DIAFILM ÉS A DIAVETÍTÉS TÖRTÉNETE

DIAFILM ÉS A DIAVETÍTÉS TÖRTÉNETE

Fény-árnyék jelenséggel, árnyjátékokkal, már az ókori kínaiak is játszottak. A középkori vásárokban pedig az ún. képmutogatók meséltek a közönségnek festett táblák segítségével. Arany Jánost is megihlette a mesélésnek ez a formája, A kép-mutogató című balladája egy tragikus szerelmi történetet beszéltet el a képmutogatóval mint narrátorral.

A diavetítők történetében fontos mérföldkő volt a camera obscura megjelenése, és amelyet Leonardo da Vinci is alkalmazott a 15-16. században. A camera obscura, azaz a sötétkamra egy elsötétített szoba vagy doboz, ahol egy lencsén keresztül külső fényhatás éri a szemközti falat, és a külvilág képe kirajzolódik a szoba falára. A camera obscura a fényképezőgép őse, a mai gépek is ezen az elven alapulnak. Athanasius Kircher német jezsuita tudóst nevezhetjük az első diavetítő megalkotójának. Ő a fényforrást a sötétkamrán belül helyezte el, így jött létre az első laterna magica, a „bűvös lámpa”. Magyarországra 1704-ben érkezett meg az első laterna magica, méghozzá Sárospatakra, a református kollégiumba, ahol oktatási szemléltetőeszközként szolgált. Főként bibliai jeleneteket vetítettek vele, de volt képsor az ókori világ hét csodájáról is.

A 19. század két meghatározó eseménye a diavetítés történetében a fényképezés és a villamos világítás feltalálása. Niépce és Daguerre 1839-ben ismertette meg a világgal a nagy találmányt dagerrotípia formájában. Gyakorlatilag nekik köszönhetjük, hogy a 20. század teljes történetét fényképekkel dokumentálva ismerhetjük meg.

Edison pedig 1879-ben jegyeztette be az izzólámpa szabadalmát.

A két világháború közötti időben az optikai cégek egymással versengve gyártották különféle típusú és igényeket kielégítő vetítő-berendezéseket. A legismertebb márkákat a Zeiss, Pathé, Kodak képviselték. Az üveges diaképek legelfogadottabb mérete 8.5 x 8.5 cm. volt és lényegében a II. világháború utáni néhány esztendeig még használatban maradt.

A hazai kereskedelemben az 1940-es évek elején jelentek meg a sorozatban készült első tekercsfilm diavetítők 80-120 Pengő áron, a tekercsek (25-50 képpel) 4-6 pengőért már kaphatók voltak. Az 1950-es évek elején a film-diapozitívok végleg kiszorították az üveglemezeket.

A tekercses diafilmek népszerűvé válásával a 20. század második felében elkezdődtek az otthoni mesefilm-vetítés évtizedei. 1952-53-ban 31 új mesét adtak ki diafilm formában, majd a hatvanas évektől évente átlagosan 300-at. Ide tartoztak az ifjúsági irodalmat feldolgozó diafilmek is. A Magyar Optikai Művek (MOM) 1951-ben olyan diavetítőt is kifejlesztett, amelyek kétféle típusban készültek: volt egy petróleumlámpás verzió a villannyal nem rendelkező otthonok számára; és létezett egy elektromos változat. A petróleumlámpásból a mellékelt alkatrészekkel elektromos diavetítőt állíthattak össze. Szintén az 1950-es évektől volt forgalomban a Lemezárugyár dobtáras mesevetítője – egészen az 1980-es évekig. Ennek a gépnek köszönhetően ismerhettünk meg számos diamesét és történetet.

A Magyar Diafilmgyártó Vállalat jogutódja a Diafilmgyártó Kft. jelenleg 230 magyar nyelvű diafilmet forgalmaz. A mesevetítők reneszánszukat élik; akik diameséken nőttek fel, gyermekeikkel is meg szeretnék osztani a diavetítés misztikus élményét. Nem véletlenül, hiszen különleges és bensőséges hangulatú elfoglaltság egy sötét szobában megtapasztalni, ahogyan megelevenednek előttünk a történetek. Nem utolsó sorban, pszichológusok által alátámasztott, hogy a dianézés pozitív hatással van a gyermekek érzelmi és értelmi fejlődésére.

szerk.: Cseke Ibolya

Forrás: Diafilmtörténeti Gyűjtemény / Virtuális Diamúzeum

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *