SumidaTÜNDÉRPALOTA
“Úgy hat a szemlélőre, miként ha tündérkastély volna. Aki megpillantja, akaratlanul is megáll és gyönyörködik üde szépségében” – olvasható a Kőrössy tervei alapján megépült Könyves Kálmán kőrúti épületről.
Az építész: Kőrössy Albert Kálmán (1869-1955)
Az építészeti tanulmányait a Budapesti Műegyetemen megkezdett Körössy a párizsi École des Beaux Arts érintésével végül Münchenben szerzett diplomát, majd tért haza Magyarországra, hogy aztán Hauszmann Alajos irodájában kezdje meg karrierjét. Az első világháború után felhagyott a tervezéssel: 1955-ös haláláig törvényhatósági tisztviselőként dolgozott.
1909 – 1911 között épült Tisztviselőtelepi Magyar Királyi Főgymnásium gyönyörű, kései magyar szecessziós jegyeket mutató épülete, amely leginkább Tündérpalotaként írta be magát a magyar építészettörténet lapjaira.
Népligetre néző óriási épület átadásakor az ország legmodernebb középiskolája volt, hiszen a tervező a térszervezés, itthon korábban sosem látott szintjét valósította meg az épületben, így szaktantermek, zeneterem, ötszáz fős díszterem is helyett kapott, sőt, az ablakokkal teli hátsó homlokzatnak köszönhetően rengeteg természetes fény jut az épületbe.
A falfestményekkel és faragványokkal gazdagon díszített palota előnyeit azonban nem sokáig élvezhették az 1921-ben Széchenyi István Gimnáziummá átnevezett főgimnázium tanárai (köztük Babits Mihály) és tanulói, hiszen egy 1924 szeptemberében kelt minisztériumi rendelet miatt annak jókora része a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Gyűjteményének tulajdonába került. Raktárként, állandó és időszaki kiállítások helyszíneként, a tervek szerint csak három évre, de a gimnázium végül sosem kapta vissza az egész házat.
II. Világháború után, mint oly sok budapesti épület, csúnya kőporos vakolatot kapott, így a sgraffito díszek eltűntek a szem elől, az ostrom során elszenvedett károkat ez tovább tetézte.
A korábban a Nemzeti Múzeum által használt szárnyat 1972-ben az önállóvá vált Néprajzi Múzeum birtokolta, majd a Természettudományi Múzeum raktára költözött a falak közé.
A gimnázium – aminek padjait az ötvenes évek derekán többek közt Hofi Géza is koptatta – 1975-ben nyomdaipari szak-középiskolává, majd Radnai Béla nevét viselő gép- és gyorsíróiskolává változott, végül pedig jogutód nélkül megszűnt.
1977-ben az épületet műemlékké nyilvánították, de teljes felújítása ennek hatására sem kezdődött meg, állapota pedig – a Lőrincze Zsuzsa tervei szerint, Seres András restaurátor közreműködésével helyrehozott szakasz kivételével – évről egyre elszomorítóbbá vált. 1996-1998 között a Természettudományi Múzeum Növénytára, a Magyar Nemzeti Múzeum teljes restaurátorképzése és tanműhelyei, valamint az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum költözött az egyre romló állapotú épület különböző részeibe, akik máig használják azt.
A belső felújítás az évek folyamán apró lépésekben jórészt végbement, a külső munkálatok megkezdésére viszont 2013-ig kellett várni.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
*24.hu/…/ismeretlen-budapest-a-mesek-vilagabol-kilepett-ujra…
*Székelyné Körösi Ilona: Tündérpalota – Egy iskolaépület múltja, jelene, jövője, Magyar Múzeumok, 2007.
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
