SumidaCSŐSZTORONY
A Csősztorony Kőbánya Óhegy nevű részén található, amely a nevét az itt álló 148 méter magas kiemelkedésről kapta.
Területen már a török hódoltság idején jelentős szőlőművelés folyt, és ekkortájt kezdték el itt fejteni külszíni bányákban az építkezésre alkalmas mészkövet.
A szőlő- és bortermelés igazi virágkorát az 1840-es években élte, amikor 960 holdon évi 20-30 ezer hektoliter bor készült, melyet a kőbányászatból kivont pincékben tároltak. A századfordulóra azonban a virágzó bortermelés a filoxéravész miatt súlyos csapást szenvedett, és ebből többé már nem tudott talpra állni.
Csősztorony története
A 19. század elején egyre gyakoribbá váltak a lopások a helyi szőlőkben, ezért Pest város Magisztrátusa 1843-ban pályázatot írt ki egy csősztorony, és egy hozzá tartozó főcsőszi épület tervezésére és felépítésére.
1844-ben felépült csősztorony, Zofahl Lőrinc tervei alapján Brein Ferenc építőmester nevéhez fűződik, és az akkor divatos klasszicizmussal szembefordulva gótikus elemeket is felhasználtak rajta, az épület így a magyar romantika egyik legszebb emléke. A szabadon álló lépcsős építmény magában foglalja az őrházat is. A kétszintes, oromzatos nyeregtetővel fedett téglalap alaprajzú őrházhoz keskeny összekötő taggal csatlakozik az aszimmetrikus elhelyezésű, négyzet alapú épület, ahonnan a torony lépcsőzete is indul. A kilátóhoz vezető csigalépcső mentén míves vaskorlát fut. Az emeleti helyiség ajtaja fafaragásokkal gazdagon díszített. A Csősztorony a “mezei kapitány” felügyelete alatt évtizedekig segítette a helyi csőszök munkáját.
A 19. század végére eltűntek a szőlők a környékről, de az épület megmaradt, mert 1896-tól a rendőrség használta, 1926-ban felvették a székesfőváros tulajdonában levő műemlékszerű és fokozottabb védelmet érdemlő épületek jegyzékébe. Teljes műemléki védettséget 1949-ben kapott. Jelenleg étterem működik a falai között.
A kerületi önkormányzat tervei szerint ide lesz átköltöztetve a Helytörténeti Gyűjtemény. A Csősztorony Kőbánya címerében is felbukkan.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
*kobanya.hu
*Műemlékem.hu.
