ÓMAGYAR MÁRIA – SIRALOM
~Az első fennmaradt magyar nyelvű vers~
Az Ómagyar Mária-siralom egyike legkorábbi nyelvemlékeinknek, az első fennmaradt magyar nyelvű vers. A 13. században íródott egy latin vers átköltéseként, a latin nyelvű Leuveni kódex 134. lapjának hátulján található.
Az eredeti mű szerzője feltehetőleg egy domonkos rendi szerzetes, Gotfrid, aki a párizsi Szent Viktor ágostonos kanonokrendi apátság helyettes házfőnöke volt, és a 12. században élt. A vers magyar költőjének és lejegyzőjének nevét homály fedi.
A verset 1922-ben fedezték fel abban az anyagban, amit a Leuveni Katolikus Egyetem vásárolt egy müncheni könyvkereskedésben, a németek által az első világháborúban elpusztított könyvtári anyag pótlására.
A vers szövegének nagyobb része szabad szemmel alig olvasható, mert a pergamenről a folytonos használat miatt egyszerűen kikopott. Korábban az a nézet terjedt el, hogy mint “érthetetlen nyelvű szöveget” kidörzsölték de dörzsölésre utaló nyomok valójában nincsenek.
Az értékes kódex 1982-ben került a magyar állam tulajdonába.
Leuveni kódexról…
Az eredetileg két kötetből álló kódex prédikáció-ciklusokat tartalmaz. Az egykori első kötetben az egyházi év vasárnapjait és ünnepeit végigkísérő beszédek, a második részben, ahol egy régebbi új lapszámozás is kezdődik, a szentek ünnepeire, a nagyböjti időre és különböző alkalmakra készült prédikációk és vázlatok kaptak helyet. A latin szövegek szerzői túlnyomóan a közel egykorú (13. századi) olasz és francia dominikánus hittudósok voltak. Ebből és a hat Szent Domonkosról szóló prédikációból arra lehet következtetni, hogy a kézirat dominikánus használatra készült.
A használattól már megviselt két kötetet a 15. században az alsó-stájerországi Pettauban újrakötötték.
(Pettau a hazánkból Itáliába vezető legfontosabb szárazföldi út mentén feküdt, amelyen gyakran közlekedhettek magyar domonkos barátok.)
A kéthasábosan, régi magyar írással írt vers előtt Mária születésnapjára készült prédikáció vége látható, a második hasáb végén egy, a magyar kéztől származó, Úrnapjára vagy Nagycsütörtökre szánt beszédvázlat következik.
Versről…
A költeményben Mária, a keresztre feszített Jézus anyja egyes szám első személyben szólal meg. A legnagyobb szenvedést átélő, a fia kínhalálát szemlélő asszony tehetetlen kétségbeesésben vergődik. Hol önmaga nyomorult állapotát zokogja el, hol pedig – váltakozva a keserű jajongással – fiát szólítja meg anyai becézéssel, illetve a halált kérleli – önmagát ajánlva fel neki gyermeke helyett –, majd pedig Jézus kínzóihoz könyörög kegyelemért. A vers befejezésében feltör a tébolyult anyai sikoly: ha már nem mentheti meg egyetlen fiát, legalább osztozni akar vele a halálban.
A Mária-siralom latin minta alapján készült, de mégsem a mai értelemben vett fordítás, inkább parafrázis (átköltés).
A vers magyar költője jól megérezte, hogy a latin sorok két ritmikai egységre oszlanak, és végig kétütemű sorfajban írta meg a maga költeményét. Így a “legelső” versünkben már fejlett rímek, szép és tudatosan alkalmazott alliterációk vannak. Változatos a rímelhelyezés is: előfordulnak páros rímek (a a b b), félrímes megoldások (x a x a) és bokorrímek is (a a a).
Nem tudni pontosan, hogy mikor keletkezett az Ómagyar Mária -siralom, azt is csak körülbelül, hogy mikor írták le, létezéséről is csak 1923-ban szerezhettünk tudomást. Korábbról nem maradt fenn semmi e műfajban, utána sincs évszázadokig hozzá mérhető remekmű.
Nem csoda, hogy a verset és az azt megőrző Leuveni kódexet nemzeti ereklyeként tiszteli a magyar kultúrtörténet.
ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM Mészöly Gedeon értelmezése szerint
Nem tudtam, mi a siralom.
Most siralommal zokogok,
bútól aszok, epedek.
Zsidók világosságomtól,
megfosztanak én fiamtól,
az én édes örömemtől.
Ó, én édes Uram,
egyetlenegy fiam,
síró anyát tekintsed,
bújából őt kivonjad!
Szemem könnytől árad,
szívem bútól fárad.
Te véred hullása
szívem alélása.
Világnak világa,
virágnak virága,
keservesen kínzanak,
vas szegekkel átvernek!
Jaj nekem, én fiam!
édes vagy, mint a méz,
de szépséged meggyalázzák,
véred hull, mint a víz.
Siralmam, fohászkodásom
belőlem kifakad,
én szívemnek belső búja,
mely soha nem enyhül.
Végy magadhoz engem, halál,
egyetlenem éljen.
Maradjon meg az én Uram,
világ tőle féljen!
Ó, az igaz Simeonnak
bizony érvényes volt a szava.
Én érzem e bú tőrét,
melyet egykor jövendölt.
Tetőled válnom kell,
de nem ily szörnyű valósággal,
mikor így kínoznak,
én fiam, halálosan!
Zsidó, mit téssz törvénytelenül?
Fiam miért hal bűntelenül?
Megfogván, rángatván,
öklözvén, kötözvén megölöd!
Kegyelmezzetek fiamnak,
nem kell kegyelem magamnak!
Avagy halál kínjával,
anyát édes fiával
vele együtt öljétek!
****
ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM egykori kiejtés szerinti szöveg Pais Dezső olvasatában:
Volék sirolm tudotlon.
Sirolmol sepedik,
buol oszuk, epedek,
Választ világumtuul,
zsidou fiodumtuul,
ézes ürümemtüül.
Ó én ézes urodum,
eggyen-igy fiodum,
sírou anyát teküncsed,
buabeleül kinyuhhad!
Szemem künyüel árad,
junhum buol fárad.
Te vérüd hullottya
én junhum olélottya.
Világ világa,
virágnak virága,
keserüen kinzatul,
vos szegekkel veretül!
Uh nekem, én fiom,
ézes mézüül,
szégyenül szépségüd,
vírüd hioll vizeül.
Sirolmom, fuhászatum
tertetik kiül,
én junhumnok bel bua,
ki sumha nim hiül.
Végy halál engümet,
eggyedűm íllyen,
maraggyun urodum,
kit világ féllyen!
Ó, igoz Simeonnok
bezzeg szovo ére:
én érzem ez bútürüt,
kit níha egíre.
Tüüled válnum;
de nüm valállal,
hul igy kinzassál,
fiom, halállal!
Zsidou, mit téssz türvéntelen,
Fiom mert hol biüntelen.
Fugvá, husztuzvá,
üklelvé, ketvé ülüd!
Kegyüggyetük fiomnok,
ne légy kegyülm mogomnok!
Ovogy halál kináal
anyát ézes fiáal
egyembelű üllyétük!
ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM betűhű közlés áttördelve:
Volek syrolm thudothlon
syrolmol sepedyk.
buol ozuk epedek.
Walasth vylagumtul
sydou fyodumtul
ezes urumemtuul.
O en eses urodum
eggen yg fyodum,
syrou aniath thekunched
buabeleul kyniuhhad.
Scemem kunuel arad,
en iunhum buol farad
the werud hullothya
en iunhum olelothya
Vylag uilaga
viragnac uiraga.
keseruen kynzathul
uos scegegkel werethul.
Vh nequem en fyon
ezes mezuul
Scegenul scepsegud
wirud hioll wyzeul.
Syrolmom fuhazatum
therthetyk kyul
en iumhumnok bel bua
qui sua nym kyul hyul
Wegh halal engumet
eggedum illen
maraggun urodum,
kyth wylag felleyn
O ygoz symeonnok
bezzeg scouuo ere
en erzem ez buthuruth
kyt niha egyre.
Tuled ualmun
de num ualallal
hul yg kynzassal,
Fyom halallal.
Sydou myth thez turuentelen
fyom merth hol byuntelen
fugwa huztuzwa
wklelue kethwe ulud.
Keguggethuk fyomnok
ne leg kegulm mogomnok
owog halal kynaal
anyath ezes fyaal
egembelu ullyetuk.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
*nyelvemlekek.oszk.hu
*magyar-irodalom. elte.hu