SumidaKORONÁZÁSI JOGAR
A szent korona mellett a magyar koronázási ékszerek talán legcsodálatosabb darabja a jogar, amelynek különlegessége, hogy buzogányra emlékeztető alakja eltér minden más jogarétól.
A jogar feje X. századi, víztisztaságú metszett egyiptomi hegyikristály, a véset három oroszlánt ábrázol. A jogarfej tetején látható „mágikus csomó” egy kb. 20 mm átmérőjű aranylemezen van, amelynek szélső kerülete a középső kördísz alatt található. Ezt a tárcsát a hullámos szalaggal együtt utólagosan forrasztották hozzá a tartólemezhez.
A fejen alul és felül egy-egy, tíz sziromlevélre tagolódó, virágkehely alakú aranylemez van, amelyeket hat ponton, majdnem szimmetrikusan, három kettős pánt fog össze. A lemezkék felületét arany huzalból kialakított, gombostűfej nagyságú gömböcskékből álló áttetsző háló, (filigrán) díszíti, melynek uralkodó motívuma a felezett szívpalmetta. (Ezen a palmetta, azaz a pálmalevél mintát úgy felezik meg, hogy szív alakú képet adjon,).
A felső lemez közepére préselt, gyöngyözött szalagokból végtelenített vonalmintát formázó, titokzatos, bűvös jelet forrasztottak, amelyről azt tartották, hogy – éppen végtelenségénél fogva – képes távol tartani a gonosz, ártó szellemeket. A gömb foglalatára aranyláncocskákon függő kis aranygolyócskákat erősítettek.
Az átfúrt kristálygömbbe mogyorófa nyél illeszkedik, melyet aranyozott ezüstszálból készített, a fej fémrészeinek díszítését utánzó, egyszerűbb mintázat borítja.
(A különböző anyag és a némileg eltérő minta bizonyítja, hogy a tárgy hosszú ideig volt használatban, és közben többször szorult javításra.)
Pontosan nem tudni, mikor került a jogar koronázási jelvényeink közé. A kristálygömb kora azt sugallná, hogy Szent István kincsei között lehetett a helye. Ám az ő egyetlen hitelesnek tekinthető képén – hasonlóan az egykorú II. Baszileosz bizánczi és II. Henrik német-római császárokhoz – baljában országalma, jobbjában lándzsa van. A bizánci császárt ábrázoló kis képen (miniaturán) a lándzsát Mihály arkangyal, a halál hírnöke adja az uralkodó kezébe: a lándzsa tehát az élet-halál feletti uralmat jelképezi.
István király lándzsáját azonban a trónbitorló Aba Sámuelt legyőzve III. Henrik császár a koronával együtt visszaküldte Rómába, és helyettük ő adott a trónjára visszahelyezett Péter királynak hatalmi jelvényeket, amelyek között ott lehetett a lándzsa egyszerűbb másolata is. Ám ezt a hűbéri függést kifejező díszfegyvert a Pétert elűző I. András aligha vette át, helyette a magyar múltban keresett olyan jelvényt, amely az uralkodó háború és béke, élet és halál feletti jogát kifejezi.
Az, hogy a ma ismert koronázási jogart először I. András használta volna, nem nem lehet biztosan állítani, de a buzogányforma ekkoriban alakulhatott ki. A magyar nyelvben a jogar szót csak a nyelvújítás korában alkották, előtte a jogart is pálcának, botnak nevezték. A korabeli orosz nyelvben is a палица egyaránt jelent botot és buzogányt, I. András felesége pedig kijevi hercegnő volt.
Nem lehet véletlen tehát, hogy amikor 1055-ben a király megalapítja a tihanyi apátságot, az alapítólevélben önmagát “a legkeresztényibb jogarviselőnek” nevezi.
Jogar mint jelkép kialakulása
Szinte már a legősibb (kőkori) emberi kultúra régészeti emlékanyagában található olyan, végén gyakran állatfejet mintázó hatalmi jelvény, amely pálcára, botra emlékeztet. A régészek ezt kommandópálcának nevezik, és úgy gondolják, hogy a maga korában a vérségi közösség (család, nemzetség) feletti korlátlan hatalom kifejezője lehetett. A tárgy az idők folyamán külső megjelenésében sokat változott: összefonódó kígyókkal, sassal, napkoronggal, Krisztus-monogramos zászlócskával, gombbal, kereszttel, liliommal és még sok más módon díszítették. Az egyes népek mitológiájában, hiedelemvilágában más és más mitikus személy vagy istenség attribútumává, ismertető jelévé válva jelent meg, hiszen a hatalom lassan elkülönülő összetevői – uralkodói, hadvezéri, papi, bírói, követi stb. funkció – szerint szimbólumértéke is megváltozott. De mint jogar, azaz királyi kormánypálca – rendszerint rövid, díszes, nemesfém jelvényként mindvégig a legfőbb államhatalom, az uralkodói tökély a méltóságteljesség jelképe maradt.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
*nemzetijelkepek. hu
*mek.oszk.hu
