SZALONCUKOR TÖRTÉNETE (Receptekkel)

SZALONCUKOR TÖRTÉNETE (Receptekkel)

Akár hungarikum is lehetne a szaloncukor, amelynek készítésével a XIX. század első harmadában kezdtek foglalkozni a magyar cukrászok. A fára akasztható, selyempapírba és csillogó sztaniolba csomagolt édességet azóta is kizárólag a magyarok készítik. Ha a világban bárhol szaloncukorral találkozunk, az feltehetően Magyarországon készült, s ha mégsem, akkor előfordulása csak az ott élő magyaroknak köszönhető. Pedig a fondantcukor – túltelített oldatból kikristályosított cukormassza -, amely minden szaloncukor őse és alapja, eredetileg Franciaországból származik.

Elsõ említése a XIV. századból maradt ránk. Innen vitte a XVII. században Berlinbe egy oda települt francia cukrász az akkor már népszerű csemegét.

Báró Podmaniczky Frigyes emlékirataiban leírja, hogy egyik nagynénikéje, egy osztrák hölgy volt az, aki 1825-ben először állított karácsonyfát Magyarországon. Eleinte gyümölcsöket, aszalt különlegességeket, mézesbábokat, papírból kivágott ékességeket, süteményeket akasztottak a karácsonyfára. Csak az 1800-as évek végétől terjedt el a szaloncukor-készítés és vele együtt vált általánossá a karácsonyfa-díszítés. A cukorka neve a német Salonzuckerl szóból ered, ezért nem meglepő, hogy Jókai még “szalonczukkedli”-nek nevezte.

Szaloncukor elterjedése

Ha a fondant magyarországi elterjedését kutatjuk, arra találunk adatokat, hogy német bevándorló cukorművesek hozták magukkal a fondantkészítés tudományát.

A XIX. század első felében már ismerték és készítették a fondant alapú cukorkákat. Hogy mikor lett a fondantból szaloncukor? Nos, erre nincs pontos adat.

Az biztosan tudható, hogy a fát díszítő szaloncukor valamikor a XIX. században jelent meg az üzletekben, s a század második felében már keresett karácsonyi idényterméke volt a hazai cukrásziparnak. Akkoriban természetesen kisüzemi körülmények között, kézi munkával, szabad tűzön, lábasokban főzték a fondant-t.

Az első fondant-t készítő gépeket a híres Stühmer csokoládégyár és a Gerbeaud cukrászda használta a XIX. század végén.

1891-ben Hegyesi József “magyar-franczia szakács és vállalkozó” már tizenhétféle szaloncukor receptet említ. A szerző A legújabb házi czukrászat című kézikönyvében így például megtaláljuk a “szalon-ananász czukorkák, a szaloncréme-bonbonok, a szalon-marasquin-czukorkák, a szalon-pisztácz-czukorkák” receptjeit is.

A legnevesebb cukrászdákban nagy mennyiségű szaloncukrot készítettek az ünnepek előtt, amihez gyakran naponta 25-30 kg csokoládét is felhasználtak. A pozitív formákat átszitált rizslisztbe mártották, és az így keletkezett mélyedésbe öntötték a folyékony cukrot. Amikor a cukor megdermedt és megszáradt, kivették és becsomagolták. A papírgyárak ekkortájt közel 100 fajta sztaniolpapírból biztosítottak választékot a díszítéshez. A budapesti Vendéglátó-ipari Múzeumban jelenleg is megtekinthető 30, különböző színű régi szaloncukor-csomagoló sztaniolpapír, és itt csodálhatunk meg egy “ricselő gépet” is. Ez utóbbi egy rojtozó gép, amellyel a szaloncukor papírját lehetett egy mozdulattal berojtozni. Hajdanvolt híres budapesti és vidéki cukrászdákban az inasoknak volt feladatuk ezeket működtetni.

Persze nem mindenki engedhette meg magának, hogy csillogó cukrászdában vásároljon szaloncukrot a fára, ezért sokan otthon készítették el a csemegét.

Igen nagy becsben tartották ezt az édességet Erdélyben és a Felvidéken is, ahová magyar közvetítéssel került. Sokan meg sem ették meg, évekig őrizgették az újabb és újabb ünnepre, mások csak a papírjára vigyáztak, abba csomagolták a következő évben a saját maguk főzte szaloncukrot.

A századfordulótól indult meg a cukorka- és csokoládégyárak tömegtermelése. A gyári készítmények a háziasszonyok köréből eleinte nemtetszést váltottak ki. Azonban a fokozatosan javuló minőség, az egyre tetszetősebb csomagolás, a széles körű választék és a kézműves készítményeknél lényegesen szolidabb árak gyorsan meggyőzték a vásárlókat.

Az első és a második világháború körüli elszegényedés idején visszaszorult a gyári szaloncukor-termelés. Ez az időszak arra kényszerítette a családokat, hogy saját szükségletükre otthon állítsanak elő karácsonykadíszeket, fára függeszthető édességeket és szaloncukrot, ha éppen volt miből.

A szaloncukor tömeges megjelenése az ötvenes években következett be, ám – mint annyi minden más – uniformizálva. Sokan emlékeznek még a halványsárga vagy rózsaszín belű konzum, később zselés ízesítésű cukorkákra. A klasszikusan széles választék a piacgazdasággal jelent meg újból. A fogyasztói társadalom igényeit kielégítendő ma már a mákostól egészen a feketeerdei ízűig mindenféle kapható.

FONDANT SZALONCUKOR

Hozzávalók:

50 dkg cukor

10 evőkanál víz

kakaó vagy csokoládé

vaj

Elkészítés: Egy edénybe öntjük a fél kiló fehér vagy barna cukrot, hozzáteszünk 10 evőkanál vizet. Folyamatosan kevergetve forrástól 8 percig főzzük. A hatodik percben egy kanál masszát tányérra teszünk és eldörzsöljük. Ha sűrűsödik és keményedik, a cukor elkészült. Levesszük a tűzről és ízesítjük. Az ízesítés történhet 10 deka csoki és 5 deka vaj vízgőz fölött összeolvasztott keverékével, 10 deka kókuszreszelékkel vagy fahéjjal, dióval, darált mazsolával, datolyával, pisztáciával.

Az elkészült masszát nedves kézzel rúddá sodorjuk. Ha lehet, porcelántálat vagy műanyag vágódeszkát használjunk. Mielőtt teljesen kihűl, tetszés szerinti darabokra vágjuk. Olvasztott csokoládéval bevonjuk, és a teljes kihűlés után színes papírba csomagoljuk. Fogunkat összeszorítva megpróbálunk kitartani karácsonyig.

RUMOS-DIÓS SZALONCUKOR

Hozzávalók:

50 dkg cukor

1,5 dl víz

50 dkg tejpor

10 dkg kakaó

15 dkg darált dió

15 dkg vaj

fél dl rum

Elkészítés: A cukrot felfőzzük a vízzel, 5 percig forraljuk, majd hozzáadjuk a kakaóval elkevert tejport, habverővel eldolgozzuk, 1-2 per elteltével lehúzzuk a tűzről. Belekeverjük a diót és a rumot, majd folytonos keverés mellett a vajat is. Mikor már sűrűsödik, kivajazott tepsibe öntjük, hagyjuk dermedni egy éjszakát. Másnap vizes késsel felvágjuk, megmárthatjuk még csokoládéban, de így is becsomagolhatjuk.

ZSELÉS SZALONCUKOR

Hozzávalók:

8 db citrom

4 teáskanál cukor

1 kis tasakos gyümölcszselépor

1 tábla magas kakaótartalmú étcsokoládé

A citromokat facsard ki, és a levet édesítsd a cukorral. Ezután melegítsd meg és add hozzá a zselatinport, majd főzd addig, amíg el nem kezd sűrűsödni. Ekkor öntsd egy téglalap alakú formába, műanyag edény, tepsi is megteszi, és hagyd megdermedni. Ezután szeleteld fel, és egy villa segítségével mártogasd őket a gőz fölött megolvasztott és kissé visszahűtött csokoládéba. Vigyázz, mert ha túl meleg a csoki, a zselé meg fog olvadni!

szerk.: Cseke Ibolya

forrás:

*mult-kor.hu/20031211_szaloncukor__echte_hungarikum

*szeretlekmagyarorszag.hu

*Nosalty

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *