SumidaBAKONYI CIFRASZŰR
Várpalota város történetéhez szervesen hozzátartozik a hungarikumnak is tekinthető bakonyi cifraszűr.
A szűr hosszú, egyszerű szabású kabátféle, felsőruha, amit a közrendűek, parasztemberek és pásztorok országszerte viseltek. Anyaga szőrből vagy gyapjúból készült durva posztó.
A posztót a szűrtakácsok, vagyis csapók készítettek; kallatással, ványolással – azaz vízben döngölték,
csapkodták” az anyagot így vastag szűr- vagy gubaposztóvá dolgozták fel.
A várpalotai csapók főként fekete és szürke szűranyagot, valamint szürke posztót készítettek, nyersanyagul a birka gyapját használták. A Dunántúlon a birkát nyírás előtt úsztatták, hogy a gyapjúból kimosódjék a szemét és más szennyeződés.
Nyírás után a gyapjú egyenesen a csapókhoz került. A gyapjút, tisztították, finomították; ezt a műveletet egy nagy íjhoz hasonló eszközzel, az ilfával végezték.
Az inotai és péti vizek mellett sorakoztak egykor a várpalotai csapók mesterségének elengedhetetlen kellékei, a kallómalmok, ahol az anyagot „kallatták,” azaz a megszőtt gyapjúszövetet tömöttebbé, összeállóbbá tették. A kallómalmokból a kész posztó visszakerült a palotai szűrszabókhoz, akik a híres bakonyi cifraszűrt készítették.
A szűr szabása alapján kabát, mégis palástszerűen hordták, vagyis sehol sem viselték felöltve, mindig csak magukra terítették. Ennek megfelelően elől nyitott, nem gombolódik és csak egy szíj fogja össze a nyakánál.
A bakonyi cifraszűr a szűrfajták között a legrövidebb és a legbővebb. Gallérja is a legnagyobb, és majdnem olyan hosszú, mint maga a szűr. A bakonyi kanászok a kisebb használati tárgyaikat a szűr bevarrt végű ujjában tartották.
Jellegzetesen a magyar paraszti felsőruhák közé tartozó szűr az egyik legdrágább ruhadarab, a legdíszesebb, változatait a legények hordták, az idősebbek többnyire csak feketével díszítettben jártak.
Minden legény igyekezett beszerezni, mire lánykérésre került a sor. A falusi középgazdának általában kétfajta szűrje volt: a viselős szűr, ami mindennapos használatra készült, és a cifraszűr, amit az ünnepi alkalmakkor használtak.
A szűr díszítése főképpen a cinóberpiros szegés és rátét volt, leggyakoribb rátét a tulipán, amit sokszor feketével kontúroztak. A bakonyi cifraszűrre jellemző, hogy a díszítésébe gyakran beleszőtték a magyar címert. A késői darabokon egyre gyakoribb a fekete díszítmény. A XIX. század folyamán üldözték a viseletét, a Bach- korszakban kifejezetten a nemzeti ellenállás jelképe lett.
Várpalotán nemcsak a legnépesebb, de a leghíresebb és leggazdagabb iparág is kétségtelenül a csapóké volt. Hírükre jellemző, hogy még a távoli Gyöngyös kiöregedő csapóinak pótlására is szerettek volna Palotáról mesterlegényeket kapni. Külön városrészben éltek, az akkori Kis és Vadkerti utcában csak csapók laktak, a mai Kossuth utcának pedig a neve is Csapó utca volt. A mezőváros bírái közül többen e mesterséget űzték.
szerk.: Cseke Ibolya
Első képen a bakonyi cifraszűr első ismert ábrázolása:
Milfait Ferkó 1836-ból
Forrás:
*thuryvar.hu
*palotanet.hu
*Györffy István A cifraszűr. 2. rész. Bp., Kertész Ny., 1930. *mek.oszk.hu(http://mek. oszk. hu/13100/13169/pdf/)
*Pacsuné Fodor Sára: Palotai csapók.
