SumidaLÁSZLÓ GYULA
1. RÉSZ: A KÉPZŐMŰVÉSZ
László Gyula a 20. századi magyar régészettudomány és tágabb szellemi életünk kiemelkedő képviselője volt, aki máig ható módszertani, szemléletbeli újításokkal járult hozzá a magyar őstörténetről kialakult kép elmélyítéséhez és széles körben való átadásához. Pályájának ívét kettős – tudományos, illetve művészi – érdeklődésének kölcsönhatása határozta meg.
László Gyula képzőművészeti munkásságának két ága az önálló művek (festmények, rajzok, rézkarcok, metszetek, kerámiák, szobrok) alkotása, illetve az alkalmazott grafikai tevékenység (könyvek és folyóiratcikkek illusztrálására vagy múzeumi tárlókba készített rekonstrukciós rajzok, illetve plakátok, címlapok, alkalmi grafikák). Előbbinek a valós értékelését nehezíti az, hogy a tudományos pálya melletti 1935-ös elköteleződését követően csaknem másfél mázsányi rajzát és festményét megsemmisítette.
A festészethez és rajzoláshoz 1945 után tért vissza ismét, és ezután élete végéig évről évre rendszeresen foglalkozott azzal. Ennek eredményeként fennmaradt művészeti hagyatéka nagyjából 100-100 olaj- és vízfestményt, illetve rézkarcot, több ezer rajzot és tucatnyi, különböző technikájú (bronz, kő, fa) szobrászati alkotást, plaketteket, kerámiákat foglal magába, ami túlnyomó részben a család tulajdonában van.
Forrás: a MMA, László Gyula emlékoldala
