SumidaA kofahajó – Lehel piac
„kofahajó főnév (népies)
Budapestre vagy némely nagyobb városba a hajnali, kora reggeli órákban érkező s többek között a piacra élelmiszert vivő termelőket, kofákat szállító, lassú járatú, helyi forgalmat lebonyolító folyami hajó.” /Magyar nyelv értelmező szótára/
Kamaszként is koránkelő voltam – nem mintha ez anyámat különösebben érdekelte volna, hiszen a szombati piaci napjára mindenképpen kirángatott volna az ágyból. Szüksége volt rám mint szatyorcipelő apródra a hétvégi, sőt zöldségfélékből egész hétre szóló bevásárláshoz. Úticélunk egyértelmű volt, a Lehel piac.
A korabeli piac építményei nem igazán voltak az építészettörténet kiemelkedő darabjai, jobbára bádog bódésorok húzódtak párhuzamosan a Váci úttal, első sor a halárusoknak, következő a húsféléknek majd a zöldségeseknek, a beljebb lévő asztalsorok az őstermelőknek, kofáknak adtak helyet, végül a Lehel út felőli oldalon az élőállatok árudái voltak.
A PIAC TÖRTÉNETE
A Váci úti temető 1890-es felszámolása után a létrejövő Ferdinánd téren (a mai Lehel tér elődje) szabadtéri piac jött létre. Ez a piac eredetileg a téren emelkedő Szent Margit-templom helyén állt, a csarnok területén ekkor még fatelep működött. A piac kedvező helyen jött létre: a már akkor nagy forgalmú Váci út mellett már állt a Ferdinánd híd, és a közelben egy vámház is működött.
Bár a piac csarnokba költöztetése már 1903-ban szóba került, 6 évvel az öt nagy budapesti vásárcsarnok átadása után, ez még sokáig nem történt meg. Elsősorban közegészségügyi aggályai voltak a hatóságoknak, emellett zavarta a polgárokat a piac rendezetlen összképe is.
Az 1930-as állapotokról így írt az akkor induló Angyalföldi Napló:
Hogy ez a piac mai formájában még megvan, valóságos szégyene Budapest közegészségügyének. A nyitott piac általában nem lehet tiszta, de Ferdinánd-téri piac különösen piszkos. A környéken lévő házak lakói rettegnek attól, hogy esetleg a Ferdinánd-téri piacot le találják bontani és akkor az ott kitenyésztődött patkányhad a házakat és lakásokat meg fogja rohanni. A Ferdinánd-híd vidéke meglehetősen szeles. Az illetékes hatósági közegek megállapítása szerint a Ferdinánd-téri piacról egy kisebb szellő özönével röpíti el a rothadt piaci piszkot és a piszokkal együtt a bacilusok légióját.
Hiába újították fel a hatvanas évek második felében a bódékat,pavilonokat, a piac akkor sem vált a az élelmiszer kereskedelem fénypontjává tisztaság és rendezettség tekintetében, de Észak-Pest ellátásában kulcsfontosságú volt.
AZ ÚJ CSARNOK
Végül 1999 márciusában adta hírül a sajtó: „A Lehel piac teljes területén csarnok épül – határozott a XIII. kerület képviselő-testülete. (…) Képviselői javaslatra került a határozatba az, hogy a beruházást kiemelt jelentőségűként kezelik, ezért annak aktuális ügyeiről Dorogi Gabriella alpolgármester minden hónapban köteles tájékoztatni a képviselő-testületet.”
A Lehel piacot többszöri halasztás után 2000. február 29-én zárták be, az árusoknak a Kassák Lajos és a Dévai utca kereszteződésében, a hajdani köszörűgépgyár épületében alakítottak ki átmeneti piacot, mely azonban nem készült el teljesen a zárásra.
Az építkezés megkezdését hátráltatta, hogy felmerült, a piac alatt esetleg egy régebbi izraelita temető fekszik, aminek megbolygatása komoly konfliktusokhoz vezetett volna a zsidó közösségekkel. Levéltári kutatásokkal igazolták, hogy zsidó temető a területen nem létesült, és csak ez után indult meg az épület alapozása.
Az építkezés alatt módosult az épület terve is. Az aluljáró szintjére eredetileg egy üzletet terveztek, csak utólag döntöttek a mai „Kispiac” kialakításáról. Ez az építési engedély módosítását vonta maga után, az egyéb nehézségek miatt egyébként is csúszásban lévő kivitelezés további késését eredményezve. Az eredetileg 2001. november 15-re tervezett átadást nem is tudták megtartani, és bár a beruházó november közepén még úgy gondolta, decemberre a műszaki átadáshoz szükséges készültséget elérhetik, a február 8-i nyitás idején azonban még több boltban nem volt víz. Problémát okozott az is, hogy egyes kereskedők nem tudták az üzletekben elhelyezni az előzetes alaprajz alapján beszerzett berendezéseiket, mert az átadott üzlethelyiségek eltértek a tervezettől – például oszlop állt a pult tervezett helyén.
Az új vásárcsarnok ifj. Rajk László tervei szerint épült fel, a népnyelv, a sajtó és a kritika találóan és azonnal Kofahajónak nevezte el. Heves vitákat váltott ki az új épület mind az építészek, mind a kritika, mind a nagyközönség körében.
A tervező Rajk elmondása szerint nem volt nagyon tudatos, hogy hajószerű épületet tervezzen, de munkatársai már akkor felhívták rá a figyelmet, hogy a csarnok meglehetősen hasonlít egy hajóra. Ráadásul a fenti leírás is ráillett: a Váci út felől nézve viszonylag kecses, a Lehel tér felől viszont robusztus megjelenésű. A tartószerkezet acélrúdjai is sokakat emlékeztettek árbócokra.
A piaci eladók a csarnok elkészültekor elismerték, hogy sokkal jobb körülmények között dolgozhatnak majd, mint korábban, a nyílt piacon. A Lehel Piaci Kereskedők Egyesülete azonban a vásárcsarnokot túl díszesnek tartotta a célra, amire használni akarták, és részben ennek tudták be a korábbi bérleti díjaknál sokkal magasabb új helyárakat. Mint elnökük fogalmazott: „csarnok helyett palota épült”.
Problémát okozott egyes kereskedőknek az üzletek alaprajza is. Rajk ugyanis tudatosan törekedett arra, hogy minél kevesebb derékszögű formát alkalmazzon, ez a helyiségek kialakításánál is megjelent; az árusok berendezései, bútorai (pultok, hűtőpultok, polcok) azonban derékszögűek.
Az építészszakma véleménye
Az építészszakma korántsem egységes az épület megítélésében. Beke László, tekintélyes művészettörténész szerint például a Kofahajó az ezredforduló egyik legfontosabb alkotása. A FIABCI (Nemzetközi Ingatlanszövetség) 2004-es Prix d’excellence Nemzetközi Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázatán különdíjban részesült, miután egy évvel korábban a Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázaton a Magyar Ingatlanszövetség különdíját nyerte el.. A Bercsényi Építész Kollégium viszont hevesen bírálta, a Mester Testület pedig beszélni sem volt hajlandó róla.
Ma már világos, hogy a Kofahajó a magyar posztmodern építészet egy jelentős műve, a modern városkép része, élő organizmus.
Írta és szerkesztette: Pester Béla
Forrás:
A Lehel piac rövid története
Építészfórum 2002.március 6. Vargha Mihály
BESZÉLŐ 7. évfolyam 2. sz.
Wikipédia
