SumidaSZENT LÁSZLÓ KOPONYAEREKLYÉJE ÉS A HERMA
Az ereklyetartó fogalma
Szoros értelmemben véve az ereklyetartó (herma) a szentek földi maradványait és a velük kapcsolatba került tárgyakat őrzi, amelyeket a hívők körében kultikus tisztelet övez, ugyanis hisznek azok csodatevő, gyógyító erejében. A test vagy testrészek őrzéséről tanúskodó első nyomok a 4. század elejéről származnak.
Az ereklyetartók számos vallás hitvilágában, a kereszténységben, a buddhizmusban, az iszlámban egyaránt megtalálhatóak.
Magyarországon az 1279-es budai zsinat rendelte el, hogy a szentek ereklyéit ne mutassák ereklyetartó nélkül.
Az ereklye története
Szent László királyunk 1095-ben halt meg, Nagyváradon temették el. 1192-ben III. Celesztin pápa avatta szentté.
A szentté avatását követően a sírját felnyitották, testét az őt megillető díszes sírba helyezték, ám fejét egy külön ereklyetartóba tették, hogy vallásos tisztelet tárgyává tegyék. Az eredeti ereklyetartót, mely fából készült, egy tűzvész 1406-ban elpusztította, ám a koponyának szerencsére nem esett baja. A ma látható hermát Zsigmond királysága alatt készítették, a koponyát ezüsttel vonták be, ám a legfelső részét szabadon hagyták, hogy ott megérinthető legyen.
A herma később a Báthory családé, majd 1606-ban – Naprágyi Demeternek köszönhetően – a győri püspökségé lett. A mellszobrot Prágában restaurálták, amelynek során kicserélték a koronán található igazi drágaköveket. Ezután a török megszállás miatt Borostyánkő várában őrizték, majd 1945 után visszakerült Győrbe.
A 15. század végén az állkapcsot elválasztották a koponyától, azt Bolognában őrzik. A nyakszirtcsontból Zichy Ferenc püspök 1775-ben egy darabot a nagyváradi székesegyháznak adományozott, azt ott szintén díszes hermában őrzik.
A herma 1861-ben új helyet kapott a Hédervári-kápolnában, új oltáron, díszes üveggel borított tartóban helyezték el.
Jelenleg a győri bazilikában található.
A herma tiszteletéhez kapcsolódik egy monda is, mely szerint 1762-ben földrengés volt Győrött, és az emberek Szent Lászlóhoz folyamodtak segítségért, hogy mentse meg a várost. Nem is történt nagy kár, ezért Zichy Ferenc püspök elrendelte, hogy minden évben, körmenetben vigyék végig a hermát a városon. Ez a szokás 1950 és 1989 között ugyan szünetelt, de azóta ismét megtörténik ünnepélyes keretek között.
2011-ben a hermát, melyet 150 év után először nyitottak fel, és a benne található kapszulában lévő koponyaereklyét természettudományi és műszaki vizsgálatoknak vetették alá.
Pápai Lajos akkori megyéspüspök ― által felkért szakemberek arra voltak kíváncsiak, hogy valóban rejtezik-e koponyaereklye a hermában, az teljes koponya vagy csak egy részlet, és leginkább, hogy tényleg a lovagkirályhoz tartozik-e a relikvia. Másfél tucat, a szakma élvonalába tartozó tudós ― orvosok, antropológusok, műszaki szakemberek ― vehette akkor kesztyűs kézbe Szent László koponyarészletét.
Az antropológiai vizsgálat sok szempontból megerősítette, hogy valóban Szent László az, akinek a koponyáját őrzi a herma. Pálfi György, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének vezető egyetemi docense elmondta: “a koponya tetejének négy részre oszló elszíneződése megfelel az ereklyetartó nyílásainak, és minden bizonnyal a régi idők embereinek keze nyomán alakult ki. Ez erős bizonyíték arra, hogy az eredeti ereklyét őrizték meg hosszú évszázadokon át. Ugyancsak Szent László személyére utal az, hogy egy 45―55 év közötti, hipermaszkulin jegyeket mutató férfi koponyáját őrzi a herma.”
Patonay Lajos, a Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének laboratóriumvezetője, legmodernebb technikákat, többek közt paleopatológiát, radiológiát felhasználva, orvosi szempontból, vizsgálta meg a koponyát, .
Ehhez az ereklye egy újabb kis részét és a megmaradt három fogából egyet fel kellett áldozni. A vizsgálatokból többek közt az is kiderült, hogy Szent László teljesen egészséges volt, amikor elhunyt.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
“Ami a herma mélyén van” – A lovagkirályról tartott konferencia, Győr
https://egyvaradiblogjanagyvaradrol.blogspot.com/2017/09/uj-adatok-szent-laszlorol.html
