SumidaVörösberényi erődített templom
A Balaton-felvidék, egyedül épen maradt erődtemploma, a ma már Balatonalmádihoz tartozó, egykor önálló községben, Vörösberényben található.
Az eredeti román alapokon nyugvó egyszerű templom falaiban még Szent István korában épült falusi egyház nyomai rejtőznek.
Az alapja egyszerű téglalap formátumú kőtemplom, egyenes záródású, keletre néző, a hajóval megegyező szélességű szentéllyel. A szentély mennyezete keresztboltos volt, mely diadalívvel csatlakozott a hajóhoz. A román kori templom emlékét ma az északi falban található szögletes szentségtartó fülke őrzi.
A 11. században épült templom környékét akkor még temetkezési helyként is használták, melyet az ebből a korból előkerült leletek is bizonyítanak.
Kis templomot később, a 12. században déli irányba az épületet, teljes hosszában, a szentéllyel együtt bővítették.Az új a részt külön boltozták, így két egymástól fallal elválasztott szentélyt alakítottak ki. Az eredeti megmaradt szentélynek, míg a déli utólag épült részből oldalkápolnát alakítottak ki.
14.-15 században gótikus stílusjegyek alapján tovább bővítették: a déli homlokzatra csúcsíves, nagyobb ablaknyílás került, melyet ma is láthatunk. Ugyancsak ekkor nyitottak a nyugati homlokzaton is két gótikus ablakot. A déli homlokzat elé is ekkor került a támpilléres torony.
A török hódoltság idején Veszprém után 1567-ben Vörösberény is török kézre került, melynek során a templom is károkat szenvedett. 1625-ben II. Ferdinánd Vörösberényt a győri jezsuitáknak adományozta, az új tulajdonos igényt tart a templomra és 1700 körül fegyverrel elfoglalja. A romos állapotba került épület helyreállítása a török kiűzését követően megtörténik, de ekkor jellegében nem változtatják meg. A templom birtoklásáért többször harcolnak a reformátusok és a katolikusok, majd 1737-et követően végleg a reformátusoké marad, mert minden erőszakos törekvésnek ellenállnak. A templom körül álló középkori falat a reformátusok e harcok során erősítik meg, lőrésekkel tűzdelt védelmi célú erődfallá. A helyzet rendeződésével 1789-ben nagyszabású átépítéseket hajtanak végre, ekkor nyeri el a templom a mai barokkos formáját. 1899-ben megépítik a keleti karzatot és ezzel a templom építési munkái be is fejeződnek.
A falakon és az előkerült falfestményeken még mai is fellelhetőek a templom középkori eredetének nyomai
A templomot a felekezet ma is rendszeresen használja istentiszteletek és egyéb szertartások tartására.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás: Műemlékem. hu
regitemplomok. wordpress. com
Fotó: Soós Margit
