SumidaUtagava Hirosige
Japán 1850-60-as évekbeli „megnyitása” , amikor is japán fametszetek tömege áramlott át Európába és Amerikába, maradandó hatást gyakorolt a preraffaelitákra, az impresszionistákra, a posztimpresszionistákra, sőt a szecessziós festőkre is, például Monet: La Japonaise, Van Gogh: Tanguy apó arcképe, Gauguin: Jákob viaskodása az angyallal, melynek merész színfoltjai, egydimenziós volta Hirosigét idézik.
Az ukijo-e (浮世絵) egy , a 17. és 19. század között felvirágzó japán művészeti stílus. Mesterei fametszeteket és festményeket készítettek különböző témákban, megörökítve a női szépséget; tájképeket, különböző helyszíneket; az állat, és növényvilágot; az erotikát.
Az ukijo-e kifejezés önmagában azt jelenti: „a lebegő világ képei”.
Hirosige az ukijo-e külföldön legismertebb művelője, van Gogh és Gauguin megihletője; több mint ötezer fametszetet készített.
Legnépszerűbbek és -kiemelkedőbbek a Tókaidó godzsúszancugi (1832, ‘A Tókaidó ötvenhárom postaállomása’) – ebből a legtöbbet reprodukált a „Zápor Sónóban”, amelyen félmeztelen gyaloghintóvivők és szalmaruhás-papíresernyős parasztok dőlnek bele az esőbe a hágó kísértetiesen hajladozó fenyőárnyainak és bambusznádjainak előterében –
Itt ennek a sorozatnak tizenkét elemét mutatjuk most be.
