Lehel téri Árpád-házi Szent Margit plébánia templom

Lehel téri Árpád-házi Szent Margit plébánia templom

A neoromán stílusú, Árpád-házi Szent Margit-templom, hétköznapi szó használatban Lehel téri templom, Budapest XIII. kerületében, az Újlipótvárosban, a Lehel téren áll, melynek a templom előtti részét, Dr. Monostori László esperes, plébániai kormányzó javaslatára a Fővárosi Közgyűlés 2019. május 29-én Szent Margit térre változtatta.

Budapest egyik legnagyobb templomát 1933. október 15-én szentelték fel, és Árpád-házi Margit szentté avatása után, 1944-ben vette fel a Szent Margit nevet.

A plébánia története

1919-ben az akkori Lipótváros külső területein lakó katolikusok létrehozták a Kápolnaegyesületet, amely kezdetben lakásokban gyűjtötte össze a hívőket igehirdetésre, majd ebből a szervezetből jött létre a Lipótváros II. egyházközösség 1920-ban. Az új egyházközség élére Zaymus Gyulát nevezték ki, aki lendületesen hozzálátott, hogy a híveknek megfelelő gyülekezési helyet biztosítson. Ekkor ugyanis a Pannónia utcai elemi iskola tornatermében volt lehetőség vasárnaponként misézni. Zaymus munkássága nyomán az iskola alagsorában rendezhettek be egy kápolnát.

A plébánia hamarosan Árpád-házi Boldog Margit nevét vette fel. Ekkor vált a közösség elsőrendű céljává a templom felépítése. Még ugyanazon évben (1923) megalakult a templomépítő bizottság, és kezdetét vette a tíz évig tartó hatalmas munka. A templomhoz telekre és pénzre volt szükség. Rengeteg akadállyal és gáncsoskodással kellett megküzdeni. Egy ideig olyan ember állt a templomépítő bizottság élén, aki senkinek nem engedett beleszólást az ügyekbe, s mikor ennek következtében a tagok nem voltak hajlandók együttműködni vele, nem adta át az iratokat, s emiatt két évig szünetelt a bizottság munkája. Ám sok helyről érkezett segítség is. A főváros akkori polgármestere, Dr. Szendy Károly biztosította a Ferdinánd téren a telket, és — bár előbb az ott álló piacot és fatelepet le kellett bontani, majd arrébb telepíteni (ennek költségeit, mintegy 120.000 pengőt is a főváros állta) — 200.000 pengővel indította el a munkát. Egy nagylelkű mecénás, Rothermere lord 50.000 pengővel járult hozzá az építkezéshez. Az egyházközség pedig a kultúrműsorokkal, bélyegek és színes lapok kiadásával, támogatók felkutatásával még 50.000-et gyűjtött.

Tehát az építkezést 300.000 pengővel tudták megkezdeni 1931-ben. A tervezőt, Möller Istvánt is Dr. Szendy Károly ajánlotta.

A főváros által adományozott Ferdinánd-téri telken hosszú adománygyűjtés és szervezési nehézségek után 1931-ben indult el az építkezés, Möller István építész a zsámbéki romtemplomról mintázott tervei alapján Wihart Ferenc építőmester vezetésével épült fel a 918 négyzetméteres alapterületű templom.

1933. október 15-én Serédi Jusztinián hercegprímás felszentelte az elkészült templomot.

Bár a templomépítési költségét a közösség adta össze, a templom belső terének kialakítására és díszítésre még további tíz évig gyűjtött az egyházközség és a szomszédos templomok.

A templom belső terének asztalosmunkáit Juhász Lajos készítette, a harangokat Slezák József öntötte. A szobrokat Nemes György alkotta, a festmények Heintz Henrik művei, az ablakok Róth Miksa műhelyéből kerültek ki. Minderre folyamatosan gyűjtöttek a főváros nagyobb templomaiban is, a gáz-, a víz- és az elektromos művek ajánlottak fel nagyobb adományokat, de magánszemélyek is bőkezűen áldoztak a templom szépítésére. Neves művészek – a kor leghíresebb operaénekesei (Basilides Mária, Medek Anna, Székelyhidy Ferenc), zenészei (Hubay Jenő) – léptek fel a templom javára rendezett jótékonysági esten, amelyen az ünnepi beszédet Prohászka Ottokár püspök tartotta.

A második világháború idején az amerikai szőnyegbombázások nem tettek kárt a templomban, noha a környéken irtózatos pusztítást végeztek, hiszen olyan stratégiai célpontok vették körül a templom épületét mint a Nyugati pályaudvar, a Lipót Telefonközpont, illetve több gyár. Az ostrom idején azonban több belövést is kapott az épület, lövegek és gyújtóbombák veszélyeztették az épségét. Találat érte a tornyokat, a tetőt, a fő- és oldalhajókat, a keresztelőkápolnát. De szerencsére ezek egyike sem volt végzetes. Például egy 95 kilós lövedék a Lehel úti toronysisak alatt csapódott be, átütötte a torony mindkét falát, behatolt a másik toronyba, és a harangok között — anélkül, hogy felrobbant volna — leesett a padlásra és ott maradt. Egy másik a hajóba csapódott be egyenesen a Szent Margit-oltár elé, ott felvágta a padozatot, egyet ugrott, és anélkül, hogy felrobbant volna, fekve maradt. Az ablakokban, falakban, festményekben, szobrokban keletkezett károkat 1945 tavaszán azonnal elkezdték javítani, s 1948-ra, mikor június 2-án Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek bérmált, a templom újra régi fényében pompázott.

szerk.: Cseke Ibolya

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *