ANDRÁS NAPI NÉPSZOKÁSOK

ANDRÁS NAPI NÉPSZOKÁSOK

Az András-nap (november 30.) Szent András apostol ünnepe. A népi kalendáriumban ennek kapcsán november hónapot Szent András hava néven illették.

A népi hagyományok egyik jeles napja volt a november végére eső András-nap. Több okból is. Egyrészt, mert ekkor az emberek Szent András apostolra és vértanúra, a keleti egyház védőszentjére emlékeztek, aki Jézus első tanítványa, Szent Péter testvére volt. A másik ok, amiért kiemelt figyelmet kapott, hogy e naphoz legközelebb eső vasárnap volt az egyházi év, az advent kezdete, ami a karácsonyra való felkészülés időszaka. András-napját a fiatalok is várták, mert a hiedelem szerint ekkor megtudhatták, ki lesz majd a házastársuk.

Jóslási praktikák

A különböző vidékeken más-más férjjósló praktikák voltak szokásban. Volt, hogy a lányok férfinadrágot, a legények női szoknyát tettek a párnájuk alá, abban a reményben, hogy megálmodják, ki lesz a jövendőbelijük. Az is segített a nagy kérdésre választ adni, mi hullott le a lány kötényébe a megrázott zsúpfedélről. Mert ha búza esett bele, akkor jómódú lesz a kérő, ha rozsmag, szegény ember. Ha viszont pondró pottyant le, az azt üzente, a leány már a következő évben teherbe esik.

De ismert volt a hallgatódzásra épülő jóslás is. A lányok megrugdosták a disznóól ajtaját, és ahányat röffent a malac, annyi év múlva mentek férjhez. Ha nem ébredt fel a disznó, az azt jelentette, a lány még abban az esztendőben férjhez megy. Annak is volt jelentősége, hogy az anyadisznó röfögött-e, vagy a malac. Az első esetben a leendő férj özvegyember, a másikban legényember lesz.

Sokfelé járta az a szokás, hogy a lányok kis cédulákra különböző férfinevet írtak, amit gombócba, derelyébe tettek és

úgy főzték meg a tésztát. Azt, amelyik először jött fel a víz tetejére, kikapták, és megnézték, melyik nevet tartalmazza. Mert az lesz majd a férj neve is.

A férjjóslás másik ismert módja az ólomöntés volt. A forró ólmot vízbe öntötték, és megnézték, milyen forma jön ki, és ebből igyekeztek kikövetkeztetni a jövendőbelijük foglalkozását.

Az almamagot is felhasználták a jósláshoz. A lányok András-nap előtt igyekeztek minél több almát enni. A magokat aztán összegyűjtötték, papírba csomagolták, és András-nap estéjén a párnájuk alá tették, remélve, hogy megálmodják, ki lesz a férjük. Természetesen a legények is kíváncsiak voltak arra, ki lesz a párjuk. Náluk az a szokás járta, hogy 13 cédulára különböző lányneveket írtak fel, amiket azután egyesével, Luca-napjáig eldobáltak. Az utolsónak maradt cédulán volt olvasható, melyik lány lesz a feleség.

Milyen idő lesz?

Sok helyen gyümölcsfaágat is virágoztattak, hogy megtudják, milyen lesz az időjárás. A gyümölcsfa ágát vízbe tették, és bevitték a szobába, a kemence mellé. Az ág a melegben karácsonyig kivirágzott. Ha az alsó részén jelentek meg a virágok, az azt mutatta, a tél eleje lesz kemény. Ha a közepén, akkor a január lesz hideg, ha az ág hegyén jelent meg a virág, úgy a tél vége lesz fagyos, havas.

András-napján kezdődtek a disznóvágások is. Régen e naptól kezdve egészen farsangig mindig akadt egy ház, ahol disznó sivítása verte fel a csendet, és vette kezdetét a disznóölés, amihez mindig kértek rokoni, baráti segítséget. Mindenkinek megvolt ilyenkor a maga feladata, a vágás, perzselés, a hurka, kolbásztöltés. A disznótor étrendje szinte mindenhol azonos volt: toros leves, töltött káposzta, sült kolbász, sült hurka, hájas pogácsa, rétes. A munka és a vacsora végeztével a távozók kóstolót is kaptak, amit magukkal vittek. A vendégek aztán meghívták a házigazdát a saját disznójuk vágásához.

András-napján éjfélkor befejeződtek a mulatozások, beállt a csend ideje, az advent.

szerk.: Cseke Ibolya

forrás:

*netfolk.blog.hu

*obuda.hu

*https://www.sulinet.hu/oroksegtar

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *