ÓMAGYAR MÁRIA – SIRALOM

ÓMAGYAR MÁRIA – SIRALOM

~Az első fennmaradt magyar nyelvű vers~

Az Ómagyar Mária-siralom egyike legkorábbi nyelvemlékeinknek, az első fennmaradt magyar nyelvű vers. A 13. században íródott egy latin vers átköltéseként, a latin nyelvű Leuveni kódex 134. lapjának hátulján található.

Az eredeti mű szerzője feltehetőleg egy domonkos rendi szerzetes, Gotfrid, aki a párizsi Szent Viktor ágostonos kanonokrendi apátság helyettes házfőnöke volt, és a 12. században élt. A vers magyar költőjének és lejegyzőjének nevét homály fedi.

A verset 1922-ben fedezték fel abban az anyagban, amit a Leuveni Katolikus Egyetem vásárolt egy müncheni könyvkereskedésben, a németek által az első világháborúban elpusztított könyvtári anyag pótlására.

A vers szövegének nagyobb része szabad szemmel alig olvasható, mert a pergamenről a folytonos használat miatt egyszerűen kikopott. Korábban az a nézet terjedt el, hogy mint “érthetetlen nyelvű szöveget” kidörzsölték de dörzsölésre utaló nyomok valójában nincsenek.

Az értékes kódex 1982-ben került a magyar állam tulajdonába.

Leuveni kódexról…

Az eredetileg két kötetből álló kódex prédikáció-ciklusokat tartalmaz. Az egykori első kötetben az egyházi év vasárnapjait és ünnepeit végigkísérő beszédek, a második részben, ahol egy régebbi új lapszámozás is kezdődik, a szentek ünnepeire, a nagyböjti időre és különböző alkalmakra készült prédikációk és vázlatok kaptak helyet. A latin szövegek szerzői túlnyomóan a közel egykorú (13. századi) olasz és francia dominikánus hittudósok voltak. Ebből és a hat Szent Domonkosról szóló prédikációból arra lehet következtetni, hogy a kézirat dominikánus használatra készült.

A használattól már megviselt két kötetet a 15. században az alsó-stájerországi Pettauban újrakötötték.

(Pettau a hazánkból Itáliába vezető legfontosabb szárazföldi út mentén feküdt, amelyen gyakran közlekedhettek magyar domonkos barátok.)

A kéthasábosan, régi magyar írással írt vers előtt Mária születésnapjára készült prédikáció vége látható, a második hasáb végén egy, a magyar kéztől származó, Úrnapjára vagy Nagycsütörtökre szánt beszédvázlat következik.

Versről…

A költeményben Mária, a keresztre feszített Jézus anyja egyes szám első személyben szólal meg. A legnagyobb szenvedést átélő, a fia kínhalálát szemlélő asszony tehetetlen kétségbeesésben vergődik. Hol önmaga nyomorult állapotát zokogja el, hol pedig – váltakozva a keserű jajongással – fiát szólítja meg anyai becézéssel, illetve a halált kérleli – önmagát ajánlva fel neki gyermeke helyett –, majd pedig Jézus kínzóihoz könyörög kegyelemért. A vers befejezésében feltör a tébolyult anyai sikoly: ha már nem mentheti meg egyetlen fiát, legalább osztozni akar vele a halálban.

A Mária-siralom latin minta alapján készült, de mégsem a mai értelemben vett fordítás, inkább parafrázis (átköltés).

A vers magyar költője jól megérezte, hogy a latin sorok két ritmikai egységre oszlanak, és végig kétütemű sorfajban írta meg a maga költeményét. Így a “legelső” versünkben már fejlett rímek, szép és tudatosan alkalmazott alliterációk vannak. Változatos a rímelhelyezés is: előfordulnak páros rímek (a a b b), félrímes megoldások (x a x a) és bokorrímek is (a a a).

Nem tudni pontosan, hogy mikor keletkezett az Ómagyar Mária -siralom, azt is csak körülbelül, hogy mikor írták le, létezéséről is csak 1923-ban szerezhettünk tudomást. Korábbról nem maradt fenn semmi e műfajban, utána sincs évszázadokig hozzá mérhető remekmű.

Nem csoda, hogy a verset és az azt megőrző Leuveni kódexet nemzeti ereklyeként tiszteli a magyar kultúrtörténet.

ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM Mészöly Gedeon értelmezése szerint

Nem tudtam, mi a siralom.

Most siralommal zokogok,

bútól aszok, epedek.

Zsidók világosságomtól,

megfosztanak én fiamtól,

az én édes örömemtől.

Ó, én édes Uram,

egyetlenegy fiam,

síró anyát tekintsed,

bújából őt kivonjad!

Szemem könnytől árad,

szívem bútól fárad.

Te véred hullása

szívem alélása.

Világnak világa,

virágnak virága,

keservesen kínzanak,

vas szegekkel átvernek!

Jaj nekem, én fiam!

édes vagy, mint a méz,

de szépséged meggyalázzák,

véred hull, mint a víz.

Siralmam, fohászkodásom

belőlem kifakad,

én szívemnek belső búja,

mely soha nem enyhül.

Végy magadhoz engem, halál,

egyetlenem éljen.

Maradjon meg az én Uram,

világ tőle féljen!

Ó, az igaz Simeonnak

bizony érvényes volt a szava.

Én érzem e bú tőrét,

melyet egykor jövendölt.

Tetőled válnom kell,

de nem ily szörnyű valósággal,

mikor így kínoznak,

én fiam, halálosan!

Zsidó, mit téssz törvénytelenül?

Fiam miért hal bűntelenül?

Megfogván, rángatván,

öklözvén, kötözvén megölöd!

Kegyelmezzetek fiamnak,

nem kell kegyelem magamnak!

Avagy halál kínjával,

anyát édes fiával

vele együtt öljétek!

****

ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM egykori kiejtés szerinti szöveg Pais Dezső olvasatában:

Volék sirolm tudotlon.

Sirolmol sepedik,

buol oszuk, epedek,

Választ világumtuul,

zsidou fiodumtuul,

ézes ürümemtüül.

Ó én ézes urodum,

eggyen-igy fiodum,

sírou anyát teküncsed,

buabeleül kinyuhhad!

Szemem künyüel árad,

junhum buol fárad.

Te vérüd hullottya

én junhum olélottya.

Világ világa,

virágnak virága,

keserüen kinzatul,

vos szegekkel veretül!

Uh nekem, én fiom,

ézes mézüül,

szégyenül szépségüd,

vírüd hioll vizeül.

Sirolmom, fuhászatum

tertetik kiül,

én junhumnok bel bua,

ki sumha nim hiül.

Végy halál engümet,

eggyedűm íllyen,

maraggyun urodum,

kit világ féllyen!

Ó, igoz Simeonnok

bezzeg szovo ére:

én érzem ez bútürüt,

kit níha egíre.

Tüüled válnum;

de nüm valállal,

hul igy kinzassál,

fiom, halállal!

Zsidou, mit téssz türvéntelen,

Fiom mert hol biüntelen.

Fugvá, husztuzvá,

üklelvé, ketvé ülüd!

Kegyüggyetük fiomnok,

ne légy kegyülm mogomnok!

Ovogy halál kináal

anyát ézes fiáal

egyembelű üllyétük!

ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM betűhű közlés áttördelve:

Volek syrolm thudothlon

syrolmol sepedyk.

buol ozuk epedek.

Walasth vylagumtul

sydou fyodumtul

ezes urumemtuul.

O en eses urodum

eggen yg fyodum,

syrou aniath thekunched

buabeleul kyniuhhad.

Scemem kunuel arad,

en iunhum buol farad

the werud hullothya

en iunhum olelothya

Vylag uilaga

viragnac uiraga.

keseruen kynzathul

uos scegegkel werethul.

Vh nequem en fyon

ezes mezuul

Scegenul scepsegud

wirud hioll wyzeul.

Syrolmom fuhazatum

therthetyk kyul

en iumhumnok bel bua

qui sua nym kyul hyul

Wegh halal engumet

eggedum illen

maraggun urodum,

kyth wylag felleyn

O ygoz symeonnok

bezzeg scouuo ere

en erzem ez buthuruth

kyt niha egyre.

Tuled ualmun

de num ualallal

hul yg kynzassal,

Fyom halallal.

Sydou myth thez turuentelen

fyom merth hol byuntelen

fugwa huztuzwa

wklelue kethwe ulud.

Keguggethuk fyomnok

ne leg kegulm mogomnok

owog halal kynaal

anyath ezes fyaal

egembelu ullyetuk.

szerk.: Cseke Ibolya

forrás:

*nyelvemlekek.oszk.hu

*magyar-irodalom. elte.hu

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *