SumidaA karácsony Japánban
Az országban megfér egymással az ősi sintó, a buddhizmus, a konfucionizmus és a kereszténység. Évszázados hagyományokra épülő szertartásaik vannak, de nem kötik őket olyan tabuk és szabályok, melyek megszabják hogy egyetlen vallást kell követniük egész életükben. Azt tartják, hogy Isten mindenben benne lakozik. A II. világháború előtt a sintó államvallás volt, de az azt követő új alkotmány kimondta a vallásszabadságot.
Manapság már nem meglepő az a felfogás, miszerint a japánok sintoistának születnek, konfuciánusként élnek, keresztényként házasodnak és buddhistaként halnak meg.
Bár a kereszténység a három fő vallás egyike Japánban, mégis, a lakosság csak pár százaléka vallja magát hívőjének.
Ellenben hatása nagyon is jelentős – a nyugati civilizáció beáramlásával a karácsony is nemzetközi érdeklődésre tett szert. A The Japanese Today: Change and Continuity c. könyv szerzője szerint a legtöbb képzett japán alighanem tájékozottabb a kereszténység történelmét és elveit illetően, mint a buddhizmuséiban.
A keresztény szokások iránti lelkesedés egyik kifejező példája a karácsonyi-mánia. Más források szerint (és ezek vannak túlsúlyban), a karácsony a japánok számára csak egy ünnep, amikor megajándékozzuk a másikat. A karácsony és Jézus Krisztus közötti összefüggés nem túl erős. Xavéri Szent Ferenc 1549-ben érkezett Japánba, az ő nevéhez köthető a karácsony behozatala Japánba, az első írásos bizonyíték megtartásáról az 1552-es évből való. 1612-ben betiltották a kereszténységet, de páran titokban továbbra is megtartották. Amit mi japán karácsonyként ismerünk, az az 1960-as években jött létre.
Karácsony éjjel az a kevés keresztény templomba megy, ahol az istentisztelet mellett betlehemes előadást is láthatnak. Ezután összeülnek teázni, és gyerekek előadását nézni
Meddig tart Japánban a karácsony?
Kizárólag december 24. Meglepő lehet, de míg az előtte való nap, december 23. a korábbi uralkodó Akihito császár születésnapja ünnepnap volt harminc éven keresztül , december 24. nem az, még csak félig sem, mint nálunk. Mindenki dolgozik, és minden nyitva van este is, úgyhogy a japán karácsony egészen pontosan december 24 estéjére korlátozódik. Bár ez sem teljesen igaz, mert már a halloweeni láz lecsengésével megjelennek a boltokban és az utcákon az első égősorok és karácsonyfák, a hangszórók ontják a karácsonyi dalokat, az országban túlteng a Mikulások száma. Arról nem is nagyon tudnak, hogy azokban a kultúrákban, ahonnan átvették a karácsony ünneplését, valójában nem a szent este, hanem karácsony első és második napja az igazi ünnep. Ezért december 25-én szinte azonnal lekerül a karácsonyi dekoráció, és a boltok csak a közelgő japán újrévre koncentrálnak.
A KFC a 70-es évek elején robbant be a japán piacra, és eleinte meglehetősen deficites volt. Egy ügyes marketingfogás azonban sikeressé tette, és egyúttal összeolvasztotta a japánok fejében karácsonyt a sült csirke fogyasztással.
Ez volt az 1974-ben elindított Kurisumasu ni wa kentakki!, azaz Karácsonyra Kentuckyt! elnevezésű kampány, és azóta már egy hónappal korábban meg kell rendelnie a karácsonyi csirkés vödröt annak, aki „hagyományos” karácsonyi menüt szeretne fogyasztani szent este. Azóta kígyózik a sor a KFC előtt, élükön a Mikulásnak öltöztetett Colonel Sanders. Japánban nem olyan szokatlan, hogy ha valahol nagyon szeretnének enni, akár órákat is képesek várni, csak hogy bejussanak. De miért pont a KFC előtt? – kérdésre a válasz az, hogy hát azért, mert szeretnének karácsonyi csirkét enni. Karácsonyi csirkét? Esetleg pulykát, nem? –Nem és valószínűleg nagyon sok japán nem tudja mi a különbség csirke és pulyka között –
Megkülönböztetik a marhát, a disznót és a szárnyast. Számukra ez utóbbi, túlnyomórészt csirkét jelent.
Lényeg, hogy a japánok meg vannak róla győződve, hogy a tradicionális nyugati karácsonyi vacsora fénypontja a csirke, ha nem is pont a KFC-s. Az eredeti karácsonyi „parti vödörről”, mely csirkeszárnyakat, salátát és csokoládétortát tartalmaz, nem sokan mondanánk, hogy hagyományos, de a gyorsétteremlánc már árul egészben sült, töltött csirkét is, ami már jobban hasonlít a karácsonyi pulykára. Mindez magyar viszonylatban meglehetősen drágán, átszámolva 8-13 000 forintért.
Kurisumasu keeki, a karácsonyi torta
Ez a másik japán karácsonyi találmány. Novembertől kezdve elárasztják a nagyobb városokat a szórólapok, melyek torta-előrendeléseket reklámoznak, az utolsó hetekben pedig halmokban állnak a habos csodák a polcokon. Ez már nem annyira idegen a nyugati kultúrától, Magyarországon kívül sok helyen kerül az asztalra karácsonyi torta, Nagy-Britanniában valóban „Christmas cake”, Németországban „Stollen”, Franciaországban „bûche de Noël”. Nálunk bejgli van helyette és sokféle apró sütemény, krémes szelet. Biztos sokaknál torta is készül, de nincs kifejezetten egy féle, „kötelező” karácsonyi torta.
Japánban van, és ha valaki ünnepli a karácsonyt, elképzelhetetlen, hogy ne vegyen kurisumasu keekit. Nem annyira új keletű hagyomány, mint hisszük, több, mint 100 éves múltra tekint vissza. 1910-ben készítette először a Fujiya nevű híres édességgyár, s 1922-ben nyerte el napjainkban legelterjedtebb formáját. Az igazi, japán kurisumasu keeki vaníliás piskóta tejszínhabbal, a tetején eprek és csokoládédíszek csücsülnek. Inkább giccses, mint szép, és inkább szép, mint finom. Vannak viszont karácsonyi jégkrémtorták is, azzal nem lehet mellé fogni.
Tartalmilag azonban van egy igen nagy csavar a dologban, ugyanis a fiatalabb generációk számára a japán karácsony, leginkább a Valentin naphoz hasonlítható: az áruházak járnak vele a legjobban, és ciki, ha egyedül töltöd.
Japánban a szent este ugyanis a randiról szól, ékes japán nyelven: deeto (az angol date szóból). Aki nincsen deeton december 24-én, az valószínűleg egyedül tölti a következő évet, és lehet, hogy hátralévő egész életét is. Erre egyébként külön szó is van. Mint sok más, az angol nyelvből átvett szót a felismerhetetlenségig rövidítik a „lonely Christmas” kifejezést, ennek végeredménye a ronkuri, azaz az egyedül töltött, magányos karácsony. Az ünnepet megelőző utolsó napokban hemzsegnek a japán és nemzetközi közösségi portálok a kétségbeesett posztoktól, mindenki partnert keres szent estére valamilyen programra, amire pont van két jegye.
Megijedni azért nem kell. Ha már semmi nem jön össze, akkor még mindig ott vannak a barátok, lehet csapni egy jó kis joshikait, csajbulit vagy danshikait, pasibulit, a lényeg, hogy ne legyél egyedül.
Írta és szerkesztette: Pester Béla
Forrás:
Forrás:
http://xn--wikipdia-f1a.org/
Japánspecialista
