SumidaA Momijigari – levélnézés
A japánoknak van egy nagyon kedves kb. ezerháromszáz évre visszatekintő hagyománya, a virágnézés. Tavasszal családok, barátok felkerekednek és piknikkosárral, vagy anélkül elindulnak a közelükben lévő ligetekbe, allékba megcsodálni a virágzó cseresznye, illetve japánszilva fákat.
De a japánok nemcsak a tavaszi virágba borulást, de az őszi lombhullást, az ezernyi színben pompázó leveleket is megtisztelik, kifejezve ezzel szerves kapcsolatukat a természettel. Legyenek vidékiek, vagy városlakók, ősszel kivonulnak a ligetekbe, erdőkbe megcsodálni a színes lombkoronájú fákat, bokrokat.
A japán momiji ( 紅葉 ) , “vörös levelek” vagy ” juharfa ” és a kari ( 狩 り ) , “vadászat” japán momijigari ( 紅葉 紅葉 ) japán hagyománya a festői területek meglátogatása, ahol a levelek pirosra váltak ősszel . Kōyō-nak ( . ) is hívják. A Kōyō a “momiji” karakterek újabb kiejtése , amely azt jelenti, hogy “esnek a színek” vagy “a színek változnak”. Hokkaidō- ban kanpūkai-nak ( 観 楓 ) is hívják, ami azt jelenti, hogy “összejönnek a levelek megtekintésére”.
Sok japán vesz részt ebben, Nikkō és Kiotó városai különösen híres célpontok. A hagyomány állítólag a Heian-korszakból származik, része kulturált tevékenységnek, és ennek az oka az, hogy sok lombhullató fa található a kiotói térségben.
Szintén hagyomány, hogy meglátogatják azokat a területeket, ahol a fű megváltoztatja a színét, például az Oze-síkságon .
Ahogy lehűl az idő, a japánok a mai napig útnak indulnak, hogy megtalálják a legjobb helyet, ahol a vörös juhar, a japán juhar és más lombhullató fák a vörös, narancs és sárga ezer árnyalatában tündökölnek. A hegyvidékes régiókban és a sziget északi részén, Hokkaido-n kezdődik meg elsőként a levelek elszíneződése, a “koyo” (a juharfáknál gyakran a használják a momiji szót). Akár csak a sakura előtt, az őszi időszakban is célszerű követni az előrejelzéseket, hogy az adott évben mikor várható a levelek színváltása. Általánosságban elmondható, hogy az őszi időszak hivatalos kezdete Hokkaido-n és az északi régiókban szeptember közepére tehető, míg Japán más részein, például a turisták által kedvelt Tokióban vagy Kiotóban kicsit később, október közepére, a tavasszal ellentétben, amikor kb. 1 hétig gyönyörködhetünk a természet feléledésében, a Momiji akár 2 héttől 1 hónapig is elhúzódhat.
A Momijinak régen a japánok isteni származást tulajdonítottak: úgy vélték, a hegy istene festi vörösre a leveleket. A jelenség olyannyira japán kultúra része, hogy szeptember közepétől visszaköszön a gasztronómiában, az öltözködésben vagy akár a fesztiválok kínálatában is.
A momiji a japándivatban
A cseresznyevirágzáshoz hasonlóan a momiji motívumai is számos divattervezőt ihlettek meg. A gyönyörű őszi színek és formák gyakran köszönnek vissza a hagyományos ruhadarabokon, így a kimonókon is, amelyeket sokszor különböző levelekkel díszítenek, és az ősz színeiben pompáznak.
A momiji a lakberendezésben
A japánok hagyománytisztelő emberek, így gyakran otthonukban is megjelennek a szezonális motívumok. Például a tokonomát, a lakás japán stílusú szobájának beugró részét, házi szentélyét mindig az adott évszaknak megfelelően rendezik be, a momiji alkalmával ilyenkor ezeket a tereket például juharlevelekkel, juharlevelet ábrázoló tárgyakkal díszítik.
A gasztronómiában
Ősszel a japán ételeket gyakran a momijit idéző stílusban készítik el. Ez annyit tesz, hogy gyakorlatilag minden ételt igyekeznek úgy elkészíteni, hogy megjelenjen benne a vörösen izzó juharlevél motívuma. Mindez nemcsak a tálalásban és az ételek díszítésében, hanem az ételek – tempura, sütemények formájában is megjelenik.
Ősszel a japán juharfák zöldről aranysárgára halványulnak – ez a jelenség inspirálja pl. Minohban (Osaka prefektúra) a helyieket, hogy leszedjék a leveleket a fákról, egy éven keresztül sóban érlelik, majd az egyes leveleket 20 percig sütik.
Milyen az egy éves, sózott juharlevél íze? Látszólag semmi . De a leveleket vonzó keretként használják édes bevonath, amely szárazabb és ropogóbb, mint például a garnélarákot körülvevő tempura. Egyes szakácsok szezámmagot adnak az extra íz eléréséhez.
Ha azonban saját juharlevél-tempurát szeretne készíteni, egyszerűen mártsa be a tiszta, szárított leveleket édesített tempura-tésztába, és süsse forró növényi olajban. És képzelje magát az őszi Japánban. (Tempura: könnyű levegős palacsintatésztaszerűség)
írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
japánszakértő
http://xn--wikipdia-f1a.org/
