SÁROSPATAKI MÉZESKALÁCS

A mézeskalács olyan sütemény, mely változatos alakjával és díszítésével sokféle jelképet jeleníthet meg. Készítése komoly hagyományokkal rendelkezik, eredetileg az isteneknek felajánlott ajándék, majd emberek közötti ajándék szerepét töltötte be. A mézeskalács számtalan formában és méretben készül pirosra festett, írókázással díszített, omlós, mézet tartalmazó tésztájú, ehető, dekoratív ajándéktárgy. Vásárfia, búcsúfia rangos népművészeti hagyományokkal bír.

A mézeskalácsos-ipar már a XVII. században jelentőssé vált Felső-Magyarországon. Sárospatakon egy 1768-as adat utal a mézeskalácsos tevékenység jelenlétére. Érdekesség, hogy ezek a mesterek csaknem valamennyien értettek a gyertyakészítéshez, mely a téli időszakban kiegészítő kereseti lehetőséget jelentett számukra. A XIX. század közepére e különleges tészta készítését egyre jobban veszélyeztette a gyárban készített olcsó cukor elterjedése. Ez a sors várt a gyertyák gyártására is.

Veres Sándorné, az utolsó pataki mézeskalácsos műhelye 2015-ben zárta be végleg ajtaját, és ezzel kihalt e régi híres mesterség Sárospatakon és környékén.

Erzsike néni mézeskalács-készítő dinasztiából származott. Családja Nyíregyházáról költözött a Bodrog partjára, ahol az ügyes kezű leány eltanulhatta a hagyományos mézeskalács készítés csínját-bínját. Tehetsége és szeretete révén 60 évig készítette a szebbnél szebb mézeskalácsokat, melyekkel temérdek embert örvendeztetett meg.

Leányai 2018-ban a Sárospataki Rákóczi Múzeumnak ajándékozták a közel 800 darabból álló pataki mézeskalácsos műhely tárgyait.

A mézeskalácsos és gyertyaöntő műhely, a 2020-ban megnyíló, Rákóczi Látványtár „Zemplén és Sárospatak tárgyi öröksége” kiállításon szinte eredeti formájában tárul majd a látogatók szeme elé, így méltón megőrizve e szép mesterség és Veres Sándorné, Erzsike néni emlékét.

Köszönet a családnak az örökség egyben tartásáért!

szerk.: Cseke Ibolya

forrás:

*sárospatak.hu

*Néprajzi Lexikon

*Sárospataki Rákóczi Múzeum