SumidaKarácsonyi népszokások
Év végéhez közeledve egyre több évkezdő jellegű népszokással találkozhatunk, elég csak a Katalin, András, Borbála vagy Luca napi hagyományokat említeni. Ennek oka és eredete egészen a honfoglaló magyarságig megy vissza.
Az akkori emberek ismerték a földművelést, de leginkább állattenyésztéssel foglalkoztak, így az időszámításuk eltért a földművelőkétől. Évkezdésük kialakulása a nyári legelőre és a téli szállásra vonulástól függött, ezért ünnepelték az újévet karácsonykor Magyarországon egészen a 16. századig.
Betlehemezés
A betlehemezés, többszereplős dramatikus játék, a karácsonyi ünnepkör egyik legrégebbi és legnépszerűbb misztérium-, illetve pásztor játéka, már a 11. századtól kezdve van róla adat
A karácsonyi játékok először hazánkban is a latin nyelvű liturgikus jelenetek voltak. Középkori magyar nyelvű szöveg nem maradt ránk. A 17. és a 18. században főként iskolások és laikusok vallási előadásairól szólnak a tudósítások. Az első magyar szövegek is a 17. századból származnak. A 19-20. századi betlehemes játékok a régebbi szövegek folklorizálódott változatai, részben pedig újabb keletű szövegek.
Az utóbbi két évszázad paraszti betlehemezésének jellegzetes része a kifordított bundát viselő betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes-táncos előadása.
A betlehemezők házilag készített, jászol vagy templom alakú betlehemet hordoznak magukkal, amelyben a Szent Család látható, valamint angyalok, állatfigurák. Nagysága változó, előfordul egy méter magas vagy ennél nagyobb betlehem is.
A betlehemes szövegekben a szálláskeresés, a pásztor játék, a háromkirályok látogatása és a Heródes-jelenet rendszerint együtt szerepel.
A betlehemezés és a vízkereszti “háromkirályjárás” része lehet az úgynevezett Heródes-játék, mely a napkeleti bölcsek látogatását mutatja be Jézusnál, és Heródes haragját; esetleg a betlehemi gyermekgyilkosságról is szót ejt.
A Heródes-játékokat főként vízkeresztkor adták elő, néhol azonban a karácsonyi pásztorjátékkal együtt a betlehemes játék részét képezte.
A betlehemezés egyes jeleneteit gyakran külön szokásként mutatták be, mint például az advent időszakában a Szent Család szállást keresését , ennek egyik változatát bölcső járásnak nevezik .
Az erdélyi típusú betlehemes hosszabb lélegzetű, misztériumszerű, liturgikus és epikus elemekkel átszőtt 12-20 szereplős játék. Rendszerint elő- és utójátéka is van, előadása különösen nagy előkészületet, betanulást igényelt. Legarchaikusabb jelenetei a 17., 18. századig vezethetők vissza. Az angyalokon, pásztorokon kívül szerepelhet Szűz Mária, Szent József, futár, király. Jellegzetes jelenete a szálláskeresés. Érdekessége, hogy a pásztorok állatálarcot is viselhetnek. Általában felnőtt férfiak, legények játszották, akik a játékot kellő komolysággal, liturgikus szolgálat igényével adták elő.
A betlehemi rendtartás előírja, hogy a betlehemezésben résztvevőknek:
“nem szabad a kocsmahelységeken forogni, fonóseregbe lányokhoz járni, az utcákon néma csöndben kell járni, továbbá nem szabad világi éneket énekelni.”
Mindezeket meg kell tartani attól a naptól, amikor próbálni kezdik egészen vízkereszt napjáig. Aki ennek nem tett eleget, azt megbüntették, bármilyen rossz idő esetén a templomot mezítláb, hajadonfővel háromszor meg kellett kerülnie .
Dunántúlon és a Felső-Tisza vidékén a betlehemezés egy másik változata él, ahol ugyanezt az előadást bábukkal játsszák el.
Tolna megyében a Bukovinából betelepült székelyek egy úgynevezett csobánolással ünnepelnek. Ilyen alkalmakkor felnőtt férfiak adják elő a karácsonyi misztériumot állatbőrből készült ijesztő maszkokkal. Szintén ide kapcsolható, bár vallásos eredete vitatható, mikor a pásztorok különböző zajkeltő eszközökkel körbejárják a templomot, hogy elűzzék a gonosz szellemeket és boszorkányokat.
Nem egyházi jellegű népszokásaink egyike az Ipolyság településein, hogy karácsony böjtjén egy csordás vesszőköteggel a kezében kopogtat be azokba a házakba, ahol tehenet tartanak. A hagyomány szerint a gazdasszony annyi vesszőszálat vesz ki a kötegből, ahány tehenet tartanak és ezzel megcsapkodja a csordás lába szárát, ezzel biztosítva a jó tej- vagy húshozamot a jövő évre.
Egy másik, az előzőnél ismertebb szokás december 26-ához, karácsony másnapjához kapcsolódik, a regölés. Ebből az alkalomból gyerekek, legények és felnőtt férfiak házról házra járnak és bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre. Egyes nyelvészek szerint a regölés kifejezés ősmagyar eredetű, kántálásuk és énekük ezért visszavezethető az egykori sámánok révülésére.
A Dunántúlon és Udvarhelyen a legények láncos bottal és köcsögdudával jártak regölni, az eladósorban lévő leányok házaihoz. A termékenység-varázslattól jó egészséget és vagyont remélhetett a gazda. Más esetben egy leányt és egy legényt “regöltek” össze, ami azt jelenti, hogy szerelmi varázslattal kötik össze őket. Mindenfajta regölést megelőzött egy bemutatkozó rész, mikor elmondták, hogy ők István király szolgái, nem tolvajok, csak varázsénekeikkel minden jót szeretnének kívánni.
(December 26-án István vértanút ünnepeljük, de az István név olyannyira összekapcsolódott első királyunkkal, hogy ezért az ő szolgáiként mutatkoznak be a regösök.)
Terített asztallal kapcsolatos hagyományok
A karácsonyi asztal a néphagyományban fontos szerepet játszott. Mind az asztal díszítésének, mind az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak.
Szenteste az asztalra egészséges diót és almát tettek.
A dió az egészséget, az alma a termékenységet szimbolizálta. A dió esetében nagyon fontos volt, hogy egészséges legyen, mert a beteg dió betegséget hozhat az elkövetkezendő évben.
Gabonamagvakat is szórtak az asztalra amit később a baromfiaknak adtak. Az asztal alá szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve.
A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. Az ételek közül előnyben részesítették azokat, amelyek bőséget, jó termést ígértek a háziaknak. Innen a bab, borsó, lencse, mák, dió, hal a (halpikkely miatt) megjelenése a karácsonyi asztalon. A fokhagyma az egészséget, a méz (mézesbáb) az élet édességét jelképezte. A kalácsból,almából az első falatokat szétosztották egymás között, hogy a család mindig összetartson. A karácsonyi morzsát összeszedték, és az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek, de jó volt betegek gyógyítására, rontás elűzésére is.
A karácsonyi vacsora végeztével az almát felvágták annyi szeletre, ahányan az asztalnál ültek, így mindenkinek jutott egy darab, amit aztán megettek, ezzel jelképezve, hogy amilyen kerek az alma, olyan összetartó legyen a család.
Ostyahordás
Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek.
Sok helyen este az asztalt nem szedték le, hogy a betérő kis Jézus ne maradjon éhes.
Borszentelés
December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor.
Aprószentek napja (december 28.)
A Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. Aprószent minden fiúcsecsemő, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Az Aprószentek-napi vesszőzés, az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája. A gyanútlan gyermeket a szomszédba küldték, ahol megvesszőzték, hogy egészséges maradjon.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
Jeles napok avagy a karácsonyi ünnepkör – Lutheran. hu
TÁTRAI ZSUZSANNA: A karácsonyi ünnepkör – História
Magyar katolikus lexikon
Magyar néprajzi lexikon
