VEND-VIDÉK

VEND-VIDÉK

A Vendvidék Magyarország legnyugatibb tája. A néprajzi tájegység Vas megye területén, a Szentgotthárdi járásban, a Rába folyó mellett található. Területe 94 km², lakossága kevesebb mint 3000 fő. Terület a lakosairól, a magyarországi szlovénekről kapta a nevét, akiknek hagyományos magyar neve a vendek. Ma a magyarországi szlovén kisebbség jelentős hányada itt él.
Földrajzilag a dombos terület az Alpokalja része.
Északon a Rába folyó, valamint Ausztria, délen a Szlovénia határolja.
A Vend vidék az ország legnyugatibb szeglete, Magyarországon Itt kel fel a legkésőbb a Nap, az ország legkeletibb pontjához képest 27 perccel később.

A Vendvidék egyedülálló természeti adottságokkal rendelkezik, mivel a szocializmus ideje alatt határsávként zárt terület volt, melyet elkerült az államosítás és a téeszesítés. Ma az Őrségi Nemzeti Park részeként természetvédelmi oltalom alatt áll és a határok megnyitásával fejlődésnek indult.

Kiterjedését tekintve nem kizárólag azokat a falvakat vehetjük, amelyekben jelenleg is szlovén nemzetiség él. Pável Ágoston és mások kutatásai kimutatták, hogy a Szentgotthárdtól keletre fekvő községek is éppúgy a Vendvidék részei, még ha csak magyar nemzetiségűek élnek ott. Bizonyítja ezt a falvak szlovén nevei, illetve néhány ott található szláv dűlőnév, valamint elmagyarosodott szlovén családok. A vidékkel foglalkozó prospektusok, könyvek, tájékoztatók nem közlik egyértelműen ezt a tényt, ezért sokak számára a Vendvidék Szentgotthárdtól nyugatra kezdődik, míg a többi települést gyakran helytelenül az Őrség részeinek tekintik, pedig sosem tartoztak hozzá.

Története

A Vendvidéket a 19. század előtt nem jelölték konkrét névvel a térképek. A terület az Őrség gyepűelve volt, amíg a ciszter szerzetesek nem kezdték el művelni. Vas vármegye és Zala vármegye osztozott a történelmi Vendvidék területén.

A térség évszázadokon keresztül zárt volt, ez kedvezett a vend nyelvjárás kialakulásának és a sajátságos murai és rábai szlovén népi kultúrának.
A lakosság eredetét illetően körülbelül a 16. században alakulhatott ki az a nézet, miszerint ők az ókori germán vandálok leszármazottai. Ennek alapja az volt, hogy a németek (Stájerországban) „windisch” vagy „wendisch” névvel illették a szlovénokat és más szlávokat, ebből származtatják a vend név eredetét, ennek valójában a jelentése tót. Többek között Rábatótfalu egykori község német nevében maradt fenn (Windischdorf).

Bár a latin nyelvű források úgy jelölik meg a szlovén kisebbséget, hogy vandalicus, azaz vandál a vidékre a vandál kifejezést azonban sosem használták. Bizonyos, hogy néhány helyi író, olykor szlovének is, magyar nyelven használta magára a vandál kifejezést, de a vendül írott munkákban a vandál megfelelője mindig a slovenski szó volt, mellyel a lakosság saját nyelvhasználatában magát nevezi.

A 19. században egyesítették egy egyházmegyébe Zalát és Vast, ekkor alakult ki a Vendvidék.
A magyarországi szlovének önkormányzatának vezetői ma már a Vendvidék kifejezést nem használják a területre, ehelyett a Slovensko Porabje, míg magyarul Szlovén Rábavidék név van használatban, de ismeretes még a Szlovénvidék vagy Szlovén Rábamente kifejezések is. A szlovén nevet azért toldják utána, hogy megkülönböztessék a többi Rábamenti vidéktől, ugyanis a Rábavidék kifejezés nem kizárólag a Vendvidéket takarja.

A Vendvidék települései

Alsószölnök
Alsószölnök nemzetségileg a legösszetettebb faluja a Vendvidéknek. Magyar, német és szlovén lakossága van, az itteni vend nyelvjárásban fordulnak leginkább elő német nyelvi elemek. Részben itt zajlott le a híres szentgotthárdi csata, amikor a falut csaknem teljesen porig rombolták. A világháború utáni kitelepítések hatására a németek nagyobbrészt kisebbségbe került a másik két nemzetiséggel szemben.

Apátistvánfalva
A Vendvidék második legnagyobb települése. Itt található a vidék legmonumentálisabb szakrális műemléke az Harding Szent István templom.

Farkasfa
Lakossága ma már többségében magyar, de még a 20. században és azelőtt is éltek szlovének. Történelmi kapcsolatai miatt szintén a Vendvidék részének tekinthető.

Felsőszölnök
A Vendvidék legnagyobb és legjelentősebb községe. Magyarország legnyugatibb pontja található itt, amelyet az ún. Hármashatárkő (Tromejnikamen) jelez, ahol Ausztria, Magyarország és Szlovénia határai találkoznak össze, de ez a hely korábban éles határát jelképezte a nyugati és keleti (szocialista) világnak, s ez elszigetelte a vidéket.
A faluban élt a magyarországi szlovének egyik legjelentősebb irodalmára Kossics József.

Jánoshegy
Felsőszölnök részét képező történelmi település. Ivánfalva néven is szerepelt, mivel a szláv nyelvekben az Iván keresztnév gyakran a János megfelelője.

Kétvölgy
Két történelmi településből alkotja, s neve többször változott az idők folyamán. A faluban élt az utolsó Vendvidéki fazekas, Doncsecz Károly.

Permise
A legnépesebb része a falunak, állítólag már 13. század végén említették a források. 1944-ben Vashegyalja néven egyesült Ritkaházával, két évvel később különváltak, de Permise megtartotta a Vashegyalja nevet. 1950-ben véglegesen egyesültek, s egy év múlva keresztelték őket Kétvölgy-re.

Ritkaháza
Eléggé ritkán lakott település, bár a 19. században még népesebb volt, mint Permise. 1950-ben mikor egyesítették őket, ideiglenesen a Ritkaháza nevet kapta a község.
Egykori központjában ma is ott áll a haranglábja, amely 2007-ben felújítottak.

Orfalu
A Vendvidék legkisebb községe, a 20. század elején még háromszázan laktak a faluban. A központjában álló harangláb a faluban címerében is megtalálható. A falu az Őrség és a Vendvidék határát őrzi, végében található a táj legszebb és legértékesebb természeti értéke a láppá változott Fekete-tó, ahol a legenda szerint egy templom süllyedt el.

Rábakethely
Nagyobbrészt magyar lakosságú, viszont temploma, amely a ciszterek korából való összefogta a vendvidéki falvakat hosszú évszázadokon át. Ezen történelmi gyökér alapján a Vendvidék részét képezi. 1950 óta Szentgotthárd része.

Rábatótfalu
A legrégebbi község, a 13. század első felében említik az írásos források. Egykor Apátistvánfalva előtt a második legnagyobb községnek számított. 1983-ban Szentgotthárdhoz csatolták, jelenleg a város szlovén lakosainak nagyobb hányada itt él.

Szakonyfalu
A szlovének mellett roma kisebbsége is van, amelyek többségében vend nyelvjárást beszélnek. Itt volt 1664-ben a oszmán hadsereg hídfője szemben a túlparton álló birodalmi, osztrák, francia és más csapatokkal szemben. Ekkor a falu még délebbre helyezkedett el.

Szentgotthárd
Bár etnikailag nem szlovén, de történelmi és más szempontok alapján szorosan kapcsolódik a Vendvidékhez. Az itt kolostort alapító ciszter szerzetesek birtokolták a Vendvidéket és ők telepítették a szlovéneket a területre. A város gazdasági központja még ma is a Vendvidéknek.

Újbalázsfalva
Az 1930-as években Apátistvánfalvával egyesítették. A község neve a 19. században nem található meg a térképeken, mivel 1889-ig a Börgölin nevet viselte a település. Ezt magyarosították Balázsfalvá-ra. Az effajta névváltoztatás országszerte folyt, a Muravidéken a községek neveinek nagy részét így változtatták meg.

Zsida
Korábban egy települést alkotott a szomszédos Zsidaheggyel. Mindkét helyen éltek korábban szlovének.

Zsidahegy
Szentgotthárd része, szintén ciszterci birtok volt és volt szlovén lakossága, többek között ez is tekinthető a Vendvidék részének.

Írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
*Az Őrség és a Vendvidék, Kalauz turistáknak és természetbarátoknak
*morzsafarm.com
*sites.google.com
Fotó: Bartha Irén