SumidaÉrdy-kódex (1526-1527)
Terjedelménél és irodalmi kvalitásainál fogva is legjelentősebb nyelv emlékünk az Érdy kódex, egy prédikáció- és legendagyűjtemény.
Szerzője, feltehetően a lövöldi (Városlőd) karthauzi kolostor szerzetese, aki a Karthauzi Névtelenként vonult be irodalomtörténetünkbe.
A kódex nevét első ismertetőjéről, Érdy Jánosról kapta; ma az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.
Közepes méretű, legnagyobbrészt folyóírással, a fejezetek és darabok címeiben, illetve az episztolákban nagybetűkkel írt papírkódex. Az ismeretlen karthausi szerzetes az utolsó sor tanúsága szerint 1527-ben, Szent Kelemen napján, azaz november 23-án fejezte be művét. A nyelvemlék értékét az a körülmény is emeli, hogy ez az egyetlen irodalmi emlék, ami a magyar karthausiaktól – a „néma barátoktól” – fennmaradt. Tartalma tulajdonképp prédikációk az egész évre, azonban egy részében az egyházi év kilencven főbb szentjének legendáit is magában foglalja, s különösen érdekes azért is, mert a magyar egyházban különösen tisztelt szentek legendáit elbeszéli.
A mű elé írt latin prológus az első tudatos írói program, mely szerint a lutheri eretnekséggel szemben anyanyelvű szent olvasnivalóval kívánja felvértezni a latinul nem tudó laikus testvéreket és a különböző rendekhez tartozó apácákat. A prológusnak köszönhetők a Névtelenre és a mű keletkezési helyére vonatkozó szerény adatok is.
A kötet a liturgikus kódexek és a szerkesztett prédikációgyűjtemények beosztását követve két nagy fejezetben (De tempore, De sanctis) halad végig az egyházi éven. A De tempore rész azonban nagyböjttel megszakad.
Két egymást követő sorozatban, az episztolák és az evangéliumi perikópák rendjében ad minden ünnepre egy-egy prédikációt. Az episztola-rész fő forrása Temesvári Pelbárt Pomerium de tempore című latin beszédgyűjteménye, az evangéliumi részé Guillelmus Parisiensis posztilláskönyve. Pelbárt száraz, skolasztikus prédikációvázlatait a Névtelen élvezhető prédikációkká kerekítette.
A szentekről szóló rész az egyetlen teljes magyar nyelvű legendárium, melynek Pelbárt mellett fő forrása a Legenda aurea. Külön értéke, hogy a magyar szentek legendái itt olvashatók először magyarul, melyekhez többek közt egy magyar krónikát is felhasznált a szerkesztő-fordító. A nagy rendalapítók legendáihoz az adott rend saját forrásaiból merített. A Névtelen munkája messze meghaladta egy fordítóét: monumentális művet szerkesztett meg önállóan, s az egyes beszédeket is maga állította össze hol ugyanazon szerző több beszédéből, hol különböző forrásokból.
Az Érdy-kódex két kéz munkája, az egyik a Névtelen autográfja lehet. A Névtelen minden bizonnyal több éven át dolgozott a kötet impurumán, amire a latint követő magyar nyelvű előszó utal. A tisztázatot párhuzamosan másolta egy rendtársával, nem is a kötet sorrendjét követve haladtak a munkával. Valamilyen okból – talán a török fenyegetésre – hirtelen abba kellett hagyni a másolást, s ami megvolt, azt bekötötték. Így maradt csonka a De tempore rész és maradt befejezetlen a kódex díszítése. A Jordánszky-kódex díszítése nagyon hasonlít az Érdy kódexére, feltételezhető, hogy a második kéz azonos lehet a Jordánszky-kódex másolójáéval.
Az Érdy-kódex a nagyszombati papnevelő intézet adományából 1814-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába. Oly sok kódexünkhöz hasonlóan Toldy Ferenc nevezte el első ismertetőjéről, Luczenbacher (Érdy) Jánosról.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
* Pallas Nagy Lexikon
*Magyar irodalmi lexikon
*Magyar Elektronikus Könyvtár
