SumidaTÁROGATÓ
A tárogató a magyar történelem kísérője a honfoglalástól napjainkig. Az évszázadok során a hangszer felépítése, hangja, hangszíne kisebb nagyobb változásokon ment át. A tárogató a török hódoltság idején, a 16. században különösen közkedvelt lett. Szívesen mulattak rá a végvári katonák, de felhangzott hangja a különböző főúri udvarokban és lakodalmakban is. A tárogató megbecsült hangszer volt a Rákóczi szabadságharc idején. Éles hangja parancsokat közvetített a katonák számára, máskor pedig tábori énekek, táncok elengedhetetlen kísérő hangszere volt.
Történeti tárogató
Ez a hangszer általában kétféle néven ismert: töröksíp vagy tárogatósíp. Mind a két név ugyanahhoz a hangszercsaládhoz tartozó hangszert jelöli.
A tárogató története nagyon messzire nyúlik vissza. A magyar nép történetének ezer évvel ezelőtti időszakából már különféle síposokról esik említés, de konkrétan nem tudni, hogy ezek a hangszerek mennyire lehettek hasonlóak az általunk tárogatónak nevezett hangszerekhez. A sípos elnevezés ebben az időben már megtalálható családi vezetéknévként is.
Az első konkrét adatok a 15 -16. századból származnak.
A korabeli leírásból tudható, hogy a magyarok is kedvelték a sípok hangját. II. Rákóczi György és Báthory Zsófia esküvőjén a menyasszony fogadásán török és lengyel síposok zenéltek. Apor Péter így tudósít az eseményről:
“legelöl ment a násznép, azok előtt voltanak az töröksíposok, trombitások, dobbal “.
A magyar szabadságküzdelmek egyik jelentős eseménye 300 évvel ezelőtt, II. Rákóczi Ferenc vezetésével zajlott. / 1703 – 1711 / Ehhez a szabadságharchoz különösen kapcsolódik a tárogató. A csaták idején mint hadi hangszer szólalt meg, szignálszerű dallamokat játszottak rajta. A kuruc táborokban pedig az énekléshez, tánchoz szolgáltatták a zenét.
A szabadságharc bukása után a tárogatók elhallgattak, csak ritkán szólaltak meg. A 18. századból származó leírásokból tudni, hogy egy – egy olyan eseményen, ünnepségen amikor a nemzeti tudat hangsúlyozására került sor, a tárogatók gyakran megszólaltak. Budán 1790-ben Tolna, Zala és Szabolcs vármegye lovasbandériumai előtt tárogatót fújtak az országgyűlés alkalmából.
Pozsonyban, II. Lipót koronázásán, mikor a hídon vitték át a koronát, szintén tárogató szólt.
1848-ban, a csatába induló honvédeket lelkesíthette a megszólaló tárogatók hangja.
A még fellelhető tárogatók tudatos gyűjtése az 1850-es években indult meg. Felerősödött az igény: a tárogatók legyenek ismét a mindennapi zenei élet hangszerei. Felújításukra több kísérlet is történt. A 19. század végén két hangszergyár a Schunda és a Stowasser gyárak modernizálják a tárogatót, és megszületnek a modern tárogatók.
Schunda Vencel József és Stowasser János szinte egy időben adja be Budapesten a szabadalmi hivatalba az új tárogatók leírását. A felújítási kísérletek az eredeti tárogatóból indultak ki. A hangszerkészítő mesterek először a hangszer testét hosszabbították meg, és a könnyebb játszhatóság érdekében néhány billentyűt is szereltek a hangszerre. A tárogatók megszólaltatása ekkor még dupla náddal történt, később került szimpla nádas klarinétszerű fúvóka a tárogatóra. Ezzel a változtatással a tárogató hangszíne megváltozott. Puhább, lágyabb tónusú lett a hangja.
A Rákóczi Tárogató Egyesület fogja össze a Magyarországon és a külföldön élő tárogatósokat. Az egyesület szervezésében évente országos tárogatós találkozót, öt évente pedig tárogatós világtalálkozót tartanak. Az egyesület Vaján, a Vay Kastélyban működik.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
*Magyar néprajzi lexikon: Tárogató
*Rákóczi Tárogató Egyesület
*Nemzeti Értéktár
