SumidaSzent András templom romjai, Taliándörögd
Vannak olyan ember alkotta építmények, melyek szó szerint elpusztíthatatlanok: ezen kevesek egyike a Szent András-templomrom. Taliándörögd központjából kb. 900 méterre az út mellett található a rom, amelynek megtekintése felér egy időutazással.
Az imahely története az Árpád-háziakig nyúlik vissza.
Ám nem csak művészettörténészeknek vagy túrázóknak optimális célpont az építmény, hanem a nyáresti koncertek kedvelőinek is, hiszen a rom és környéke kedvelt rendezvényhelyszín.
Dörögd a Péc-nembeli Dörögdiek birtoka volt már a XIII. században és három faluból állott: Alsó-, Felső- és Tótdörögdből. A falvakat és a birtokot a XV. századtól a Sitkeiek örökölték, de a Vezsenyieknek is voltak itt részeik, amelyek később a Vázsonyi Horváthoké lettek.
A templomot Szt. András tiszteletére a XIV. század elején élt Dörögdi Miklós egri püspök és rokonainak ősei építették. 1339 előtt a püspök átépíttette kora-gótikus stílusban. A templomot és környező településeket, Alsó- és Felső-Dörögdöt, a Balaton-Felvidék nagy részével együtt 1548-ban pusztították el a törökök. A török pusztítást tovább tetézte a romos templom 1840-es felrobbantása, hogy építőanyagot nyerjenek az uradalmi magtárhoz.
Csak keletélt, egyenes záródású szentélye és az ehhez délről csatlakozó négyzetes sekrestyéje ismert, gótikusan átépített formában. A sekrestye templom felőli, északnyugati sarkában csigalépcső vezetett a szentély boltozata feletti kápolnába. A szentélyt a sarkokba állított oszlopokra támaszkodó bordás keresztboltozat fedte, a sekrestye boltozatának bordái pedig magasan, a falsarkokra támaszkodtak. A szentély keleti végén magas és keskeny koragótikus ablak van, hasonlókat, de kisebb méretűeket találunk a sekrestye keleti és déli oldalán is, az utóbbinak csak a fele maradt meg. — Románkori formáját nem ismerjük.
Szent András templom romjai máig őrzik a templom egykori szépségét. A keleti szentélyfal még ma is közel 20 m magas, a szentély művészi faragású ívbordái viszonylag épek. A templom legszebb és legjellemzőbb részei a freskómaradványok, amelyek a szentély falain kisebb jeleneteket ábrázoltak (pl. bizánci stílusban festett, glóriával övezett fejek). Meglévő hosszú, keskeny ablakait vörös homokkőből művészien faragták. A falak bazaltból épültek sok római tégla és cserép felhasználásával. A templom egykori keresztelőmedencéje a római katolikus plébániatemlpomban látható.
1880 körül Ádám Iván végeztetett kisebb ásatást a rom területén.
Az 1975-ös ásatás során a templom területén bronzkori urnasírt találtak, ezenkívül római épület maradványaira, a templomban közel száz sírra, középkori pénzérmékre és egyéb értékes leletekre bukkantak. Állagmegőrzése megtörtént.
Szerkesztő: Simon Zoltán
forrás:
https://varlexikon.hu/taliandorogd
https://www.nonstopbalaton.hu/…/szent-andras-templo…/120618/
