Hagyományos vecsési savanyú káposzta

Hagyományos vecsési savanyú káposzta

Minden magyar Vecséssel azonosítja a legjobb minőségű savanyú káposztát. Ez a kisváros a budapesti agglomeráció délkeleti részén található.

Itt már a 18. század óta termelnek káposztát. 1786-ban a helyi földesúr közel 50 sváb családot telepíttetett ide a környékbeli túlnépesedett falvakból, hogy műveljék az itteni földeket.

A 19. század vége felé, ahogy a főváros egyre inkább nagyvárosias lett és egyre kevesebb budapesti lakosnak volt ideje megcsinálni magának a savanyú káposztát, ami fontos része a magyar konyhának, a piacokon a kereslet egyre inkább megnőtt. A vecsési savanyú káposzta felülmúlta a házilag savanyított káposztákat is, mind ízben, mind frissességben, így hamarosan nem csak a fővárosban, hanem az egész országban keresett termék lett – ezt a rangját a mai napig megtartotta.

A szeletelt és az egész leveleket különböző módszerekkel savanyítják. A darabolt káposztát fahordókba rakják, majd ott sózzák és fűszerezik babérlevéllel, borssal, csípős paprikával, néha még köménymaggal is. A káposztát jól összenyomják, hogy a lehető legtöbb levet eressze ki, hogy teljesen elfedje azt. A hordókat fakorongokkal lezárják, azokat kövekkel súlyozzák le, majd egy állandó hőmérsékletű helységben tartják. Két hetes tejsavas erjedés után az elkészült káposzta még mindig „ropogós”, de lesz egy kellemes savanyú íze.

De az igazi tehetség a káposztafejek megsavanyításában rejlik. Erre a célra egy speciális fajtájú káposztát termelnek, aminek erős, széles, de nem túl sűrű feje és vékony levelei vannak. A fejek kiválasztási folyamata még akkor megkezdődik, amikor a káposzta a földeken van, mert nem minden fej alkalmas erre a célra. Azokat a fejeket, amik megfelelőek ahhoz, hogy egészben legyenek megsavanyítva, más módszerrel takarítják be.

A fejeket előkészítik a savanyításra. Először a tönköt vágják ki, aminek az eredményeképpen egy üreget kapnak, amit megtöltenek sóval. Néhány nappal később a külső védőleveleket is eltávolítják. A káposztafejeket óvatosan hordókba rakják, amiket hideg vízzel töltenek meg. 6-8 héttel később a savanyított káposzta és a levelei készen állnak a fogyasztásra.

Magyarország gasztronómiája gazdag a fűszeres húsételekben, amiket nemcsak nehezebb lenne megemészteni, hanem kevésbé lennének ízletesek is a savanyúságok nélkül. Ha a piaci árusoknál a hideg téli hónapokon vásárol, biztosan találni fog savanyú uborkát, paprikát, céklát és sok egyéb változatos zöldségkeveréket különböző savanyító levekben. Nyáron persze teljesen más a felhozatal, akkor a friss salátáknak és zöldségeknek a szezonja van. Az egyetlen kivétel a csemegeuborka, amit természetes tejsavas erjedésnek tesznek ki, ecet használata nélkül, ezt azonnali fogyasztásra szánják.

A savanyúságok óriási választékban vannak jelen a piacon. A zöldségeket egyben, vagy szeletelve is fel lehet használni. Néhány befőttesüveg egyféle zöldséget, míg más üvegek többféle növény keverékét tartalmazhatják. A zöldségeket mindig nyersen, látványosan elrendezve helyezik el az üvegekben. A befőttesüvegeket ecetes, sós, vízzel töltik fel, amit fűszereznek tormával, borssal, babérlevéllel, köménymaggal, kaporral, néha cukorral.

Így készül a savanyú káposzta:

Először a külső leveket távolítsa!

Vágja ki a káposzta torzsáját!

Aprítsa fel a káposztát apró csíkokra!

A felaprított leveleket öntse akác, vagy tölgyfa hordóba!

A hordó tartalmát fűszerezze sóval, borssal, csípős paprikával, esetleg köménymaggal!

A hordót fedje le, majd kövekkel súlyozza le!

JÓ ÉTVÁGYAT!

szerk.: Cseke Ibolya

forrás:

*vecsesisavanyukaposzta.hu

*magyarkincsek.hu

* Magyar Értéktár

(Képek: vecsesisavanyukaposzta.hu)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *