SumidaA RUMY SERLEG
2005. április 14-én a Christie’s New York-i aukcióján a Rumy-serleg 710 400 dolláros (több mint 140 millió forintos leütési áron (a kikiáltási ár majd háromszorosáért ) egy anonimitást kérő magántulajdonoshoz került.
A Rumy-serleg vagy Rumy-billikom néven ismert 16. századi pompás, közel fél méter magas, fedeles aranyozott ezüstserleg, mely hosszú ideig a Vas és Zala megyében birtokos Rumy család tulajdonában volt, a 19. században Magyarországon gyakran ismertetett és kiállított nevezetes művészeti emlék volt. A német reneszánsz ötvösművészet remeke 1884 körül külföldre került, majd hosszú lappangás után, 2005. első negyedében megjelent a nemzetközi műtárgy piacon. A serleg históriájának felelevenítését nemcsak a szenzációs fordulat, a fejedelmi ötvöstárgy felbukkanása, hanem a magyar művelődéstörténetben játszott szerepe is indokolja. Az 1880-as évek végén a serleg eladása kapcsán kibontakozó országos sajtóbotrány és az ötvöstárgy visszaszerzésére irányuló törekvések rávilágítottak a hazai műemlék és műkincs védelem fontosságára.
Serleg története
A készítésének idejéről és körülményeiről nincs forrásokkal alátámasztott, biztos adat.
A serleg fedelén található latin nyelvű felirat, illetve a sziléziai Brieg (Brzeg, Lengyelország) városának a feliratba foglalt, ma is használatos címeréből arra lehet következtetni, hogy az ötvöstárgyat Brieg város tanácsa készíttette Frigyes hercegnek esküvői ajándékként. Mivel azonban a 15 – 16. században Frigyes néven négy sziléziai herceg uralkodott, a serleg készítésének ideje egyelőre csak stílusa alapján közelíthető meg.
A 2005-ös aukciós katalógus tárgyismertetője Marc Rosenberg 1922-es ötvösjegy-katalógusának adatát vette át, mely szerint az ötvösművet a feltehetően nürnbergi műhely-gyakorlattal rendelkező, AV vagy VA mesterjelű boroszlói mester III. Frigyes liegnitzi herceg (1520—1570) számára, Katherina von Mecklenburg-Schwerinnel kötött házassága alkalmából készítette 1538-ban.
Egyelőre arról sincs pontos ismeret, hogy mikor és hogyan került a fejedelmi műtárgy az Árpád kori eredetű magyarországi Rumy család birtokába. A 16. században a család néhány tagja viszonylag magas tisztséget viselt. A serleg talán valamilyen szolgálatért adományként, ajándékként kerülhetett a Rumyakhoz.
Jelenleg még nem tisztázott az sem, hogy a Rumy család címerét díszítő serlegábrázolás a család által birtokolt ezüstserlegre vagy a Rumyak egyik ősének, Doroszlónak, Zsigmond kori alpohárnokságára utal. Mivel a serlegábrázolás a Rumyak által használt pecséteken már 1550 körül feltűnik, azon érdemes elgondolkodni, hogy miképp kerülhetett a serleg egy sziléziai hercegtől a Rumy családhoz, s birtoklása válhatott-e olyan meghatározó hagyománnyá, hogy a családi címer fő motívumává váljon.
A bibliai és mitológiai ábrázolásokkal, arckép-medalionokkal és jelenetekkel díszített, öntött, áttört, vésett és zománcozott serleg első ismert, nyomtatásban megjelent leírása 1825-ből származik.
A Rumy-serleg először 1865-ben, a magyar orvosok és természetvizsgálók XI. pozsonyi nagygyűlésén, a Grassalkovich-palotában rendezett régészeti és ipari kiállításon szerepelt. Ezután látható volt egy 1876-os kiállításon is, melyet gróf Zichy Pál Ferencné kezdeményezésére Pesten, a dunai árvíz károsultjainak megsegítésére rendeztek.
A serleg ott volt az 1884-es országos történeti ötvösmű-kiállításon is, melyet Ráth Györgynek, az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum ideiglenes vezetőjének kezdeményezésére a Nemzeti Múzeummal közösen, annak Képtárában rendeztek meg.
Mivel Rumy Miklós halála után a nevezetes ötvöstárgy a családi ereklyéket hagyományosan őrző fiúörökös hiányában a lányához, Mariskához került, az 1884-es kiállításra Rumy Mariska férje, Förster Ottó adta kölcsön. Ezután a serleg külföldre került….
Bár Rumy Miklós végrendeletében a család férfiágának kihalása esetén a Nemzeti Múzeumra hagyta a serleget, nem sokkal az 1884-es ötvösmű-kiállítás után 52 000 forintért (a Nemzeti Múzeum akkori éves műtárgy vásárlási keretének kb. tízszereséért) eladták Karl Mayer Rothschild, frankfurti műgyűjtőnek.
Az ügyből országos botrány lett. A serleg külföldre kerülésében, Förster Ottó mellett Bárdossy Istvánt, Vas megye árvaszéki elnökét, és a Rumy-hagyaték végrehajtóját tették felelőssé, aki rágalmazásért és becsületsértésért pert indított. A tárgyalásokra tanúként beidézték a korabeli kulturális és múzeumi élet jeles képviselőit, akik az 1884-es ötvösmű-kiállítás szervezésében és lebonyolításában játszott szerepük révén jól ismerték a serleget és történetét. A bírósági tárgyalásokon Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum igazgatója, és Szalay Imre minisztériumi osztályvezető, a Nemzeti Múzeum későbbi igazgatója egyaránt kiemelte a műtárgy történeti és művészeti jelentőségét, s hangsúlyozta a veszteséget, melyet külföldre kerülése a nemzetnek okozott.
A Rumy-serleg Karl Mayer Rothschild özvegyének 1895-ben bekövetkezett halála után feltehetően Angliába került, 1937-ben ugyanis a magyar származású Rózsika von Wertheimstein fia, Victor Rothschild (1910—1990) angliai gyűjteményéből került a Sotheby’s londoni aukcióján eladásra.
A serleg felbukkanása feltehetően ösztönözni fogja az érintett országok (elsősorban Németország, Lengyelország, Magyarország, s részben Anglia) kutatóit a műtárgy
tudományos vizsgálatára és a serleg készítése és Sziléziából való elkerülésének tisztázására.
A műtárgy magyarországi sorsának tudományos feltárása képet adna a 16. századi diplomáciai kapcsolatok, illetve a 19-20. századi műgyűjtés és múzeumügy történetéről mely Magyarországon is túlmutató „európai érdekű” tanulságokkal is szolgálna.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
Papp Júlia : A Rumy-serleg története, Kairosz Kiadó
