Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)

Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)

Hazánkban csupán két kígyófaj tartozik a viperafélék családjába, a keresztes és a parlagi vipera. A rákosi vipera a parlagi vipera-fajcsoport egyik kis termetű alfaja.

Egy időben – Rákosi Mátyásra tekintettel – politikai okokból (és a faj szempontjából helytelenül) parlagi viperának és rákosréti viperának is nevezték. Az Alföldön a homoki vipera névvel illették, azonban a hivatalos természettudomány ezt a megnevezést egy másik alfaj (Vipera ammodytes) megjelölésére alkalmazza.

Eredetileg Ausztriától Bulgáriáig több helyen is előfordult, de mára csak hazánkban élnek populációi: kettő a Hanságban és legfeljebb tíz a Kiskunságban. A teljes hazai állománya maximum 500 példány körül valószínűsíthető.

Állatkertekben is meglehetősen ritka, a világon jelenleg három helyen (Bécs, Budapest és Szeged) látható összesen kevesebb, mint 10 egyed.

A rákosi vipera, jellegzetes vipera megjelenésű : azaz feje háromszögletű, a halántéktájékon elhelyezkedő méregmiriggyé alakult fültőmirigyek miatt hátrafelé kiszélesedő. Hátának alapszíne vagy világosszürke, vagy szalmasárga. Teste, zömök és izmos, farka rövid, mely a nőstényeknél hirtelen elvékonyodik. A törzs izomzata gyenge, így szorítani gyengén tud. Jellegzetes mintázata a tarkótól a farok végéig húzódó, a test alapszínétől elütő, sötétebb cikk-cakk sáv, melyet egy világosabb sáv övez. A test mindkét oldalán kör alakú foltok találhatók, melyek színe megegyezik a cikk-cakk minta színével. Egy hazai állományban találtak mutáns színezetű állatokat, melyek hátmintázata foltokká szakadozott, babos vagy pettyes kinézetet kölcsönözve a kígyóknak.

A hímek általában 50 centiméteresre nőnek, a nőstények valamivel hosszabbak, 55–60 centiméteresek. A nemeket a farok hossza és a farokpajzsok száma alapján lehet morfológiai alapon megkülönböztetni. A hímeknél 31–39, a nőstényeknél 22–31 a farokpajzsok száma. A fejtetőn lévő pikkelyek (pajzsok) egyedenként eltérők, így alkalmasak az egyes példányok azonosítására. Tavasszal, a nászidőszakban, a hímek igen aktívak. A nőstények 3–4 éves korukra válnak ivaréretté. A nyár vége felé átlagosan 11 utódot hoznak elevenen a világra. Az „újszülöttek” 12–16 cm hosszúságúak, tömegük pedig csupán 1,5–3 gramm.

Élőhelye és életmódja

Hazánkban nyugati populációi elsősorban nedves réteken, lápokon, legelőkön élnek, a Duna-Tisza közi állomány viszont a Kiskunság száraz sztyeppjein.

A fiatal példányok elsősorban ízeltlábúakkal, különösen egyenesszárnyúakkal (sáskákkal, tücskökkel) táplálkoznak, a kifejlett egyedek már apró kisemlősöket, gyíkokat és madárfiókákat is zsákmányolnak.

Annak ellenére, hogy mérges kígyó, az állat nagyon védtelen, ezért sok búvóhelyre van szüksége (például pocok járatokra), és mivel nem túl ügyes vadász, elengedhetetlen, hogy sok táplálék legyen környezetében.

Mint minden hazai hüllő, a rákosi vipera is telel. Október közepe táján vonul el egy szárazabb, fagymentes helyre (leginkább rágcsálók elhagyott járataiba), ahonnan csak áprilisban kúszik elő meglehetősen legyengült állapotban.

Az első évben havonta vedlik, majd egyre ritkábban; a felnőtt állat már csak évente háromszor: tavasszal, a nyár közepén és röviddel a téli álomra vonulás előtt.

Ellensége bőven akad , vadásznak rá a gólyák, a gémek, a szalakóta, a fácán, a túzok, de a róka, a borz és a vaddisznó is kitúrhatja földalatti rejtekéről, de még a sün is meg szokta enni. Sajnos oktalan emberek gyakran agyonverik vagy agyontapossák.

Tudni kell, hogy hazánkban miden hüllő és kétéltű védett!

A rákosi vipera szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján, természetvédelmi értéke egy példánynak: 1.000.000.- Ft. !

A kígyó félénk, rejtőzködő életmódja és alacsony példányszáma miatt marása rendkívül ritka, ráadásul a rövid méregfogakból kifecskendezett, kevés, gyenge méreg hatása megközelítőleg egy méh csípésének felel meg, így marása ellen szérumot sem készítenek. Halálos marásról nem tudni, ám az esetleges allergén reakciók miatt mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni!

szerk.: Cseke Ibolya

Források:

*Rákosi vipera LIFE-program hivatalos honlapja

*Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának Monitoring Központja

*A National Geographic Magyarország-cikke

*Közös célunk a rákosi vipera megmentése – Sulinet. hu

*A rákosi vipera – Sulinet. hu

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *