak, “Szoknyás harangok”
Őrség, Göcsej és Hetés vidéke a Kárpát-medencében a haranglábakban leggazdagabb területnek számít. A történeti Zala megye területére vonatkozóan közel 80, a történeti Vas megye területén pedig mintegy 30 harangláb maradt fenn. Ez valószínűleg abból fakadhat, hogy ez a vidék igen gazdag volt erdőségekben, fában, az itteni férfiak pedig nagy mesterei voltak a famegmunkálásnak és a faépítkezésnek. Vidék fa haranglábai valóságos ácsremekek, speciális tetőszerkezetükre utalva népiesen szoknyásharangoknak nevezik őket.
A népi építészet meghatározása szerint a harangláb, a harang elhelyezésére szolgáló oszlop vagy gerendaszerkezet egy kisebb tetőszerkezettel, amely az időjárás viszontagságai ellen védi a harangot és a harang felfüggesztési mechanikáját. A haranglábak méretére jellemző, hogy általában a falu épületeivel egyforma magasságúak, vagy csak csekély mértékben emelkednek ki azok közül.
Göntérháza legrégibb vallásos építménye a szoknyásharangja, amely egyes források szerint 1860-ban készült, míg mások szerint 1889-ben. A toronytörzs oszlopaiba az 1889-es és az 1924-es évszámot vésték, ez utóbbi egy javításra utalhat. A benne lévő harangot az első világháború idején, 1917 végén a hatóság elvitte háborús célokra, fegyver készült belőle. A mai harangot a falu lakói 1924-ben vásárolták és ebben az évben fel is szentelték. A harangon német nyelvű felirat olvasható, amelynek jelentése „Öntve Szabó Ernőnél Grazban 1923-ban, száma 2230.”
A bárdolt tölgy anyagú harangláb talpgerendázatát betonalapon álló, 60 centiméter magas téglaépítményre helyezték. Négy magas oszlop képezi a toronytörzset, amelynek fele nyúlik a szoknya fölé. Szabályos, gúla alakú toronysisakja keskeny eresszel épült. Csúcsdísze fémből készült gömb és kettős kereszt, amelynek tetejét szélkakas ékesíti. Az építmény műemléki védelem alatt áll.
A kámaházi szoknyásharangot egyes források szerint 1737-ben, míg mások szerint 1870 táján építtették a község lakói. Ez az építmény eredetileg nem a mostani helyén állt, hanem az út másik oldalán. A tölgyfából készült harangláb betonalapján négy, nagy keresztmetszetű, egymást keresztező gerendából készült keret található. Alaprajza nyolcszög alakú. A toronytörzset négy oszlop alkotja. A szoknyarész meredek hajlásszögű, eresze alatt deszkaborítás található. A toronysisak gúla alakú. Csúcsdísze fémből készült gömb és kereszt.
A pincei harangláb állítási dátuma bizonytalan, valószínűleg a 19. század első felében ácsolhatták. Egy 1828-as egyház látogatási jegyzőkönyv már említést tesz róla, hogy a faluban egy egyszerű harangláb áll 50 font súlyú haranggal. A talapzata hatosztású gerendarács, építőanyaga bárdolt tölgy. A toronytörzs két négyszögletes oszlopból áll, amelynek felső harmada nyitott. A toronysisak maga gúla alakú, amelynek bádog födémét a legutolsó, 2010-es felújításkor fára cserélték.
Radamosban is állt még nemrég egy szoknyásharang, amely 1865 és 1870 között épült. A harangláb a régi, mára szintén eltűnt iskola épülete mellett állt egészen 1972-ig, amikor is lebontották. Az egykori iskola és a szoknyásharang megsemmisülésével a település két értékes és jellegzetes emlékkel lett szegényebb. A Hetés Magyarországhoz tartozó részén pedig már csak Szijártóházán maradt meg a fa szerkezetű harangláb, amely a 19. században készült. Így ha kissé megfogyatkozott számban is, de a Hetés haranglábjaiból felhangzó harangszó még mindig hívó szót jelent az itt élőknek és a népi építészetet szeretőknek.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás: Magyar Értékek Tárháza:
