A japán újév, a Shōgatsu

A japán újév, a Shōgatsu

Az európai országokban, így hazánkban is az újévkezdés a szilveszteri mulatságokkal kezdődik és január elsejével tulajdonképpen be is fejeződik.

Japánban az újév a kelet-ázsiai holdújév saját szokásaikkal kiegészített és kissé átalakított változata. A holdújév mozgó ünnep, január végére – február elejére esik, ám Japánban a Meidzsi-korban(1868-1912) 1872-ben a Gergely-naptár átvételével január 1-jére helyezték az év kezdetét.

A japánok amellett, hogy nagyon fegyelmezettek egyben hagyománytisztelők is, ezért a holdújévi szokásokat áttették az új időpontra. Valójában nem is egy ünnepségről van szó, hanem egy háromnapos, január elsejétől harmadikáig tartó fesztiválról, de az előtte lévő nap, december 31. – ómiszoka – is fontos.

Az ómiszoka jelentősége:
Sok kultúrában a régi dolgokat nem szabad átvinni az újévre, s mindent még az óévben le kell zárni. Japánban sincs ez máshogy, ezért december második fele a dolgok tisztázásnak és rendbe hozatalának, az „utolsó” dolgok időszaka. Minden adósságot rendeznek, minden kölcsönt megadnak, s az óévben elvégzett utolsó munka még külön nevet is kapott: sigoto oszame. Megkezdődik a nagytakarítás, hogy makulátlanul induljon az újév, és helyére kerül az ilyenkor szokásos dekoráció is.

A bejárat elé egy pár kadomacu-t, fenyőből és bambuszból készült díszt állítanak. A fenyő a hosszú életet, a három különböző hosszúságú bambusz az eget, az emberiséget és a földet jelképezi. A kadomacu üdvözli és befogadja az új év istenségét és az ősök szellemét, melyet január második felében, a dísz elégetésével engednek szabadon.

Az újévi dekoráció másik jellegzetes eleme a kagami mocsi. Egy nagyobb és egy kisebb lapított gömb alakú rizssütemény alkotja, melyek tetején elhelyeznek egy daidai-t, japán keserű narancsot. A két rizssütemény szimbolikáját sokféleképpen értelmezik, ezek közül az egyik, hogy a régi és új esztendőt jelképezi. A gyümölcs saját nevének másik jelentését, az „egymást követő generációkat” szimbolizálja.

Az év végi időszak másik elmaradhatatlan kelléke az újévi üdvözlőlap, a nengadzsó. A boltban vásárolt lapokon általában egy „Boldog újévet!” felirat és az új év kínai horoszkóp szerinti állatának képe (pl. 2013 a kígyó, 2014 a ló éve) látható. A címzést kézzel írják meg, de van, aki az egész lapot is kézzel készíti, s olyan is, aki a nengadzsó előállítására alkalmas géppel szerkeszti meg és nyomtatja ki az üdvözlőlapokat. Fontos, hogy időben megérkezzen mindenkihez a képeslapja, ezért az embereknek külön a posta által megszabott határidőre fel kell adniuk, viszont a posta egyben garantálja is ezeknek az üdvözlőlapoknak az időbeni megérkezését.

Nagyjából egy órával éjfél előtt felcsendül az első harangszó a dzsoja no kane 108 harangütéséből. A buddhizmus szerint 108 földi szenvedély van, melytől meg kell szabadulnunk, hogy a nirvánába jussunk. Egy harangütés egy szenvedélytől való megszabadulást jelképez, így 108-at kondítanak a harangokon, hogy szenvedélyeinktől mentesen lépjünk az új esztendőbe. A harangütéseket a televízió a híresebb buddhista templomokban készült felvételekkel színesítve közvetíti.
Egy különlegesség az “éjszakai figyelő harang” Tokió-ban. A japánok úgy hiszik, hogy a harang megkongatása eltörli az előző évi bűneiket. Ezt a harangot 107 alkalommal kongatják meg 31-én és egyszer éjfél után.

Az újév a gyerekek egyik kedvenc ünnepe, mert minden rokonuktól pénzt kapnak ajándékba. Ez az otosidama, melyet egy szép boríték rejt.

Ez az időszak az „elsők” napja, szinte minden az új évben végzett első cselekvés nagy jelentőséggel bír. E tevékenységek, szokások elnevezésében gyakran az „első”, „hacu” szó előtagként is megjelenik.

Hacumóde: az első szentélylátogatás, melyre január 3-ig, de újabban január 7-ig sort kerítenek.
Hacuhinode: az első napfelkelte, az új esztendő és az új lehetőségek szimbóluma.
Hacujume: az új évben látott első álom, történései előre vetítik az új év eseményeit.
Varaizome: az első nevetésünk az új évben szerencsés előjel, milyenségén múlik az az évi boldogságunk.

Osógacu – újév – idején hagyományosan nem szabadott semmilyen munkát végezni, így aztán főzni sem lehetett. A háziasszonyoknak mindent az ünnepek előtt el kellett készítenie olyan mennyiségben, hogy elég legyen, és úgy, hogy ne romoljon meg. Vagyis az ételek receptjei jóval a hűtőszekrény megjelenését megelőző korból származnak. Az oszecsi szójaszósszal, cukorral és ecettel főzött ételekből – főképp zöldségek és hal – áll, melyek sokáig eltarthatók. Rengeteg különbözőféle fogást készítenek el, végül a komponenseket meghatározott szabályok szerint rendezik el egy fakkokkal felosztott, többemeletes dobozban. Az oszecsi egy gasztronómiai műalkotás, melyben mindegyik összetevőnek megvan a maga szimbolikája is:
Kuri: az aranyszínű, édes gesztenyebefőtt a gazdagság szimbóluma.
Ikura: az apró és megszámlálhatatlan halikra a termékenységet jelképezik.
Tai: egy halfajta, melynek nevéből könnyű az omedetai, „örvendetes” szóra asszociálni.
Renkon: lótuszgyökérből készült savanyúság. A lótusz fontos jelkép a buddhizmusban, a növény az új évre való előretekintést is szimbolizálja.

A japán újévi hagyománykörnek szintén szerves részét képezi a japán költészet, ebbe természetesen beleértve a haiku-t (俳句) és a renga-t (連歌;) is . Ezek a haikuk a sok “elsőt” hivatottak megünnepelni az új évben, például az “első nap” (hacuhi 初日) vagy az “első napfelkelte”, az “első nevetés” (varaidzome (笑初; ) – az új évet mosollyal kezdeni egy felettébb pozitív jelnek számít) továbbá az “első álom” (hacujume (初夢; ) is nagy jelentőséggel bír.). Mivel a hagyományos, holdnaptár szerinti újév eredetileg később volt, mint a jelenlegi időpont, ezért a legtöbb ilyen költemény említi valamilyen formában a tavaszt mint kigo-t (évszak szó).

A régi hagyományokhoz időközben újak is kerültek. Így például Japánban Beethoven IX. szimfóniáját, a fogvatartott német hadifoglyok mutatták be az első világháború folyamán. 1925-ben több Japán zenekar, nevezetesen az NHK Szimfonikus Zenekar, megkezdte ennek a darabnak az előadását a nagyközönség előtt. A második világháború során a császári kormány népszerűsítette a szimfónia előadásait, többek között az év végén felcsendülőket is, hogy így felbátorítsa a hűséget a Japán nemzeti érzések iránt. A háború után, a Japán újjáépítésével járó gazdasági válság miatt szűkölködésen áteső zenekarok és kórusok népszerűsítették a zenemű előadását az újévi időszakban, mivel a darab rendkívüli népszerűséggel bírt a nagyközönség körében. Az 1960-as években egyre nagyobb körben terjedt el a szimfónia újévi előadása, beleértve a helyi kórusok és szimfonikus zenekarok részvételét, és így megalapozva ennek a mai napig fennálló hagyománynak az elterjedését.
2009 decemberében például, több, mint 55 féle módon hangzott el az Örömóda számos híres japán zenekar és kórus előadásában.

új, modern szokás például a hacuuri, az első leárazások január 2-ától. Az érintett boltok előtt sokan már éjszaka letáboroznak, s kint alszanak, hogy reggel nyitáskor elsőként léphessék át a bolt küszöbét. E leárazások abszolút slágere a fukubukuro, azaz „szerencsezsák”, ami körül-belül tízezer yen-ért megvásárolható, és ezért kap a vásárló egy szatyrot az üzlet termékeivel. A termékek összértéke ugyan meghaladja az általuk fizetett összeget, de a vásárlás pillanatában fogalmunk sincs, mi van a szatyorban. Éppen ezért a hacuuri-t többnyire barátokkal való összejövetelek sora követi: piros S-es pólót zöld L-esre, nyakkendőt harisnyára cserélni. Tulajdonképpen ez a szokás a zsákbamacska drágább változata.

Az ismertetőből még sok minden kimaradt, így a hagyományos újévi ceremoniális jókívánságok ismertetése is. Zárjuk tehát írásunkat ebből egy aktuálissal a Kedves Olvasóinknak címezve:

~ kotosi mo jorosiku o-negai-simaszu (今年もよろしくお願いします; ) –
vagyis
………………………Az idén is számítok a szívélyes figyelmére.
Írta és szerkesztette: Pester Béla

A Sumida Magazin szerkesztősége nevében Pester Béla

Forrás: A Wikipedia.org. magyar nyelvű fordítása