TATAI VÁR

TATAI VÁR

Tata jelképe és legjelentősebb műemléke az Öreg-tó északi partján álló romantikus Öreg-vár.

A XIV. század végén épült gótikus vízi vár aranykora Zsigmond és Mátyás király idejére esett.

Az Árpád-házi uralkodók idején Tata királyi birtok, a település neve Tata alakban először 1221-ben fordult elő. A tatai vár építésének kezdeteiről írásos emlékek nem ismertek. A legújabb kutatások szerint a megmaradt keleti torony építője a Csák nemzetség lehetett. Az alapjainál 3 méteres falvastagságot is elérő torony lakótoronyra utalhat.

A nagyobb építkezés Nagy Lajos király alatt indulhatott meg, ekkot Tata ura Lackfy István.

Luxemburgi Zsigmond alakíttatta át igazi királyi palotává, minta a diósgyőri vár volt. Az Által-ér vizének felduzzasztásával kialakította az Öreg-tavat.

Ebben a korszakban élénk politikai tevékenység folyt a vár falai között: 1412-ben Ulászló lengyel királyt fogadja itt, később itt vendégeskedik a Pomerániai Erik dán király, Palaiologosz Mánuel bizánci császár, Lazarevics István szerb despota.

Zsigmond 1426-ban pénzzavarral küzdve a Rozgonyiaknak zálogosítja el. Ők nem építették tovább a várat, sőt elhanyagolták.

1440-ben a Komáromból Székesfehérvárra tartó Erzsébet királyné (Zsigmond lánya, Habsburg Albert özvegye) és csecsemő fia V.László a Viagrádról ellopott koronával együtt megszállt a várban.

A vár csak Mátyás uralkodása alatt, 1467-ben került vissza a király birtokába. Mátyás nagyarányú építkezésbe kezdett Tatán, melynek eredményeként – a korábbi várat kiegészítve tóparti teraszt és udvari kerengőt építve hozzá – igazi reneszánsz palotává alakította a várat. Növelte a vár védelmi képességeit is: kerítőfallal, új toronnyal és vizesárokkal látta el. A vár ekkor élte fénykorát, európai eseményeknek adott otthont, a kor humanistáinak gyülekezőhelye volt. Mátyás király kedvenc pihenőhelye lett Tata, a gerecsei vadászatok alkalmával szívesen időzött falai között.

1510-ben országgyűlést is tartottak itt.

A török 1543-ban vette be a várat és felégette. A hódoltság alatt többször is gazdát cserélt. A császáriak egy korszerű olasz bástyás erőddé építették át. A stratégiai helyen lévő végvárat nem kímélték a harcok, ostrom ostromot követve.

I.Lipót 1702-ben Tatát is le akarta romboltatni, de a kitörő Rákóczi szabadságharc megakadályozta ebben. A a kuruc időkben Vak Bottyán dunántúli támaszpontja lett de 1707-ben a Habsburgok elfoglalták és felgyújtották.

1727-ben az Esterházyakhoz került a vár és egészen 1945-ig maradt a család tulajdonában.

A XVIII. században Esterházy Miklós, Fellner Jakabbal nagyszabású barokk palotát terveztetett a vár helyére, de anyagi okok miatt végül is nem bontatta el az egész várat, hanem mellette építtetett fel egy szerényebb kastélyt, a ma is álló Esterházy-kastélyt. Az akkori építkezések tanúja a vár udvari kőhidas főbejárata.

A vár mai képe az 1815-ben kezdődött átépítés során alakult ki, Charles Moreau tervei alapján romantikus stílusban építették át, Ekkor készült el, Schmidt Frigyes tervei szerint a neogótikus, tóparti homlokzat is.

A vár mai képe

Az eredeti állapotában négy saroktornyos épületnek mára csak a keleti tornya áll, az udvari főbejárattól a romterületen jól kivehetők a vár négy saroktornyának és az azokhoz csatlakozó palotaszárnyaknak az alapfalai. A várkastélyt három sarkán olasz bástyás, a negyediken körbástyás vízivár veszi körül. Ez az egyetlen magyarországi vár, melyet az eredeti vízárok-védelmi rendszer övez. A várat a tóparti sétányon is körbe lehet járni.

Vármúzeum

A vár épülete 1954 óta a Kuny Domonkos Múzeumnak ad otthont, melyben az állandó helytörténeti kiállítások, korszakok és témakörök szerint mutatják be a gyűjteményt. A legnagyobb gyűjtemény a római és a középkori kőtár, de akit nem hoznak lázba a régi kőfaragványok, annak is érdemes az emeleti kerengő leghíresebb részét megnéznie, a gótikus keresztboltozatú lovagtermet, melynek dísze egy hatalmas, rekonstruált Zsigmond-kori lovagalakos kályha.

A helytörténeti kiállításon a tatai fazekasságot, a nevezetes rákos kerámiákat, és a tatai céhek történetét ismerhetjük meg.

szerk.: Cseke Ibolya

forrás:

*kirandulastippek. hu

*kunymuzeum.hu

*tata.hu

*Képek: pazirik. hu/projekt/ tatai-var

*Edith Hornyák

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *