GÖMÖRI VERT CSIPKE

GÖMÖRI VERT CSIPKE

A csipke annyiban tér el a többi anyagtól, hogy itt a díszítés teljes egészében azonos a feldolgozással, vagyis a díszítő célú minta magából az anyagból készül.

Hányféle lehet a csipke?

Aszerint, hogy milyen eszközökkel ill. milyen technikával készítik el, a csipke lehet varrott vagy vert, de horgolt és kötött csipkét is készítenek. A művészi csipkekészítők műhelyeiből általában vagy varrott, vagy vert csipkék kerültek ki. A varrott csipke őshazája Itália és Franciaország, a vert csipkéé pedig Flandria volt

A csipkeverés, vagyis a klöpli elkészítése sok szempontból nehezebb, bonyolultabb eljárást igényel.
A klöpli sok szálból készül, ami szövevényes minták készítését teszi lehetővé. Két, fontos eszköze van: a verőpálcának nevezett orsók készlete, és egy henger, amelyre sálszerűen fölerősítik a mintát tartalmazó alapot. A mintát gombostűkkel rakják ki az alapon, amelyet a hengerrel mindig tovább lehet tekerni, hogy mindig a még elkészítésre váró rész kerüljön a csipkeverő szeme elé. A fonalakat a verőpálcákról tekerik rá a gombostűkre, majd ott a minta logikája szerint csomózzák, hurkolják egymáshoz. A verőpálcák haszna, hogy az éppen kikerülendő szálakat a súlyuknál fogva szépen megtartják a henger széléről lelógva, vagyis elviszik addig az útból, amíg a csipkeverő épp két vagy több, másik szállal dolgozik. Majd amikor kell, vissza lehet emelni ezeket a szálakat a mintába.

Magyarországra meglehetősen későn, csak a 19-dik században jutott el a csipkekészítés, ám azután annál fényesebb utat járt be. A varrás, a horgolás és a verés technikája egyaránt elterjedt, és több műhely is kialakult. Először a felvidéki bányavárosokban vált divatossá – itt született meg a híres gömöri csipke.

A gömöri vidék területén jelenleg Magyarország és Szlovákia osztozik. A szlovákiai rész a Besztercebányai és a Kassai kerülethez tartozik, míg a magyarországi Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez. A kutatás néprajzilag Gömört önálló tájegységként kezeli, hiszen összeköti a közös történelem, a közös kulturális örökség.

Csipkét a Magyarországra, a felvidékre áttelepített bányászok asszonyai kezdték el készíteni. Eleinte az úriasszonyok ruháit és az egyházi öltözékeket, oltárterítőket díszítették vele, de idővel szélesebb körben is elterjedt a készítése és felhasználása.
A felvidéki asszonyok első sorban a lakást díszítő textíliák igényes elkészítésénél alkalmazták.
Főleg szél és betétcsipkéket készítettek.

A csipke fő jellemzője a nagykaréjos szerkezet, az életfa, gránátalma, tulipán, pávatoll virágzat motívum. A csipke főleg fehér, vagy eredeti színű pamut, len, illetve kender szálból készült. Az északi területen használtak színes szálakat is. A cérna vastagságát a hordozó textil vastagsága határozta meg, a csipke akár 15 cm széles is lehetett.

A felvidéki mintakincs legtöbb darabja Rozsnyón található, de őriznek néhány eredeti darabot a putnoki Gömöri Múzeumban is.

„A gömöri csipke mindig szolgál, nem uralkodik.”

Neszádeliné Kállai Mária viseletkészítő népi iparművész, a Gömöri csipke fennmaradásának elhivatott művelője.

Írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
*tkcsipke.blogspot.com/…/12/csipkefajtak-gomori-vertcsipke.h…
*http: mimicsoda.hu/cikk.php?id=1239
*Nemzeti Értéktár