SumidaHETÉSI SZŐTTES
Hetés hazánk délnyugati részén és a szlovéniai Mura-vidéken elterülő magyar néprajzi tájegység.
Hagyományosan Hetésnek a történelmi Zala vármegye azon hét települését nevezték („Hetes” Hetés), amelyek neve házá-ra végződik; ezek a ma is létező Bödeháza, Gáborjánháza, Göntérháza és Szijártóháza, valamint a ma már nem létező Gálháza, Pálháza és Nyakasháza.
Később a Hetés fogalmába a Lendva központú, néprajzilag hasonló területet egészét beleértették.
A hetési szőttes készítésének több évszázados hagyománya van. Készítése az önellátó gazdálkodás része volt. Az alapanyagot saját maguk termelték meg, onnan kezdve, hogy elvetették a len és a kendermagokat. Aztán a növényeket gondozták, kézi munkával learatták, nyűtték, kévékbe gyűjtötték, áztatták, szárították, s kócot készítettek belőle. Ebből a napi feladatok elvégzése után az asszonyok a fonóban fonalat fontak, ez lett a vászon alapanyaga, amit hamu lúggal fehérítették, felgombolyították.
A házi szőtteseik között mindig akadt törülköző, párna, terítő, melyeket néhány színnel, igen ízlésesen díszítettek.
A 17. század végén alakult ki a hetési szőttes. A szövőszék minden háznál ott volt, s a textilbe beleszőtték a tájra jellemző motívumokat. A piros és a bordó szín lett jellegzetes de az alkotások idővel színesebbek és díszesebbek lettek.
A rózsa, csillag, gránátalma, rozmaring, madaras, búbos minták a legnépszerűbbek.
Idővel az asszonyok között presztízskérdés lett, hogy minél gazdagabb mintájú és színesebb legyen a szőttes.
A hetési népi textilkultúra legékesebb megnyilvánulásai a szőttesek és a gazdagon hímzett viselet. A hetési hímzés néprajzi értékeket hordoz, de kevesen múlott, hogy ez a kincs örökre elvesszen. Az 1930-as évekre a Hetést is utolérte a többi tájegységhez hasonlóan a népviselet elhagyása és ezzel együtt a hímzés kultúra eltűnése. Az öltözködésben és a lakáskultúrában a gyári anyagoké lett a főszerep.
A szinte elfeledett hetési szőttes újjáélesztésében kiemelkedő szerepe volt Virágh Béla tanítónak és feleségének, Török Teréziának, akik az 1950-es évektől kezdve ezt küldetésüknek tekintették. A Virág házaspár felkutatta és összegyűjtötte a hetési szőttes motívumrendszerét. Az általuk összeállított kötet száz szőttesmintát tartalmaz. Ezek a gazdagabban díszített szőttesek őrzik az eredeti motívumvilágot.
A hetési szőttes mostanra művészetté vált, s ugyanakkor napjainkra szinte feledésbe merült.
A hetési szőttes szerepel a Lenti Települési Értéktárban, s bekerült a Külhoni értéktár nemzeti értékeinek listájára.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
*Nemzeti Értéktár
*netfolk.blog.hu
